Az egy technikák rendszere… (első rész)

Bejegyzés képe

Gyakran elhangzik a klubunkkal kapcsolatba kerülő érdeklődőktől az a kérdés, kell-e itt sok fekvőtámaszt, felülést meg ilyesmiket csinálni. A válasz, amit kapnak mindenkit nagyon meglep és a legtöbben kissé értetlenül fogadják, amikor azt mondom: a Ju Jitsu Klub Hódmezővásárhely edzésein mindig mindenből csak egyet kell csinálni… 🙂 .

Ahhoz, hogy megérthessük az „egy technikák” rendszerét, kissé távolabbról kell neki indulnunk a felfedezés országútján.

Minden hatékonyan működő rendszer fundamentumai visszavezethetők a keletkezésének okaira, céljaira és körülményeire. A ju jitsu esetében az ok amiért létrejött, a túlélés. A cél, az ellenséget a leghatékonyabb módon harcképtelenné tenni és/vagy megölni. Az ok és a cél is a harcban alakult ki, illetve a csatatéren került meghatározásra; ebből következően egy ott hatékony és működőképes rendszernek is abban a környezetben a legideálisabb a létrejötte.

Az okot felismerő és a célt megfogalmazó harcosok voltak azok, akik megalkották a ju jitsu-t. A ju jitsu a csatatéren született meg. Katonák találták ki, katonák számára. Az egyetlen szabálya az, hogy nincs szabály. Stratégiája a túlélés.

A csatában hullt az „áldás” minden felől a harcosokra, nem volt sem idő, sem pedig lehetőség bonyolult és körülményes módszerek alkalmazására, így leginkább az „egy technika egy ember” elv érvényesült. Aki pedig hibázott, az ritkán kapott csak lehetőséget a javításra…

A forrás tehát alapjaiban határozta meg a ju jitsu fundamentális jellemzőit. Az idők folyamán, ehhez szorosan hozzákapcsolódtak azok a világnézeti módok és eszmerendszerek (shinto, buddhista, zen, stb. irányzatok), amelyek aztán a későbbiekben már elválaszthatatlan részét képezték a harcművészet egységes egészének. Kialakult és hamar központi elemmé vált a „most-ban létezés” (nincs múlt és nincs jövő sem), a pillanat megélésének nem csak lelki, de szellemi és testi síkokon történő gyakorlása, alkalmazása, valamint az oda vezető út megismerése és oktatása.

Lelki síkon, a mindig most-ban létezést remekül ragadja meg az alábbi szállóige: „Reggel kelj fel úgy, tudd, ez a nap lehet az utolsó”. A pillanat megélését pedig mi sem szemléltetheti érzékletesebben, mint a japánban kultikus jelentőséggel bíró cseresznyevirágzás minden pillanatának tökéletesként való megélése.

Szellemi síkon, az üresség, a „nem gondol” állapotának a fenntartása az alkotó eleme az „egy technikák” rendszerének. Ahol, minden gondolat, felvetés, tervezgetés zavaró tényezőként, akadályként és gátként jelenik meg a történések természetes áramlásának folyamatában.

A testi síkon, mind ez olyan technikák, taktikák és módszertanok formájában létrejött egységes rendszert jelent, amely képessé teszi a gyakorlót a stratégiája sikeres megvalósítására.

A megismerés rögökkel teli és poros országútján most jutottunk el odáig, hogy az alap alkotó elemek és azok forrásainak ismeretében felfedezhetjük és megérthetjük az „egy technikák” rendszerének alapelveit és vezérfonalát. Gyakorláskor az edzőteremben sem egyszerű meglelni a test-szellem-lélek egységét (kinek hosszabb, kinek rövidebb út vezet odáig); még ennél is nehezebb fenntartani azt; és még csak ezután próbálkozunk kivinni mindezt az edzőterem falain kívülre…

Ahhoz, hogy mindezt „ki tudjuk vinni” a dojo világán kívülre, megint kell egy kis kerülőt tennünk…

Írásaim több fejezetében is érintettem olyan területeket, amelyek szorosan kapcsolódnak a témához (minden egy 🙂 ), és így több helyen előfordult az alapelvnek, mint fogalomnak valamilyen összefüggésben való használata. Az általam használt terminológiában az alapelv fogalma központi helyet foglal el.

Az alapelv az egységes egész alapvetéseit határozza meg, és mint ilyen, annak egyetemlegesnek kell lennie. Minden egyes terület és részterület az alapelvek szerint épül fel, és az azokat meghatározó elvek, törvényszerűségek és szabályok az alapelvek teljesüléséből eredeztethetők. A különféle részterületek működhetnek akár egymásnak ellentmondó elvek alapján is, hiszen a specializációk okán ami az egyik rendszerben előnyös, az könnyen lehet hogy egy másikban hátrányt okoz.

Bármilyen dolog természetét vizsgáljuk, sorra fedezhetjük fel annak jellemzőit, szabályait és elveit. A kutatásunk eredményeként egyre tisztább és rendezettebb kép kezd kirajzolódni előttünk a kutatásunk tárgyáról. Látni és tapasztalni fogjuk sok olyan elv meglétét, amely csak bizonyos feltételek teljesülése esetén írja le pontosan a felfedezni kívánt területet. Minél több ilyen elvet és szabályt tudunk meghatározni annál közelebb kerülünk a rész és egész mind teljesebb megismeréséhez. A meghatározott elvek és a felállított szabályok egymáshoz viszonyításával, azok összevetésével találhatunk közös metszéspontokat.

A vizsgálódásunk tárgyát és annak jellemzőit helyesen leíró különféle elvek és szabályok önálló halmazainak van metszete. Ez a közös halmaz az, amely az alapelvek meghatározásával írható le.

Az „egy technikák” rendszere maga is alapelv, és mint olyan, egyetemleges. Ami igaz a dojo-ban gyakorlás közben, az igaz mindig, mindenütt és bárhol. Az edzéseken sokkal többet gyakorlunk annál mintsem még egy ütést, rúgást, dobást vagy levegő vételt tudjunk végrehajtani ezek csupán eszközei annak, hogy megszülethessen bennünk az érzés – csak egyet kell csinálni… Ez a „szülés” azonban korántsem fájdalom mentes…

folytatás következik…

Szólj hozzá!

Az e-mail címed sehol sem jelenik meg, harmadik fél nem férhet hozzá.
A *-gal jelölt mezőket kötelező kitölteni.

*
*

Az alábbi HTML elemek és attribútumok használhatók: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>