A fejlődés folyamata… (második rész)

Bejegyzés képe

részlet, egy a témával bővebben foglalkozó szövegkörnyezetből…

az első rész folytatása…

Amikor visszagondolunk életünk eddig megtörtént eseményeire, mindig lesznek olyan pillanatok amelyek villanásszerűen teremnek előttünk, függetlenül attól hogy éppen milyen témakörben kutakodtunk az emlékeink között. Csak úgy beugranak valahonnét, eszünkbe jut, bár sok esetben nem köthető az éppen aktuálisan és tudatosan végzett tevékenységünkhöz. Az ilyenkor felbukkanó pillanatok sokféle módon jelenhetnek meg bennünk (emlékkép, valamilyen hang, illat, tapintás, stb.), de mindegyikük közös jellemzője, hogy valamilyen érzés kapcsolódik hozzájuk.

Mind ugyanoda mutat, sőt ha jobban figyelünk, észlelhetjük azt, hogy a folyamat igazából az érzésekből fakad. Minden felbukkanó emlékünk, legyen az bármilyen megjelenésű, valamilyen érzéshez kapcsolódik. Gyakran előfordul az is, hogy a bensőnkben lévő érzés maga a pillanat, ami felidéződött bennünk. Láthatjuk, az érzéseink önmagukban is képesek maradandó pillanatokat elraktározni bensőnkben, amelyekhez kötődhetnek olyan képek, hangok, stb., amelyek segítségével könnyebben felidézhetjük az érzéshez kapcsolódó emlékeket, történéseket, tapasztalatokat.

Ezek a semmiből felbukkanó érzések életünk megélt pillanatai, amelyek egy adott gondolati területhez kötődően éppen úgy felbukkanhatnak, mint ahogyan semmihez nem kötődő módon előtűnhetnek. Magunk is előhívhatjuk ezeket az élményeket csupán annyit kell tennünk, gondoljunk valamire (szerelem, bánat, öröm, siker, fájdalom, stb.) és az a személyes élmény ami először az eszünkbe jut, valószínűleg valamilyen átélt érzés eredményeként megélt pillanat lesz.

Általánosan elmondhatjuk, nem tudatosan raktározzuk el ezeket az élményeket, csupán maguktól belénk ivódnak olyan pillanatok, amelyekben ott és akkor “valami” megérintett bennünket.

Harmadik lépcsőfok, a megélés szintje.

A már megtanult és folyamatosan bővülő tudás gyakorlása és az ezáltali tapasztalatszerzés – az utánzás és megértés lépcsőfokain – minden esetben olyan fizikai és mentális állapotban történik, ahol a mentális énünk tudatosan képes kontrollálni az ismeretanyagunk felhasználását valamint a szerzett tapasztalataink értékelését és beépítését a tudásunkba. Ez a folyamat (számtalanszor megismételhető) ad lehetőséget a tudás “határok nélküli” kiszélesítésére, a rutin és a készségek kialakulására és felhasználására. A kialakult készségek tehermentesítik a tudatot, ezért a gyakorló újabb és újabb területek tudásanyagát sajátíthatja el ezzel a módszerrel az utánzás és a megértés szintjéig.

A megélés szintjén nincs tanulás, hiszen nincs és nem is lehet itt bármit is megtanulni. Ebből adódóan nincs szükség a tudatos énünkre és a gondolatainkra sem. Az utánzás fokán a test-szellem-lélek egységéből a test volt a leghangsúlyosabb (TEST-szellem-lélek), a megértés lépcsőjén áthelyeződött a súlypont a szellemre (test-SZELLEM-lélek), és a megélés szintjén a fókuszpont már a lélekre mutat (test-szellem-LÉLEK).

El kell jutnunk az edzéseken odáig, hogy kialakuljon és megjelenjen az a (lelki)állapot, ahol a szellemünk már nem képes mindent az irányítása alatt tartani (mentális és fiziológiai tényezők összessége okán), gondolataink összekuszálódhatnak, nem vagyunk képesek több dologra is egyidejűleg figyelni (általános dekoncentráció), a testünk mozgásszerkezetileg sem képes már a szellem által kiadott parancsok tökéletes végrehajtására. Nos ez az az állapot amikor a gondolatok egyre csak fogynak, míg végül már csak egy marad a végére: levegőt kell venni…, aztán ez is eltűnik… (a vegetatív idegrendszer elvégzi a feladatát), a szellem kiürül, megjelennek az érzések (fájdalom, öröm, kétségbeesés, belső tartás, feladás, stb.) és előtűnik a lélek…

Megéljük a pillanatot, amikor már csak a lélek által kiadott parancsokat képes végrehajtani a test. Ezekben a pillanatokban a szellem gondolatai (mivel jelenleg nincsenek) sem akadályozni sem pedig eltéríteni vagy eltorzítani nem képesek a lélek igaz érzéseinek megjelenését. Itt és ekkor van lehetőségünk az “alapelvek” és az “egy technikák” megélésére. Az átélt élmények, az érzések és a hozzájuk kötődő tapasztalatok formájában elraktározódnak bennünk oly módon, hogy azt a későbbiekben a szellemünk tudatosan is képes lesz felhasználni a tanulás fázisaiban éppen úgy, mint a lelkünk a megélés fejlődési folyamatában.

A megélés lépcsőjén a segítő már semmit sem tud tanítani (a tanítás mint fogalom sem értelmezhető az érzések szintjén). Legfontosabb feladata, hogy hozzásegítheti a gyakorlót a szükséges (lelki)állapot megjelenéséhez, fenntartásához valamint ezekben a pillanatokban támaszt és iránymutatást adhat a lélek fókuszpontjának, az “alapelvek” működésének és az “egy technikák” rendszerének. A segítő felelőssége óriási. Amikor a lélek utasítást ad, a szellem üressége okán nincs ami kontrollálja, megfontolja, átgondolja az utasítás helyességét vagy végrehajthatóságát, a test gyakorlatilag mindenféle fék nélkül cselekszik (sokkal nagyobb a sérülésveszély). A test akkor is megkísérli végrehajtani a lélek parancsát, amikor az már veszélybe sodorhatja a gyakorló épségét is (fizikai és mentális téren egyaránt).

A segítő az, aki ilyenkor a szellem feladatát mintegy külsőleg ellátva képes lehet a megélt időt és történéseket olyan mederben tartani, amely a gyakorlónak lehetőséget ad az igaz érzések és tapasztalatok biztonságos “begyűjtéséhez”. A megélt tudás élménye sokkal mélyebb rétegű mint a korábbi lépcsőfokok megtanult ismeretei. A lélek fókuszpontja nem veszhet el a részletekben (technikák, mozdulatok, szabályok, stb.) az egyetemes alapelveket kell megtartani az “egy technikák” rendszerével együtt.

A segítő felelősségéből adódóan, ilyen szintű gyakorlás kizárólag olyan felkészült társ mellett történhet, aki maga is megélte mindazt amiben most a társait segíti. Az ilyen jellegű tudást semmiféle könyvből, tanfolyamból, iskolából, vagy tanártól, mestertől megtanulni nem lehet. Kizárólag azok “birtokolhatják”, akik maguk is az út azon részén járnak.

A segítő megléte tehát igen fontos, de nem nélkülözhetetlen összetevő a fejlődés ezen szintén. A gyakorló önmaga, vagyis külső segítség nélkül is, képes lehet erre szintre lépni. A segítő hiánya azonban nagyon sok olyan plusz feladatot eredményez, ami azon túl hogy komolyan próbára teszi a gyakorló mentális és fizikai állapotát (kitartás, kudarcok és sikerek feldolgozása, az alapelvek megtartása, stb.), valós veszélybe sodorhatja annak mentális és fizikai épségét is.

Előfordulhat hogy kezdetben, a megélt tudás részleteiben még pontatlannak mondható (az alapelveknek a helyén kell lenniük). A fejlődés folyamata azonban ezeket pontatlanságokat minden szükséges területen képes megszüntetni, az egyes lépcsőfokok végigjárása során.

A megélés lelkiállapotának megjelenése, kialakulása és fenntartása minden esetben egyénfüggő. Ahogyan korábban írtam, odáig el kell jutnia gyakorlónak. Az oda vezető út rendkívül változatos lehet mind módjában, mind pedig hosszúságában és időtartamában is. A segítő megléte és közreműködése ebben a részletben is hatékonyan befolyásolhatja a folyamatot, csak úgy mint azt, hogy a gyakorló képes legyen ebben a lelkiállapotban az érzések útján igaz tapasztalatokat szerezni.

A tapasztalatok megszerzése már az utánzási szinten megkezdődik és ha a gyakorló nem is lép a megértés szintjére (kihagyja azt), így is előfordulhat hogy a megélés lépcsőfokára kerül. Számos esetben így alakulhat ki az a helyzet, amikor valakiből kiváló harcos (sportoló, festő, szobrász, akármilyen művész, stb.) válik anélkül hogy értené és tudná mit miért tesz. Úgy is szoktuk mondani az ilyen eseteket hogy, ösztönösen cselekszik. Az ösztön pedig nem más mint egyféle beprogramozott érzés és ebből adódó cselekvés, ami oly erősen van jelen, hogy sok esetben még a tanult tevékenység szabályait is felülírja.

Gondoljunk csak a közelmúlt egyik ismert ökölvívó alakjára “Prince” Naseem Hamed-re (többszörös profi boksz világbajnok), aki mindennek volt mondható csak iskolázott ökölvívónak nem :). Olyan mozgáskoordinációt vitt a ringbe, ami teljesen kiszámíthatatlan szögekből és időzítéssel szórta az ütéseket villám sebességgel és komoly ütőerővel párosítva. Ezek az ösztönös adottságok és képességek a sok gyakorlással és meccsrutinnal együtt olyan kombinációt alkottak, ami a legtöbb ellenfél számára megoldhatatlan feladatnak bizonyult. Hozzá kell tenni azonban, amikor egy olyan ellenféllel került szembe a kötelek között, aki szintén remek adottságokkal (és ösztönnel) bírt, de emellett kimagasló szinten ismerte és alkalmazta az ökölvívás minden területét és fortélyát (Marco Antonio Barrera), nos ott bizony egyértelműen alulmaradt.

Michael Johnson amerikai atléta, aki olyan testtartással futott (felsőtesttel mereven hátra dőlve!), ahogy egyszerűen nem lehet futni 🙂 (aki nem látta futni, érdemes megnézni). Mégis nyert négy olimpiai aranyat, nyolc világbajnoki címet, többszörös világcsúcs tartó, stb. Mindkettőjükről azt mondták, ha megtanították volna tiszta, mozgásszerkezetileg tökéletes technikával küzdeni, illetve futni akkor nagy valószínűséggel semmilyen kimagasló eredményt nem értek volna el. (A másik véglet, mondjuk Roger Federer a tenisz világából, aki gyakorlatilag mindent tökéletesen tud a teniszben (a technikái olyanok ahogyan az oktató könyvekben vagy filmeken látható). Őt a kiváló adottságai és ösztöne, a tökéletes technikai tudással és mentális felkészültséggel párosulva tették minden idők (egyik) legjobb teniszezőjévé.)

A fejlődés folyamatában, a megértés szintjének kimaradása, azt eredményezheti hogy a gyakorló nem lesz képes olyan módon átadni a tudását, hogy az a tudás, az ő személyes adottságai, képességei és ösztöne nélkül is mindenkinél működőképes legyen. Nem tud elszakadni a saját korlátaitól, minden eléje került feladatot az ösztönei és a megélt élményei segítségével próbál megoldani, így a fejlődése idővel lelassul, majd megreked.

Mivel a megélés szintjén a fókusz a lélek “hatalmán”van, ezért bármiféle megélt tudáshoz és a folyamatosan fenntartott fejlődéshez, a lélek fejlődésére is szükség van. A lélek fejlődéséhez viszont érzések és igaz tapasztalatok, vagyis megélt pillanatok kellenek… :).

Szólj hozzá!

Az e-mail címed sehol sem jelenik meg, harmadik fél nem férhet hozzá.
A *-gal jelölt mezőket kötelező kitölteni.

*
*

Az alábbi HTML elemek és attribútumok használhatók: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>