részlet, egy a témával bővebben foglalkozó szövegkörnyezetből…

az első rész folytatása…

… Sok harcot megvívunk mindannyian életünk folyamán, miközben olykor győzelemmel, néha pedig vereséggel leszünk gazdagabbak. Az igazságunk megvédése és a mások általi elfogadása, sokak számára természetes mindennapi élethelyzet, sőt még külső megerősítést, biztatást is kapunk és adunk, amikor azt mondjuk: Állj ki az igazadért! Hogyan lehet az mégis, hogy nem mindenki ugyanúgy ismeri az általam ismert, számomra nyilvánvaló és egyértelmű igazságot.

Azt már tudjuk milyen módon lehetséges az ismert igazság változása, de ha az ismert igazság megváltozhat, akkor ebből következően annak végtelen sok, pillanatnyi megjelenése lehetséges. Ha belegondolunk abba, csak a saját életünkre visszatekintve, mennyi minden dologban változott az igazságunk az eltelt évek folyamán, láthatjuk, bőven lenne miből válogatni (tényleg nincs is Mikulás??? 🙂 ).

Pusztán az a tény, hogy sokan, sokféle ismert igazság birtokában vannak, mindenképpen érdemessé teszi feltenni azt a kérdést, hogyan alakulhatnak ki a különböző igazságok.

Minden ember egy különleges és nagyon összetett szűrővel éli az életét. Ezen szűrő határozza meg és egyben tartja is a közvetlen kapcsolatot a bennünket körülölelő világgal és annak történéseivel. Ilyen módon közvetetten képes lehet befolyásolni azt éppen úgy, mint a szűrő tulajdonosának a bensőjét. A szűrő nagyon sok rétegből áll össze, de a legfontosabb alkotóelemeit felismerhetjük és összegyűjthetjük. Ezek a következők:

• az adottságaink és képességeink – velünk született, új nem megszerezhető, de a meglévőek fejleszthetőek
• az érzékszerveink – velünk született, folyamatosan változik, tanult módon is fejleszthetőek
• a tanult ismereteink és készségeink – folyamatosan változó, (ki)fejleszthető
• a megszerzett tapasztalataink – folyamatosan változó, gyarapítható
• a megélt élményeink és érzéseink – folyamatosan változó, általában tudatosan nem befolyásolható
• a bennünk lévő aktuális érzések pillanatnyi összessége (hangulat) – folyamatosan változó
• személyiségünk – folyamatosan változó

Láthatjuk, hogy a legfontosabb összetevők mindegyike folyamatosan változik, ebből következően a szűrő maga is folyamatos változásban van.

… beküldenek egy szobába, szemünkön egy átláthatatlan szemüveggel, a fülünkre pedig fülhallgatót helyeznek. Nem látunk és hallunk, az érzékelésünk egyik kulcs eleme sem tud információval ellátni bennünket. Mostani igazságunk szerint egyedül vagyunk egy sötét, üres szobában.

Bolyongásunk közben azonban a tapintásunkkal képesek vagyunk érzékelni több tárgyat is, így tehát változik az igazságunk; már nem üres az a sötét szoba, amiben egyedül vagyunk.

Aztán a fülhallgatónkban megszólal valakinek a hangja, aki azt állítja többen is vagyunk ebben a szerinte tárgyak nélküli sötét szobában, hiszen ő érzi azokat a szagokat és illatokat, amelyek más emberek jelenlétét bizonyítják számára (mi viszont nem érzékelünk ilyen módon semmit); ám tárgyakat nem érzékel.

Az igazságaink összecsapnak, mindketten meg akarjuk győzni a másikat a magunk igazáról. Elvezetem oda, ahol a tárgyakat tapintottam, így bebizonyítom az én igazságom és ezzel egyidejűleg az ő tévedését. A fülhallgatóban ekkor újabb üzenetet kapok, vegyem le azt…

Azonnal meghallom, amit a társam korábban bizonygatott, valóban több ember is jelen van ebben a tárgyakkal teli sötét szobában. Bár az orrom (képességeim korlátai miatt) nem volt képes érzékelni a többiek jelenlétét, de a hallás képessége már elegendő információt adott az ismert igazságom megváltozásához. Most aztán azt hallom, mindenki más igazságot érzékel. Van aki az én igazam szerint sötétben tapogatózik, mások meg szép piros fényről beszélnek, megint mások zöldről.

Megy a csata, dúl az igazságok háborúja. Mivel egy kicsit nyomja az orrom a szemüveg, ezért odanyúlok megigazítani. Eközben véletlenül leesik a lencséről az átláthatatlan fedél, és valóban, micsoda gyönyörű piros színben pompázik a szoba… Később megint lekerül egy lencse (lehet megint „véletlenül” és lehet ugyanakkor tudatos cselekvésünk következményeként is) és így lesz most minden zöld…, majd kék… és így tovább…

Ez a rövid kis példa abban adhat némi segítséget, hogy felismerjük, a jelenlegi ismert igazságunk csupán egy lehet a sok-sok ismert igazság közül, amelyek természetét mindig az azt kialakító szűrő pillanatnyi jellemzői határozzák meg.

Az igazság keresése közben, a szűrők átalakulása alkotóelemeikből és azok jellemzőiből adódóan kétféle lehet. A folyamatos változás (fizikai és mentális egyaránt), a tapasztalatok gyarapítása, az érzések sokasága, stb. mind-mind lehetővé teszi a szűrő újabb és újabb rétegeinek az elhagyását, de ugyanakkor magában hordozza másféle rétegek létrehozásának és a meglévő rétegek közé illesztésének a lehetőségét is. Ez a kettősség az, ami megtréfálhat (akár többször is 🙂 ) minden vállalkozó szellemű kalandort, aki az igazság után kutat 🙂 . A gondolatmenetet követve akkor érünk az igazsághoz, amikor már nincs több réteg, sőt szűrő sincs már…

Az igazság maga a tökéletesség (máshol nevezhetjük alapelvnek is, mind ugyanazt a jelentéstartalmat hordozza magában), és mint ilyen, nem lehet (b)előle mit elvenni…

Felismerni és megismerni sem oly nehéz, csupán arra kell figyelmesnek lennünk, amikor olyan ismert igazsággal találkozunk, amelyet bármely szűrő akármilyen rétegén keresztül érezve és érzékelve mindig csupán ugyanazzal a két jellemzővel vagyunk képesek leírni és meghatározni – a szándék és érdek nélküliséggel.

Az igazság ily módon sohasem lehet jó vagy rossz, az igazságot a szűrők és azok rétegei (azaz mi magunk, emberek) változtatják minden esetben jó vagy rossz ismert igazsággá.

Az igazam van! – kijelentés ezért minden esetben csakis valamilyen szűrő által létrehozott ismert igazságot jelenthet (az én igazsága), hiszen az igazság természetéből fakadóan (szándék és érdek nélküliség) nem birtokolható. Mivel pedig nem birtokolható, ezért nem lehet sem megtanítani, sem átadni vagy akár bárkire ráerőltetni. Az igazság megtapasztalásának egyetlen útja létezik, a megélés. Ezen az úton minden kíváncsi utazónak magának kell végig mennie, bár segítői lehetnek útközben… (erről más fejezetekben bővebben esik szó).

Felmerülhet persze a kérdés, mi az a szándék és érdek nélküliség? Az ismert életünk bármely pillanatában felfedezhetjük, amikor úgy teszünk valamit, vagy foglalkozunk valamivel, hogy a létünk azon pillanatában az adott dolog vagy történés igaz természetét éljük meg.

Miért foglalkozok ju jitsu-val, miért járok edzésre. No akkor elő a szűrőkkel, hogy csak a legismertebbeket említsük:

• erőnlét, kondíció, egészség,
• önvédelem,
• sport és harcművészeti értékek,
• jobb ember legyek,
• jó társaság, összetartó csapat,
• az edző vagy mester példamutató és követendő személye,
• életforma,
• átadjam a tudásom a tanítványoknak…, stb.

Aki nem ismeri a ju jitsu-t attól azt kérdezem miért játszik a szülő a gyermekével. Az legáltalánosabb szűrők:

• a gyermek öröme és boldogsága,
• nevelési eszköz (jutalom),
• saját tevékenység kiváltása (most veled játszok, de aztán békén hagysz),
• tudatos tanítás, képzés, fejlesztés, stb.

De hogy teljesen általános, mindenki számára megtapasztalható területekről vegyük példát, mondjuk miért hallgatunk zenét, olvasunk egy jó könyvet, ízlelünk egy pohár bort, vagy csodálunk meg egy virágot. Annyi általános szűrőt sorolhatnék, hogy inkább bele sem kezdek… 🙂 .

Választ azonban egyik kérdésre sem adhatok – hogyan is tehetném … 🙂

… Amikor a Holdat kutatjuk (szeretnénk megismerni, feltérképezni, minél többet megtudni róla) az éjszakai égbolton és nem leljük azt, az több ok miatt is megtörténhet (szűrők és azok rétegei). Lehet, olyan földrajzi ponton vagyunk ahonnan az adott pillanatban nem látható az égi kísérőnk, de az is lehet hogy felhők takarják el, vagy csak egyszerűen nem a megfelelő irányban keresgélünk, stb.

• Megtehetjük magunk is hogy megtaláljuk, ehhez nincs feltétlenül szükségünk segítségre; sokkal inkább kitartásra és következetességre, amely az állandó és folyamatos kutatásunkat idővel bizonyosan eredményre vezeti.

• Miközben kémleljük az éjszaka csillagfényes végtelenjét, mellénk lép a vezető (akit mi magunk is választhatunk, de ugyanúgy akaratunk ellenére is megjelenhet), és átadja az általa ismert igazságot – ujjával a Holdra mutat.

Az emberek többsége képes elfogadni mások ismert igazságát, sőt ezen túlmenően a hit eszközének segítségével bármilyen ismert igazságot magába fogadhat. A befogadás módjairól már beszéltünk, de fontos azt is megjegyezni, hogy bármilyen úton is (szabad akarat – kényszer) megy végbe az ismert igazság megváltozása, a folyamatot minden esetben nagymértékben meghatározza az adott vezető személyisége és karizmatikussága.

Azok, akik a saját ismert igazságukat mások számára átadják (vezetők), akarva vagy akaratlanul, de nagy felelősséget hordoznak magukon, akár tudatában vannak annak, akár nem (ugyanakkor óriási lehetőséget is kapnak, amellyel lehet élni, de visszaélni is…). Itt válik kiemelkedően fontossá, hogy a vezető és az általa átadott (tanított) ismert igazság milyen természetű, azaz milyen a szűrő és annak a rétegei. Hiszen csak a vezetőtől függ, hogy a tanítványai, az adott környezetben érvényes társadalmi normák szerint, morálisan jó vagy rossz ismert igazságot fogadnak magukévá.

A „vezetők és a tanítványok” egyike sem feledheti, hogy a Holdra mutató ujj bár hasznos eszköz (jó esetben) és segítség lehet (a vezető feladata a szolgálat), de nem nélkülözhetetlen. Ezért amikor az ujj felé mutatott irányba nézünk, figyelmünk nem ragadhat le a vezetőnk ujjának megismerésénél, tekintetünknek az ujj által mutatott Holdat kell fürkésznie… – ámbár olykor az is bekövetkezhet, hogy az a bizonyos ujj már-már zavarja a kilátást…

Ez a történés maga a hatalom. Ez az, amelyre az emberek oly nagyon vágynak, meghatározni mások igazságát…