részlet, egy a témával bővebben foglalkozó szövegkörnyezetből…

az első rész folytatása…

Vajon mi okozhatja a bizalom jelentős megváltozását? Mi lehet az, ami képes lehet megrendíteni egy kikezdhetetlennek érzett bizalmat vagy ugyanakkor a semmiből az egekbe repíteni a bizalomból táplálkozó hit erejét?

Amikor valami vagy valaki felé bizalommal fordulunk és ebből fakadóan hiszünk benne, annak ellenkező előjelű megváltozása általában nem könnyen történik meg. (szinte) Mindenki számára nehéz lehet azt beismerni, hogy a hite fókuszka olyan pontban koncentrálódott, ahol az azt tápláló bizalma időközben megváltozott vagy megszűnt. Ezt a fel- és beismerést a “legszigorúbb bíró” előtt kell megtennünk, aki pedig nem más, mint önmagunk. Nagy bátorság, elszántság és akarat kell ehhez a lépéshez, amit ha segítség nélkül kellene megtennünk, bizony a legtöbben elbuknánk ezen a lépcsőn és így mindig a (vak)bizalmunkból táplálkozó hitünk által összetartott mesterségesen kreált világunkban bolyonghatnánk vég nélkül. Szerencsére azonban mindannyiunk számára van olyan segítség, ami a bátortalanabb és gyengébb akaratú embereket is képes “felébreszteni”, ez pedig nem más mint a megtapasztalás és a megélés élménye.

Bízunk a társunkban, a közösségünkben, valamely általunk választott vezetőben, stb, ezek azok a sarokpontok amelyekhez a hitünk ad biztos kötődést, mint a hegymászónak a sziklafalban rögzített kampókhoz csatlakozó biztosító kötelei. Ez az állapot bármeddig fenntartható, sőt képes mind erősebbé válni, amíg a hit forrásául szolgáló bizalom töretlenül fenn áll. Az erős hitet nem képes felülírni semmilyen külső vélemény, tanács, javaslat vagy bírálat.

Mindannyiunk életében vannak azonban olyan pillanatok amikor a saját magunk által megélt tapasztalatok szöges ellentétbe kerülnek a bizalmunkból táplálkozó hitünk által megteremtett és fenntartott buborék alatti világunk eddigi rendszerével. Amikor egy ilyen buborék kipukkad akkor elszakadnak a hit biztosító kötelei, amelyek a sarokpontokhoz rögzítették eddigi éltünket. A megtapasztalás igaz élménye képes lehet kipukkasztani azt a buborékot amit tudatosan vagy nem tudatosan, de magunk köré emeltünk.

Lehet azonban más hatása is a megtapasztalásnak. Megélt élményeink megerősítést, ezáltal biztos alapot tudnak adni eddigi bizalmunkból táplálkozó hitünk számára, amennyiben az általunk tapasztaltak közös pontban koncentrálódnak bizalmunk fókuszpontjával. Innentől fogva a bizalom-hit-sarokpontok-értékrend lánc egy újabb láncszemmel egészül ki, amely a bizalom elé csatlakozva szolgál forrásul és bázisul az egész folyamatnak. Ebben a láncban továbbra is a bizalom a “leggyengébb” láncszem, ám az előtte lévő megtapasztalás olyan erős kapocsként szolgál, ami az egész láncolat stabilitását és egységét képes hatványozott mértékben megnövelni. Sőt a megtapasztalás láncszeme a tapasztalataink gyűjtése révén egyre vastagabbra, erősebbre képes nőni és idővel annak külső felülete különösen erőssé válik amikor a megtapasztalás megéléssé változik (ami az idő múlásával szintén folyamatosan újabb rétegekkel gazdagodik).

Láthatjuk hogy a megtapasztalásból (megélésből) táplálkozó hit és a bizalom forrására támaszkodó hit nem áll szükségszerűen ellentétben egymással.

Amikor valamilyen választást teszünk (tevékenység, világnézet, cselekvés, stb.) két út vezethet odáig. Az egyik, hogy bizalmunkat helyezzük oda, a másik hogy megtapasztaljuk azt. Hogyan kerülhet valaki példának okáért a harcművészetek közelébe, vagy kicsit konkrétabban a ju jitsu közelébe?

Az egyik, hogy valahonnan hallott róla, információkat gyűjtött (barátok, ismerősök, olyanok akik már próbálták, internet, stb.), utánajárt és megtalálta az edzést. Azért megy el az edzésre, mert van bizalma afelé hogy ott minden olyan célja megvalósul amit korábban maga elé kitűzött. Elmegy kipróbálja és tapasztalatokat szerez. Ha tapasztalatai összhangban vannak a bizalmával akkor hite megerősödik és ott marad az edzésen, ha nem, akkor eljön onnan (jó esetben, de ez nem mindig történik így, erről majd később…).

A másik lehetőség, hogy valahogyan közvetlen kapcsolatba kerül (edzőtábor, verseny, közös edzés, szeminárium, utcai szituáció, stb.) és kipukkad az eddigi buborékja. Megtapasztalja azt, amit már korábban is keresett, erre a tapasztalatra fog ráépülni a bizalma és a hite. Nem téveszthetjük szem elől azt, hogy amit az általunk választott valamiről állítanak, amit várunk tőle, ami miatt azt választottuk, az valóban igaz-e (számunkra) megtaláljuk-e ott, vagy csupán egy másik buborékot fogunk létrehozni.

A harcművészetekben, küzdősportokban azt állítják az edzők, oktatók, tanárok, mesterek, hogy amit tanítanak az “működik”. A vallási közösségek is ugyanezt mondják híveiknek, ebben nincs különbség (és idővel lehet kiderül másban sincs :)). Mégis e két végletet összevetve két, elsőre nagyon is különböző vonatkoztatási rendszerben láthatjuk ugyanazt a folyamatot. Ha egy harcművészeti vagy küzdősport klubban azt mondják (és ezért megyünk oda), hogy ott néhány hónapon belül szert tudunk tenni önvédelmi képességekre, vagy versenyeken győzni tudunk és ehelyett azt tapasztaljuk, hogy egyik sem következett be, akkor ott valami nem igaz, vagy nem úgy igaz ahogyan azt gondoltuk :).

Ezért nagyon egyszerű a dolga annak aki ju jitsu-val kezd el foglalkozni. Nem kell hozzá sem bizalom sem pedig hit (az elég ha kialakul az első láncszem megléte után). Ha kérdés van, kérdezni kell, soha nem kaphatunk olyan választ, hogy ezt te még nem értheted, vagy hogy mert nekem is így tanították, meg ehhez hasonlóak. A ju jitsu-ban minden részletnek logikus és mindenki számára érthető oka és következménye is van, amely az alapelvektől kiindulva ugyan oda érkezik vissza. Ebből adódóan mindenki számára elsajátítható és megtanulható. Fontos, hogy nem egyedi képességekre alapuló dolgokról beszélünk, hanem akárhányszor megismételhető folyamatokról. Az ellenfél csak azt teheti amit mi engedélyezünk számára, ha bármi mást is képes csinálni, akkor valamit elrontottunk. Itt nem lehet csalni vagy jó az amit csinálunk és valóban működik (olyanon is aki nem akarja :)), vagy pedig nem.

A hit ebben a vonatkoztatási rendszerben csakis a megtapasztalás (megélés) forrásából építkezve lehet jelen. Képzeljük el azt a harcost, aki erős hittel bír a tudását és technikáit illetően, abból adódóan hogy a saját buborékjában a tanítója, kiképzője, mestere, stb. (akiben feltétlenül megbízik) azt mondta képes győzni, képes túlélni. Nos harcosunk kimegy a buborékon kívülre (vagy oda érkezik olyan, aki nem ismeri a buborék “szabályait”) és találkozik olyannal, aki nem azt teszi amit neki “kellene”, amit idáig megszokott. Megtörténik a megtapasztalás és leggyakrabb esetben kipukkad a buborék. Az elmúlt korok harcosai, lovagjai, a szamurájok vagy akár jelenkorunk katonái, kommandósai az életükkel (és mások éltével) fizethettek és fizethetnek ezért a megtapasztalásért. Sok harcos erős hittel bír, ám ez a hit minden estben a megtapasztalásból (megélésből) kell hogy fakadjon, ha nem így van, a harcos jó eséllyel nem éli túl a megtapasztalás élményét.

A kérdés tehát nem az, szükség van-e hitre életünk folyamán, hiszen a hit “csodákra” képes (látjuk, halljuk, olvassuk és vannak olyanok akik tapasztalják, több helyen is), hanem inkább az, mi legyen a lánc első eleme, a hitünk forrása (bizalom vagy megtapasztalás). Ezekre a “csodákra” csak a különlegesen erős hit képes, ami leginkább úgy jöhet létre, hogy a megtapasztalás és a későbbi megélés mindig magához kapcsolja a bizalom elemét így hozva létre a szilárd köteléket. Ezért nincs különbség, a még oly eltérő területek között sem, mint a vallás és a harcművészet. A hívő ember akkor “igaz”, ha megtapasztalja és megéli választott vallásának tanait és istenségét, ennek hiányában ő is csak buborékot épít… (gondoljunk bele, milyen próbatétel elé állít bennünket a szeretteink elvesztése – szülő, gyermek, testvér, feleség …)

Az ember csodálatos jelenség – képes mindenre és annak az ellenkezőjére is. A bizalomból eredő hit lehet oly erős, hogy a megtapasztalás tüskéje, kardja, puskája, atombombája de még lézerágyúja sem képes annak buborékját nemhogy kipukkasztani de még megsebezni sem. Ez a vak hit az, ami képes akár elpusztítani is az embert, miközben teljesen felemészti annak testét és szellemét a bizalom  (és annak mindenáron való fenntartása) máglyáján. Legyünk nyitottak a világunk felé, adjunk bizalmat ahová úgy érezzük érdemes, gyűjtsünk tapasztalatokat, ám arra mindenkor ügyeljünk hitünk ne ragadjon el bennünket oly módon, hogy az elébünk táruló sokszínű szivárványt csakis egyszínű szűrővel legyünk képesek megcsodálni…

Elismeréssel adózom azon emberek felé akik igaz hittel járják életútjukat (és morális értelemben jó küldetésük van, mivel ennek ellentétére is számos példát ismerünk). Ahogy beszélnek, viselkednek, cselekszenek; látni, érezni rajtuk, hittel végzik küldetésüket. Mindegy hogy tanár, művész, lelkipásztor, katona, édesanya, vagy valamilyen szakemberről van szó (ez a felsorolás sohasem lehet teljes), számukra az élet küldetés és mindannyian a saját területükön a tőlük telhető legjobbjukat nyújtva élik meg mindennapjaikat. Becsüljük meg őket, figyeljünk rájuk és segítsük küldetésüket, amellyel végső soron bennünket szolgálnak, azokat akiknek nem adatott meg a hit ajándéka…