Attila barátunk hivatásából adódóan utazgat 🙂 néhanapján. A sors most Afganisztánba szólította, innen származik az alábbi rövid történet…

American Style- Ju Jitsu and Grappling és Kelemen Ryu Ju Jitsu Mazar-e Sharifban

Hét és fél hónapos külföldi távollétem alatt az utolsó héten ismét bekéredzkedtem egy Dojo-ba, a tanulás reményében kerestem fel az afganisztáni Mazar-e Sharifban tartózkodó amerikai Ju Jitsu Style edzőit, Josh Candon-t és Patrick  ?????  -ot. Teljesen véletlenül fedeztem fel egy hirdetést az étkezde falán, Josh és Patrick edzéseinek időpontja volt feltüntetve, a helyszín megjelölésével, szemeim pedig hipnotikusan a felírt „ Ju Jitsu and Grappling „ feliratra tapadtak  :). Vérnyomásom megemelkedett, arcom kipirosodott … – Hosszú idő után ismét tatamin lehetek! Merthogy feltételeztem, hogy az előző állomáshelyen talált kettő darab elszakadt tatami (4 négyzetméter!) után, az amerikai edzőtársak valószínűleg jó felszereléssel rendelkeznek.  🙂

Josh és Patrick hétfőn , szerdán és pénteken tartott kétórás edzéseket, a péntekire sikerült megtalálni az edzőteremnek kinevezett óriási méretű sátort, amelyben helyet foglalt a szobabicikli-szakosztálytól kezdve az erőemelő csapatig mindenki , éppen csak a svéd bikinis kézilabdás lányok hiányoztak  🙂  Bár épp eszembe jutott, a kosárpálya a sátor mellett volt, üresen  😀 A sátor egy félreeső részében foglalt helyet a körülbelül 150 négyzetméteresre becsült tatamis terem  🙂 Belépéskor a terem impozáns mérete mellett örömmel fedeztem fel a sok-sok téglalapos tatamit, a legnagyobb meglepetést viszont a fel-és letekerhető szőnyeg okozta,amely egyenlőre szépen feltekerve pihent a Dojo végében. Szemügyre véve a termet , rájöttem , hogy a levegővel sem lesz gond, itt klímaberendezés biztosította a megfelelő utánpótlásmennyiséget  :D. Sőt, nagy bátran még azt is megfogadtam magamban edzés előtt, hogy a teremben tárolt ásványvíz készletet sem fogom fogyasztani edzés közben :). Kibírni kibírtam, de azért néha a végén jólesett volna egy-két flakon vizecske :D.

Hárman vettünk részt az edzésen, Molnár kollégám a tatamin, Négyesi kollegám pedig a fotós 😀 szerepét vállalta magára :D. Mi voltunk az elsők, így volt idő ismerkedni a teremmel. Este hat óra előtt lépett be a terembe egy fiatal és láthatólag jó erőben levő mosolygós emberke :), rövid bemutatkozás után kiderült , hogy ő lesz az edző. Itt már sejtettük, hogy jó helyen járunk. Érdeklődött eddigi (rövid :D) jitsu-s múltunkról, szülőhazánkról, és időközben egyre többen is érkeztek a terembe. Bemutatásunkat követően került sor a tatami letekerésére, feltörlésére, amiben természetesen szívesen besegítettünk :D.

A bemelegítés szokatlan módon egyénileg zajlott, mindenki magát melegítette, de ez nyilván az amerikai csoport haladóbb tagjai miatt zajlott így, de igazán problémát nem okozott nekünk sem. A körülbelül húsz perces bemelegítés után páros gyakorlatok következtek, ez tartalmazott dupla lábas társ megemelést háton fekve-felülve, illetve csípőfordítás, háromszög felrakásokat a partnerre. Ezen a gyakorlatok nem voltak ismeretlenek, hála Füvesi mester és Galisz mester edzéseinek, de fél év kihagyás után észrevettem, hogy erősen megkopott néhány dolog, meglátszódott a kihagyás. Edzőnk fél szeme rajtunk volt magyarokon, mivel én Molnár kollégámmal voltam párban. Ezzel is eltelt egy félóra, így a maradék egy órácska földharccal telt, térdelésből. :D. Itt lehetett (volna) alkalmazni az előbb tanultakat, ami több-kevesebb sikerrel sikerült is, inkább a megkerülésben és a nyakfeszítésben jeleskedtem :D, míg az amerikai kollégák sikeresen belevittek egy karfeszítésbe, meg volt aki rá is ült a fejemre és ott nyaralt :D, meg úgy általában leszorítottak, hála nagyobb izomzatuknak, erejüknek és gyakorlottságuknak :D.

Ukemi-wazát, syllabust, csípődobást, kento-t nem gyakoroltunk, ellenben az edzés végén és elején erősen rámentünk a hasizom megdolgozására. Mivel körülbelül 12-14 fő gyűlt össze, ezért mindenki egy húszas sorozat szabadon választott hasizom kínzó gyakorlatot dobhatott fel :D, amit a többiek leutánoztak :). Én a „broke-up” műveletet javasoltam :). Ettől függetlenül az edzés a kölcsönös tisztelet és a segítségnyújtás jegyében telt, célját elérte, ami a részünkről (részemről) a tanulást és a társas kapcsolatok kibővítését jelentette. Josh mester fáradhatatlanul magyarázott, segített, én minden harmadik-negyedik szót értettem, az én alapszintű British angolom nem volt kompatibilis az anyanyelvi Kentucky tájszólással  😀

A zöld pólóm kellemesen átitatódott némi izzadtsággal, edzés után visszatérve a magyar sátorba, a mellettem elhelyezett ágyon fekvő 😀 kollégám meg is kérdezte, fürödtem ? Esik az eső ? :D. Egyszóval, megismertünk egy jól összeszokott, ügyes csapatot, akik már a hétfői edzésre is elhívtak minket, de ezt „sajnos” vissza kellett utasítanunk. Idézőjelben a sajnos, mivel nagyon jó érzés volt hét hónap kihagyás után a tatamin gyakorolni tengerentúli barátainkkal, de még jobb érzés volt szombaton repülőre szállni és itthon a családdal tölteni a kihagyott időt. Lehet, hogy többet nem találkozunk velük, de ezúton is még egyszer köszönöm kedves amerikai csapat a lehetőséget, hogy veletek edzhettünk és sok sikert kívánok a kint töltött idő közben!

Tisztelettel : Varga Attila (6.kyu Kelemen Ryu Ju Jitsu)

                             /  Ju Jitsu Klub Orosháza  /

barátok között