Általánosságban elmondható, hogy a klub blog oldalára felkerült gondolataim nem bizonyulnak mindenki számára könnyen emészthető irományoknak 🙂 (és akkor most nagyon árnyaltam fogalmaztam :)). Azok az elvetemült olvasók, akik a folyamatos elrettentő próbálkozásaim ellenére, mégis rendszeresen kínozzák itt magukat (merthát ilyenek is vannak 😀 … még… 🙂 ), most az egyik legnagyobb kihívás elé lesznek állítva 🙂 .

Az önvédelem témakörének eddig tárgyalt összetevőihez (technikai, fizikai, mentális felkészültség) szorosan kapcsolódik egy olyan terület, amely bár egyik összetevőben sem kap helyet, mégis mindegyikre meghatározó mértékben gyakorol hatást. Ez a terület a jog.

A jog megkerülhetetlen tényező az önvédelemhez kapcsolódó vizsgálódásunk alatt, hiszen az „önvédelem” mint fogalom meghatározása, valamint a hozzá rendelt szabályozások adják azt a keretet, amely egy önvédelmi szituáció folyamatában kijelöli azokat a határokat, amelyeket ismerni kell az egyes fázisok megfelelő kontrollálása érdekében. A törvényi szabályozás ismerete segítséget nyújthat (iránymutatás) az egyes fázisokban szükséges és elégséges cselekmények megalapozottságához, illetve az önvédelmi helyzet megszűnte után esetlegesen felmerülő jogkövetkezmények számunkra megnyugtató lezárásához.

Az önvédelem törvényi szabályozásáról:

Minden országnak a saját törvényalkotói határozzák meg a társadalmat alkotó egyének jogos védelmének kereteit. Egészen más a szabályozás az Amerikai Egyesült Államokban, Németországban, Kínában, Oroszországban, Indonéziában, stb. és persze Magyarországon is. Az egyes jogrendek között fellelhetőek hasonlóságok és alapjogi egyezőségek, de nem találhatunk mindenre kiterjedő egységes szabályozási gyakorlatot.

A magyar jogban a „jogos védelem” kifejezés a használatos, ami némileg tágabb fogalom, mint a korábban itt meghatározott, a köznyelvben használt „önvédelem” kifejezése. Magyarországon, a törvényi szabályozás, az aktuálisan hatályos Büntető Törvénykönyv-ben (Btk.) található, ahol a jogos védelem, „A büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okok” között került meghatározásra.

A bejegyzés publikálásakor a 2012. évi C. törvény van hatályban, amely az alábbiak szerint rendelkezik a jogos védelemről.

A jogos védelem

  1. § Nem büntetendő annak a cselekménye, aki a saját, illetve a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzése céljából telepített, az élet kioltására nem alkalmas védelmi eszközzel a jogtalan támadónak sérelmet okoz, feltéve, hogy a védekező mindent megtett, ami az adott helyzetben elvárható annak érdekében, hogy az általa telepített védelmi eszköz ne okozzon sérelmet.

A védelmi eszköz telepítőjének mindent meg kell tennie a sérülés elkerülése érdekében, ami az adott helyzetben tőle elvárható volt. Ez a kötelezettség teljesíthető például a jogtalan támadás esetleges következményeire a figyelmet közvetlen, vagy közvetett módon felhívó valamely jelzés (felirat, ábrázolás, fény – vagy hangjelzés) alkalmazásával.

A védelmi eszköz nem lehet az élet kioltására alkalmas. A törvény helyett beiktató módosítás indokolása szerint élet kioltására alkalmas védelmi eszköz lehet például szúró, vágó fegyver, lőfegyver automatikus működésbe hozatala, vagy nagy erősségű, illetőleg magas feszültségű áram. Ezek alkalmazása nem eredményezhet büntetlenséget.

  1. § (1) Nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.

(2) A jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna, ha

  1. a) azt személy ellen
  2. aa) éjjel,
  3. ab) fegyveresen,
  4. ac) felfegyverkezve vagy
  5. ad) csoportosan

követik el,

  1. b) az a lakásba
  2. ba) éjjel,
  3. bb) fegyveresen,
  4. bc) felfegyverkezve vagy
  5. bd) csoportosan

történő jogtalan behatolás, vagy

  1. c) az a lakáshoz tartozó bekerített helyre fegyveresen történő jogtalan behatolás.

(3) Nem büntethető, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból lépi túl.

(4) A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől.

Magyarország Alaptörvénye szerint mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett vagy ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához (V. cikk). Ezen alkotmányos rendelkezésnek a büntetőjogi leképezése a jogos védelem szabályozása. A Btk. tartalmazza az ún. megelőző jogos védelemről szóló rendelkezéseket a 21. §-ában és a jogos védelem „általános” szabályát a 22. §-ában.

A jogos védelem rendelkezésének alkalmazásához az ún. a jogos védelmi helyzet fennállása szükséges, ami a meghatározott jogtárgyakat érintő jogtalan támadás vagy az azzal való közvetlen fenyegetés révén jön létre.

Közvetlenül fenyegető támadásról akkor beszélünk, ha az elhárító cselekmény akkor és ott történő kifejtésének az elmulasztása a későbbi elhárítás lehetőségét kizárja. A megtámadottnak nem kell megvárnia, hogy a közvetlen fenyegetésből a támadás ki is fejlődjön, a szembeszállás joga épp úgy megilleti a közvetlen fenyegetés esetén is. A jogos védelemi helyzet nem áll fenn, ha a sértett fenyegető kijelentése nem azonnali (közvetlen), hanem egy esetleges és későbbi bántalmazást helyez kilátásba.

A jogos védelmi helyzet megállapítása szempontjából a jogtalan támadás fogalma alá vonható a sértett részéről tanúsított olyan passzív magatartás is, amely a jogellenes állapot további fenntartását célozza. A jogos védelem megítélése szempontjából a több tevékenységi mozzanatból álló jogtalan támadó magatartást nem az egyes részmagatartások elszigetelt vizsgálata alapján, hanem összefüggéseiben szemlélve, egységesen kell vizsgálni. A jogtalan támadó legyőzése, így ad abszurdum a legutoljára kifejtett ütés sem tekinthető jogellenesnek pusztán azért, mert éppen akkor a jogtalan támadó már harcképtelenné vált.

A jogos védelmet megalapozó támadás (közvetlen fenyegetés) jellemző ismérve a jogtalanság, ami objektív ismérv, és nem csupán a büntető jog-ellenességet tartalmazza, hanem a más jogágbeli jogtalanságot is.

A Btk. kifejezett rendelkezése okán már nincs helye a kitérési kötelezettség vizsgálatának, korábban a Legfelsőbb Bíróság már hatályon kívül helyezett 15. számú irányelve alapján a törvényesség elvét sértő, büntetőjogi felelősséget kiterjesztő értelmezés uralta a bírói gyakorlatot.

A jogos védelmi helyzet a törvény rendelkezése alapján „feljogosítja” a megtámadottat, hogy védekezzen (szembeszállási jog), e védekezésre azonban szoros időbeli korlát áll rendelkezésre: ameddig a jogtalan támadás (vagy a közvetlen fenyegetés) tart addig lehet védekezni. A jogos védelem – időben – a jogellenes támadás tartamáig tarthat, melynek megszűnése után elkövetett cselekmény miatt a korábban megtámadott személy büntetőjogi felelősségét meg kell állapítani. Amennyiben azonban a támadás folyamatosan fennáll, az ez ellen való védekezés folyamatossága nem jelenti azt, hogy a védekező a kölcsönösségre tekintettel szintén a jogtalanság talajára került volna.

A Btk. a szembeszállási jog gyakorlása során – a jogtalan támadóval szemben – kifejtett elhárító cselekmény jellemzőjeként azt követeli meg, hogy annak szükségesnek kell lennie. A 4/2013. BJE határozat azt követeli meg, hogy a szükségesség körében az enyhébb súlyú elhárítási módot válassza a védekező. Nem lehet nem figyelembe venni ebben a körben a támadó és a védekező személynél levő eszközök veszélyességének vizsgálatát, a konkrét veszélyhelyzet felmérését, az egymással szemben álló személyek adottságait, a támadók, illetőleg védekezők számarányát, fizikai erőfölényét stb. a jogos védelmi cselekmény szükségességnek megállapításához össze kell vetni, hogy milyen sérelemmel fenyegetett a jogtalan támadás és milyen sérelmet idézett elő az elhárító cselekmény.

A hatályos Btk. kifejezett rendelkezéseket is tartalmaz arra nézve, hogy mikor tekintendő a támadás életelleninek, a 22. §(2) bekezdésében. Ezek az esetek felfoghatók az életelleni támadás megdönthetetlen vélelmezésének is, ilyen esetekben a támadó életének a kioltása szükséges lehet.

A 22. §(2) bekezdés b) pontban meghatározott lakásba történő behatolás törvénybe foglalásának az volt az indoka, hogy az éjjel alvó sértett védekezési esélyei a hirtelen felébredés esetén vagy egyébként a megfogalmazott elkövetési módok veszélyessége okán jelentősen csökkennek, így az elhárítás szükségessége körében a maximális támadással számolhat.

A 22. §(2) bekezdés c) pontos vélelem alkalmazására akkor kerülhet sor, ha a lakáshoz tartozó bekerített helyre fegyveresen hatol be a jogtalan támadó így a kertbe, udvarra stb. ebben az esetben a védekező minden további feltétel nélkül az élete elleni támadásnak tekintheti a behatolást és ennek megfelelően védekezhet.

A Btk. 22. §(3) bekezdése az elhárításhoz szükséges mérték túllépésének jogkövetkezményét tartalmazza, büntetlenséget ír elő akkor, ha ijedtség vagy menthető felindulás okán került sor a mérték túllépésére. Ugyanakkor a jogtalan támadás – az általános élettapasztalat szerint – szinte biztosan ijedtséget vagy menthető felindulást vált ki a megtámadottból, így a tény, hogy nem szükséges vizsgálni a túllépésnél a felismerési képességet, szűkíti a túllépésért való felelősséget és szélesebb védekezési jogot biztosít a megtámadottnak. Az elhárítás eredménye tekintetében nem a megtámadottnak, hanem a jogtalanul támadónak kell viselnie.

Az egységes és következetes ítélkezési gyakorlat szerint a kölcsönös egyidejű támadás és arra irányuló szándék a jogos védelem megállapítását valóban kizárja. A kihívás elfogadása, a kölcsönös tettlegességbe bocsátkozás esetén nem hivatkozhat jogos védelemre az a fél, aki az erőviszonyok eltolódása folytán kiszolgáltatott pozícióba, vesztes helyzetbe kerül.

.     .     .

A küzdősportok és harcművészetek edzésein az önvédelem témaköréhez tartozó jogos védelem hatályos törvényi szabályozásáról általában csak nagyon kevés szó esik. Az ilyenkor elhangzó gondolatok is inkább az adott sport, stílus, vagy módszer attitűdjét tükröző intelmek, valamint a társadalom és az egyén morális értékrendjének az általános érvényű útmutatásai (a megszerzett tudásunkkal nem élünk vissza, segítjük a gyengébbeket, stb.).

Az önvédelemre specializálódó egyéb harci (küzdő) rendszerekben fontos területként kell(ene) megjelennie a mindenkori hatályos törvényi szabályozás ismeretanyaga átadásának, hiszen az ebben foglalt rendelkezések határozzák meg a rendszer építőelemeit alkotó protokollok alapjait (stratégia, taktika, eszközök).

folytatás következik…

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

1 Komment

  1. Füvesi Sándor 2014.02.20. - 13:20 - Válasz

    Köszönöm Zoli barátunk segítségét, aki több évtizedes bűnügyi és vizsgálói tapasztalatával segítette a jogos védelem, jelenleg hatályos törvényi szabályozásának az oldalunkon való megjelenését.

Hagyj üzenetet