Tisztelettel köszöntünk minden kedves látogatót!

Szeretnénk bepillantást adni az egyik legöregebb gyökerekkel rendelkező japán eredetű harcművészet alapelveibe, szellemiségébe, technikáiba és ezen keresztül a dojonk életébe, jellemzőibe, mindennapjaiba.

Nem célunk, hogy ezen a módon toborozzunk új jelentkezőket. A klubunk több évtizedes múltra tekint vissza, ez idő alatt soha nem hirdettük magunkat semmilyen formában, nem akarjuk eladni vagy árúba bocsájtani azt amit csinálunk, így a weboldalunk elkészülte is az információ átadást és nem a reklámot kell hogy szolgálja. Úgy gondoljuk „a tanítványnak kell megkeresnie a mesterét” és nem fordítva.

Napjainkban a felgyorsult élet, az információk áradata, a mindennapi történések,  sokszor olyan értékrendet tár elénk, amely azt sugallja, hogy ügyeskedéssel, kemény munka és erőfeszítés nélkül elérhetjük a saját magunk vagy a környezetünk által elvárt „eredményeket”. A megdöbbentő az, amikor körülnézünk a világban, ezt többször is beigazolódni látjuk.

A ju jitsu-ban nem lehet “ügyeskedni, csalni, jól helyezkedni”, vagy csak eljátszani azt amit el akarunk hitetni másokkal vagy akár saját magunkkal is; ugyanis minden azonnal kiderül, amikor a társunk (társaink), nem azt csinálják amit mi szeretnénk, vagy amit előre begyakoroltunk, sőt ellenállnak, arról már nem is beszélve hogy ők akarnak felülkerekedni. Ezek azok a helyzetek amikor megmutatkozik, abból az összetett szóból hogy harcművészet, mely részét helyezzük előtérbe a gyakorlásunk során. Félreértés ne essék, nem gondolom értékesebbnek sem a „harcos”, sem a „művészi” út követését a másikkal összevetve mindaddig, amíg a gyakorló tisztában van a „palettán” elfoglalt helyével; sok esetben azonban, ez a kép torzzá válik…

Egyet biztosan állíthatok, minden ismeret amit átadunk, az személyes tapasztalatokon alapszik. Minden kérdésre, mindenki számára érthető válaszok adhatóak. Nincsenek titkos technikák; a titok, a kemény munkához való alázatos és kitartó hozzáállásban keresendő, amely lehetőséget ad mindenki számára a folyamatos fejlődésre.

Nem mondhatom azt, hogy könnyű az út, amit a hozzánk érkezővel közösen járunk, sőt, sok izzadsággal, néha fájdalommal teli komoly megpróbáltatás; amit mondhatok csupán annyi, hogy legjobb tudásunk szerint igaz mindaz, amit közösen gyakorlunk és megélünk.

Tisztelettel:
Füvesi Sándor

anekdota a harcosról:

Egyszer megkérdezték a harcost, mi a véleménye erről, és erről a mesterről. Azt mondta: – Igen jó.
– És ki mernél állni vele?
– Nem az a kérdés, hogy ki mernék-e, hanem, hogy kell vagy nem kell.
– És legyőznéd?
– Persze – mondta gondolkodás nélkül – De tudnunk kell ezt? – Válaszolta volna akkor is, ha azt kérdeznék: legyőzné-e a Terminátort.
Mert Ő nem latolgatja az esélyeket, nem kételkedik, hanem teszi, amit tennie kell.
Számára nem a győzelem, a dicsőség a fontos, hanem a túlélés.
A harcot nem fékezheti a gondolkodás, a vágy, a félelem, a harag, az esélylatolgatás, a vélemény, a feltevés.
A harc folyik, robog, mint a hegyi patak…