A hit ajándéka… (első rész)

Bejegyzés képe

részlet, egy a témával bővebben foglalkozó szövegkörnyezetből…

Van valami, ami áthatja létezésünk egészét. Gondolataink, döntéseink és cselekedeteink összessége mind-mind olyan forrásból táplálkoznak, amely értelmet ad és egységbe rendezi azokat. Minden embernek szüksége van fogódzókra az életében. Ezek olyan sarokpontok, amelyekhez hozzákötődik az életünk. Stabil, rendíthetetlen és így biztos bázisként alapot szolgáltat a rá felépített értékrendnek és ezen keresztül az egész létnek, életnek.

Az ember személyisége sok eltérő jellemzővel bírhat és ebből adódóan a használt fogódzók természete is rendkívül változatos lehet. A különbözőségek mellett természetesen sok közös vonást is felfedezhetünk, így jelenhetnek meg azonos sarokpontok, egymástól sok egyéb jellemzőjükben különböző emberek életében. Ilyen biztos alap lehet számunkra a család, a cselekvésünk amiben kiteljesedni érezzük magunkat (munka, művészet, sport, spiritualitás, stb.), vagy isten (valamelyik, esetleg több is, vagy éppen annak tagadása), a vallás, esetleg olyan személyek és értékrend, amelyeket mi magunk választunk követendőnek.

Csupán néhány jellemző példát ragadtam ki abból a sokszínű szivárványból ami a személyiségünk különbözőségei okán sziklaként állhat életünk áramló folyamában. Ahogyan egy festő palettáján fellelhető megannyi különböző szín és árnyalat között az ecset jelenti a kapcsolódási pontot, úgy az életünk kapaszkodói a beléjük vetett hit által képesek szilárdan a helyükön maradni és biztos támasztékul szolgálni a mindennapok történéseiben.

Sokan észre sem vesszük a hit, életünket összetartó erejének a fontosságát és nélkülözhetetlenségét, amíg meg nem tapasztaljuk annak hiányát (olyan ez mintha nem tudnánk a levegő vagy a víz, életünkben elfoglalt szerepét, melyre csak akkor döbbennénk rá, amikor azok már nem állnak rendelkezésre :)).

Azért éljük úgy és aszerint életünket mert hisszük, hogy gondolataink és cselekvéseink abba az irányba viszik tovább életünk fonalát, amerre a világnézetünk és az értékrendünk által létrehozott elvárásaink a leginkább teljesülni látszanak. Életünk olyan helyzetek, feladatok és történések sorozata, amiben folyamatosan hozunk döntéseket és cselekszünk ezeknek megfelelően. Eldöntjük milyen terméket-szolgáltatást vásároljunk, mi legyen a szakmánk-munkánk-hivatásunk, vállaljunk-e gyermeket, ha van gyermekünk hová “járassuk” (óvoda, iskola, szakkör, sport, stb.), melyik közösség tagjai szeretnénk lenni és még hosszan sorolhatnám.

A döntéseink biztos alapját az értékrendünk adja, ha mégis elbizonytalanodnánk valamely kérdésben vagy helyzetben, akkor kapunk a döntés meghozatalához szükséges támaszt létünk (a beléjük vetett hitünk által) biztos pontjaitól.

Kiválasztottuk milyen televíziót, mobiltelefont, nyelvtanfolyamot vagy utazást vásárolunk, de nem vagyunk biztosak abban, mit is szeretnénk mondjuk tanulni vagy akarunk-e házasságot kötni. Megkérdezhetjük ilyenkor a szüleinket vagy más olyan általunk választott vezetőnket (rokon, barát, közösség vezető, lehet akárki), aki a bizalomból táplálkozó hit által tölti be az adott egyén életében a sarokpont szerepét.

Elérkeztünk oda, amikor felismerhetjük azt, miből is táplálkozhat az emberek hite. Az egyik ilyen lehetséges forrás a bizalom. Bízunk és ezért hiszünk istenben, a szüleinkben, barátunkban, az edzőnkben, a tanárunkban vagy a mesterünkben. Minden elébünk kerülő feladatot képesek lehetünk megoldani a bizalmunkból táplálkozó hitünk által szilárdan összetartott értékrendünk segítségével.

Képzeljünk magunk elé egy sziklamászót, aki erejét megfeszítve halad felfelé a hegyoldalon. Előrejutását azok a kiálló szegélyek, párkányok, repedések teszik lehetővé (életünk értékrendje), amelyre a lábával támaszkodva vagy a karjával kapaszkodva halad tovább. A legjobb technikájú és legerősebb hegymászóval is előfordulhat azonban, hogy megcsúszik, elveszti a támasztékát vagy a fogását. Ilyenkor, ha elég stabil a helyzete, képes lehet irányítani a történéseket és továbbra is stabil fogásaival, támasztékaival visszanyerheti az elvesztett stabilitását. Olykor megtörténik azonban, hogy a megcsúszást nem tudja a mászó kontrollálni. Nem elég erős, nincs meg a megfelelő technikája, hiányzik a tapasztalata, ezek kombinációja vagy esetleg több ponton azonos időben veszítette el a támaszát és fogását. Ilyenkor menthetetlenül a mélybe zuhanna ha nem lenne rajta a biztosító kötél (létünk sarokpontjai), ami megakadályozza azt és lehetőséget ad a falon az újbóli megkapaszkodásra, ezáltal esélyt biztosít az út folytatására. Igazán nagy bajba akkor kerül a hegymászó ha megcsúszik, lezuhan és nincs biztosító kötél. Ugyanilyen bajt okoz az is, ha a meglévő biztosító kötél nem képes az adott pillanatban ellátni a feladatát (kioldódik, elszakad, stb.) …

Ebből adódóan, amennyiben hegyet mászunk nem hátrány, ha van biztosító kötelünk (több is). 🙂

Nézzünk egy olyan élethelyzetet, amelyben teljesen szokványos életét éli bárki a társadalomban. Vannak szülei, van társa, gyereke, munkája, barátai. Egy ilyen embernek lehetnek sarokpontjai az életében a szülei, a felesége és mondjuk a munkahelye. Ahogy haladt előre az élete pályáján a mindenkori éppen aktuális értékrendje segítségével jutott el a fent leírt élethelyzet állapotába. Egyre többet dolgozik, nem jut elég idő sem a családjára sem más társas kapcsolataira, sokszor fáradt és ingerlékeny, egyre inkább úgy érzi kicsúszik a kezéből az élete (a hegymászó megcsúszik). Történhet az, hogy változtat az életén “helyre teszi dolgokat” ezáltal visszanyeri az irányítást és halad tovább az útján. A másik lehetőség szerint, nem tud (akar) változtatni az élete folyamatán, így egy idő után lehetetlenné válik a stabilitásának fenntartása (a hegymászó lezuhan).  Vannak azonban olyan sarokpontok az életében (a hegymászó biztosító kötelei), amelyek segítségével (a szülői támogatás, a társa hűsége és szeretete, a munkában elért sikerélmény) képes lehet a felborult értékrendjét újra a stabil alapokra helyezve megtalálni a számára szükséges egyensúlyt és harmóniát.

A bizalom, amely első láncszemként a többi forrásául is szolgál egyben, azonban nem állandó. Jellemző tulajdonsága, hogy képes a változásra, mint mértékét mind pedig irányultságát tekintve. A bizalom változása teljességgel személyiség függő. Van aki, akár minden héten képes új “példaképet” (fogódzót) maga mögé állítani (legalább is így érzi) és akad olyan is, aki egy egész életen át nem találja azt. A két véglet között megszámlálhatatlanul sok irányt találhatunk. Azt már láthattuk, hogy működik mindez, ha minden a helyén van (bizalmunk és hitünk erős és szilárd), de mi történik akkor ha a bizalom megváltozik…

A bizalom megváltozása döntően határozza meg a belőle táplálkozó folyamat (bizalom-hit-sarokpontok-értékrend) meglétét és fennmaradását. A bizalom, mint forrás megszűnése vagy mértékének csökkenése ugyanilyen módon hat a hit meglétére, ami befolyásolja a sarokponttok szilárdságát valamint hatással van az értékrendben foglaltakra és azok sorrendiségére egyaránt. Ennek megfelelően a bizalom erősödése magával hozza a hozzá kapcsolódó elemek erősödését, stabilitásuk és szilárdságuk növekedését.

A hegymászó, biztosító kötél hiányában lezuhanhat, de ugyanez történhet, ha a kötél nem elég erős vagy nincs megfelelően rögzítve. A többszörös biztosítás (életünk több sarokpontja) csökkentheti leginkább a baleset lehetőségét.

A fentebb megismert élethelyzetben a szülők, feleség, munkahely sarokpontok segítségével sikerült újra felépíteni az életmenetet. Azonban előállhat olyan történés, amikor ezek a megingathatatlannak vélt sarokpontok elmozdulnak. A gazdasági környezet változása okán bárki elveszítheti a munkahelyét. A munkahely elvesztése magával hozza a belé vetett bizalom és hit megszűnését is. Ha csak ez az egy sarokpontunk lett volna az életünkben, akkor most bizony nagyon nehéz helyzetbe kerülnénk, de mivel még van két fogódzónk, így segítségükkel van lehetőségünk a nehézségek leküzdésére. A kérdés az “elbírják”-e a megmaradt sarokpontok a rájuk nehezedő megnövekedett terheket. Kitart-e a társunkba és szüleinkbe vetett bizalmunk oly mértékben a nehéz időkben is, hogy elegendő utánpótlással szolgáljon a hitünk erejének megtartásához. Ha igen, úgy előbb-utóbb megtalálhatjuk a módját az életünk stabilizálásának valamint idővel, újabb fogódzókat is sikerülhet majd kialakítanunk. Ha nem, akkor mindent elölről kezdve kell rálelnünk a bizalomra, mint első alkotó elemre…

Vajon mi okozhatja a bizalom jelentős megváltozását? Mi lehet az, ami képes lehet megrendíteni egy kikezdhetetlennek érzett bizalmat vagy ugyanakkor a semmiből az egekbe repíteni a bizalomból táplálkozó hit erejét?

folytatás következik…

.

…a folytatásban a gondolatok által felvetett kérdéseken túl, szó esik majd, a hit szerepéről a harcművészetekben (ezen belül a ju jitsu-ban), a más forrásból táplálkozó hitről, a hit erejéről, kell-e hinnünk egyáltalán valamint arról, miért lehet létünk hajtómotorja éppen úgy mint életünk leghatalmasabb kolonca a hit ajándéka… 🙂

Szólj hozzá!

Az e-mail címed sehol sem jelenik meg, harmadik fél nem férhet hozzá.
A *-gal jelölt mezőket kötelező kitölteni.

*
*

Az alábbi HTML elemek és attribútumok használhatók: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>