Az önvédelemről… (nyolcadik rész)

Bejegyzés képe

a hetedik rész folytatása…

A tanult módszerek hatékony alkalmazáshoz nélkülözhetetlen mentális felkészültség

Az önvédelmi helyzet folyamatára meghatározó hatást jelentő összetevő, a mentális felkészültség, eltérő szinteken és más-más forrásokból táplálkozik a küzdősportok és a harcművészetek esetében is. Mindkét csoportban felkutattunk olyan közös fogalmakat, amelyek mentén haladva és hozzájuk kapcsolva, lehetségessé vált az adott terület jellemzőinek a meghatározása és leírása. A küzdősportoknál a tervezhetőség vezérfonala irányított a keresésben, a harcművészeteknél az alapelvek megélése volt a kulcs, az egyéb harci (küzdő) rendszerek esetében a specializáció fogalma lesz az, ami elvezethet bennünket a keresett válaszok megismeréséhez és talán a megértésükhöz is…

Egyéb harci (küzdő) rendszerek:

Az egyéb harci (küzdő) rendszerek esetében az önvédelmi képesség mentális összetevőjének vizsgálata jelenősen egyszerűbb feladatot jelent, mint korábban a küzdősportok vagy a harcművészetek esetében. Ennek oka a specializáció. Számtalan különféle harci (küzdő) rendszert ismerünk (krav maga, defendo, systema, késes, botos és más eszközös – fegyveres – rendszerek, rendőri intézkedéstaktika, katonai közelharc, stb.), amelyeknek egyetlen közös jellemzője, hogy mindegyik csak és kizárólag a saját szakterületére koncentrál. Esetünkben ez azért jelent nagymértékű könnyebbséget, mert nem kell foglalkoznunk pl. a késharc, vagy a katonai közelharc témaköreivel, hiszen e területek fókuszpontjai egészen máshová mutatnak, mint az általunk jelenleg vizsgált önvédelem témakörének kérdései.

A specializációnak köszönhetően minden egyes felhasználási területen, sőt akár azok részterületein is, előre kidolgozott protokollok szerint történhet a feladatok előkészítése, megoldása, értékelése és feldolgozása. Az önvédelem témakörére specializálódó harci (küzdő) rendszerek esetében ez azt jelenti, hogy a tréningeken a lehető legreálisabb környezetben és felszereléssel gyakorolják a szituációk megoldási lehetőségeit. A technikai és fizikai képzés nem központi tényező, sokkal inkább a mentális felkészítésen van a hangsúly, amelynek meghatározó részét képezi a szituációk stratégiai elemzése, a követendő stratégia meghatározása; az ehhez szükséges taktikai összetevők és eszközök hatékony alkalmazása.

A mentális felkészítés alapja, hogy az önvédelmi helyzetben, a támadó minden esetben előnyben van (vagy legalábbis úgy érzi). Az agresszor előnye nagyon sokrétű lehet – fizikai, technikai, eszközbeli, számbeli, mentális, stb. – de a legfontosabb, hogy kezdetben nála van a szituáció egyik kulcsa, a kezdeményezés, amelyet ha meg is tud tartani, akkor hozzá kerül a másik kulcs is, ami a helyzet irányítása. Ezen a helyzeten és folyamaton kell változtatni…

Az önvédelmi képzések egyik fontos területe, hogy a gyakorló minél több olyan szituációval ismerkedjen meg, amely önvédelmi helyzetként megjelenhet a mindennapjaiban is. A sok szituációs gyakorlat azt a célt szolgálja, hogy a gyakorló biztonságos körülmények között, kikerülve a komfortzónájából olyan tapasztalatokat szerezzen, amelyek eredményesen felhasználhatóak lehetnek egy esetleges valós helyzet megoldása közben. A szimulált körülmények megadhatják a felfokozott lelkiállapot jellemzőit, kialakulhat a nyomás és a stressz, amely így már nem ismeretlen tényezőként kerülhet majd elő az önvédelmi szituációban.

A szituációs gyakorlatok alkalmasak lehetnek,

  • a körülmények jellemzőinek megismerésére (zárt – nyílt terek: lift, autó, busz, lépcsőház, kocsma, iroda, lakás, utca, erdő, egy vagy több támadó, évszakok, napszakok, fényviszonyok, hőmérséklet, stb.),
  • a végrehajtandó stratégiai cél helyes felismerésének és meghatározásának gyakorlására (menekülés, önvédelem, segítségnyújtás, stb.)
  • a stratégiai cél megvalósításához szükséges taktika elemeinek a megismerésére és gyakorlására,
  • a taktika eredményes végrehajtásához szükséges eszközök felhasználásának gyakorlására,
  • a helyzet feszültségének létrehozására, valamint a nyomás és a stressz állapotának kontrollált fenntartására.

Az önvédelem témakörével foglalkozó speciális rendszerek minden olyan részletet megismertetnek a gyakorlóval, amely a helyzettel összefüggésben fontos lehet a hatékony megoldás létrejöttének folyamatában. Minden egyes lehetőségre, meghatározott megoldási folyamatok (szabványok – protokoll) állnak rendelkezésre. Az alkalmazott protokoll magában foglalja a szituáció teljes folyamatára vonatkozóan az egyes területek (mentális, fizikai, technikai) összehangolt alkalmazását.

Egy olyan kulcsterület van csupán, amelyet általában nem lehet olyan mértékben modellezni, hogy a gyakorló, minden eshetőségre kiterjedően protokoll szintű válaszokat adjon a megoldandó helyzetekre. Ez a kulcsterület a támadó(k) (agresszor) témaköre.

A szituációs gyakorlások során felkészülhetünk arra, mire kell figyelnünk például egy csúszós padlójú szűk helyiségben (hogyan, merre, miként, figyeljünk és mozogjunk, stb.), helyesen felmérhetjük a fenyegetettség jellemzőit (milyenségét, forrását, mértékét, stb.), ennek tudatában dönthetünk a stratégiáról, taktikáról és az alkalmazott eszközökről, de sosem tudhatjuk biztosan az agresszor akcióit és reakcióit. A támadók lehetséges lépéseinek modellezésére segítségül hívhatjuk korábbi önvédelmi esetek elemzését (kriminológia, kriminalisztika, stb.), valamint a társadalom- és viselkedéstudományok tudástárát (pszichológia, szociológia, stb.), ami az általánosságok és alaptípusok megismerésében nagyon hasznos lehet, de hiba lenne túlértékelni, hiszen sosincs két egyforma helyzet, mint ahogy nem létezik két egyforma agresszió sem…

A technikai és fizikai területek körbejárásakor megfigyelhettük, hogy az egyéb harci (küzdő) rendszerek fontos alkotóeleme a tervezhetőség megléte. A tervezhetőség a mentális felkészítésben is meghatározó módon van jelen. A szituációs tréningeken a bevált protokollok mindenki számára felépíthető mentális felkészültséget adnak (ennek mértéke nagyon eltérő lehet), ami bár szintén egyes eseményekre való tervezett felkészülést jelent, de a tervezés kiterjed ezen események véletlenszerű bekövetkezésére is. Ez a szemléletmód előnyként jelenik meg az önvédelmi szituáció folyamatában; az önvédelmi rendszerek gyakorlói meghatározott alkalmakra készülnek, de mindenkor készen kell állniuk a tanult rendszerük hatékony alkalmazására.

Az edzéseken valós nyomás alatt történik a gyakorlás, az adott helyzetre vonatkozó protokoll nagy ismétlésszámú végrehajtásával, ami a tervezett képzési program teljesülésekor az ismert szituációban a megoldási folyamat automatikus (rutinszerű – gondolkodás nélküli) végrehajtását eredményezi.

Az önvédelmi helyzet sikeres megoldását a fókuszpontba helyezve, és onnan értékelve az egyéb harci (küzdő) rendszerek által megszerezhető mentális felkészültséget, az alábbi megállapításokat tehetjük:

  • a mentális felkészültség valós alapokon nyugszik; ide kell tennem egy nagyon fontos kiegészítést: A valós alapok ebben az összefüggésben minden esetben a speciális protokollok alkalmazására épülnek.
  • a mentális felkészültség valós alapjai, a modulokként felépülő megoldási folyamatok speciális rétegeiből származnak (rutinszerű végrehajtás)
  • a mentális felkészültség felhasználása speciálisan az alkalmazott protokoll szerint lehetséges; esetenként lehetőség van az egyes protokollok egymáshoz illesztéséhez (modulok)

Nézzük meg, mit hasznosíthatnak az egyéb harci (küzdő) rendszereket gyakorlók a mentális felkészültségükből az önvédelmi helyzet folyamatában, annak fázisai szerint elemezve.

Az önvédelmi helyzet

megjelenése: a mentális felkészültség lehetővé teszi a tanult protokoll végrehajtását, a körülmények jellemzőinek felismerését (stratégia meghatározás); következményként elkerülhetjük az önvédelmi helyzet kialakulását, illetve szükség esetén a helyzet kontrollját megtartva érkezünk a következő fázisba. A kontroll erősíthető további speciális módszerek (modulok) alkalmazásával.

kialakulása: a mentális felkészültség lehetővé teszi a tanult protokoll végrehajtását, a helyzet és a körülmények jellemzőinek felismerését valamint a változások figyelemmel kísérését (stratégia és taktika meghatározás). Képesek lehetünk a szükséges eszközöket hatékonyan alkalmazni; következményként elkerülhetjük az önvédelmi helyzet kifejlődését, illetve szükség esetén a helyzet kontrollját megtartva érkezünk a következő fázisba. A kontroll erősíthető további speciális módszerek (modulok) alkalmazásával.

kifejlődése: a mentális felkészültség lehetővé teszi a tanult protokoll végrehajtását, a helyzet és a körülmények jellemzőinek felismerését valamint a változások figyelemmel kísérését (stratégia és taktika meghatározás). Képesek lehetünk a szükséges eszközöket hatékonyan alkalmazni, megragadhatjuk a kezdeményezést és megszerezhetjük az irányítást; következményként elkerülhetjük az önvédelmi helyzet feszültségének eszkalálódását és tetőpontjának a megjelenését, illetve szükség esetén a helyzet kontrollját megtartva érkezünk a következő fázisba. A kontroll erősíthető további speciális módszerek (modulok) alkalmazásával.

tetőpontja: a mentális felkészültség lehetővé teszi a tanult protokoll végrehajtását. Az önvédelmi helyzet folyamatának fázisai közül a tetőpont az egyetlen, amikor nem lehet elégséges egyedül a mentális felkészültség a szituáció hatékony megoldásához. A tetőpont fázisának középpontjában nem találunk mást, mint magát a harcot. Itt bizonyosan szükség lesz a stabil mentális bázison nyugvó, fizikálisan megalapozott, működőképes technikák alkalmazására.

A tanult megoldási folyamat alkalmazásának eredménye most ad valódi visszajelzést a gyakorló felé, hogy a szituációs gyakorlatok támadóinak akciói, reakciói mennyire feleltek meg a valós agresszió történéseinek, illetve a helyzetre begyakorolt protokoll mennyre működőképes.

Módszertantól, felkészültségtől, de akár személyiségtől függően változhat a tetőpont megoldásának kimenetele, de itt is ugyan azt a két csoportot és folyamatot találjuk, amit a harcművészetek idevágó témakörénél leírtam. A különbség ott van, hogy a harcművészetek esetében a mentális egység, a fókusz megtartása, az alapelvek megélésének a függvénye; az egyéb harci (küzdő) rendszerek esetében, az alkalmazott protokoll elsajátításának a mértéke és minősége, valamint más felhasználható protokollok beillesztésének lehetősége a döntő tényező.

lecsengés és utóhatás: a mentális felkészültség lehetővé teszi a tanult protokoll végrehajtását, a folyamat megegyezik a harcművészetek idevágó témaköreinél leírtakkal.

Az önvédelmi rendszerek mentális összetevői az egyes protokollokban megszerezhetőek, folyamatosan bővíthetőek, valamint modulszerűen egymáshoz illeszthetőek és felhasználhatóak. Ebből adódóan az önvédelmi képesség mértékét, leginkább a gyakorló által hatékonyan alkalmazható protokollok száma határozza meg.

Az egyéb harci (küzdő) rendszerekben megszerezhető mentális felkészültségünk megfelelő lehet az önvédelmi szituáció

  • megjelenésének megelőzéséhez,
  • kialakulásának elkerüléséhez,
  • kifejlődésének, lecsengésének és utóhatásának kontrollálásához,

valamint erősen módszertantól, protokolltól és személyiségtől függően használható fel a tetőpont fázisában.

Az önvédelmi szituáció teljes folyamatának hatékony kontrollálásához szükséges mentális felkészültség (tudás, tapasztalatok, képzés és módszertan) meghatározó, sőt a legfontosabb részét képezi az egyéb harci (küzdő) rendszerek oktatási és képzési tematikájának – annak megszerzése a speciális protokollok gyakorlásán keresztül válik lehetségessé, amely hatékony módon bővíthető és fejleszthető a hozzá kapcsolódó modulok és módszerek felhasználásával.

folytatás következik…

Szólj hozzá!

Az e-mail címed sehol sem jelenik meg, harmadik fél nem férhet hozzá.
A *-gal jelölt mezőket kötelező kitölteni.

*
*

Az alábbi HTML elemek és attribútumok használhatók: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>