Varga Attila élménybeszámolója a Magyar Ju Jitsu Szövetség Nyári Táborából Balatonfenyvesről:

.

2011.07.03.-09. Balatonfenyves Ju Jitsu edzőtábor, sensei Takács Tibor emlékére

 .

Első edzőtáborom – fehér öves (sem)  szemmel  🙂

Bevallom, számomra egy kicsit „misztikus” homály övezte a beharangozott edzőtábort. Bár sűrűn nézegettem a jujitsu.hu, illetve a hodjitsu.hu honlapokat, de az előtalált fényképekről az eddigi táborokról azért minden „részletet” nem sikerült megállapítanom :). de azt láttam már hogy itt nagyon sok technikai edzés fog rám várni :). Köszönöm tanítómnak, sensei Füvesi Sándornak és elöljáróimnak, sensei Földházi Mártának és sensei Galisz Péternek, hogy bármilyen „világtalan” kérdésemet  kiválóan megválaszolták , felkészülésemet  „iránymutatták„ :).

Tisztelt edzőtársaim !

Megpróbálom lépésről – lépésre bemutatni, hogy mi is játszódott le a tábor előtt, közben és után bennem. Remélem, nem lesz túl száraz „fogalmazás” :D.

Nagy izgalommal értesültünk a balatoni edzőtábor lehetőségéről az orosházi dojo-ban, és ezt követően a honlapon is figyeltük a kiírást erről :). Valószínűleg sokakat elriasztott az aránylag magas ár, ami valóban sok egyszerre – de ha jobban belegondolunk, nem biztos, hogy így van. 😀 Először én is utánaszámoltam, mert manapság minden fillért meggondol az ember, hogy mire adja ki a családi költségvetésből. A tábor díja 49.500 Ft volt Budo Pass–al rendelkező tagoknak. Ez hat napot jelentett a balatoni környezetben, szállással, napi háromszori étkezéssel, napi hat- hét óra edzéssel és igen magas színvonalon bemutatott technikák sokaságát ismerhettük meg, magyar és külföldi instruktorok segítségével, odafigyelésével. Tehát egy napot körülbelül nyolcezer forintra bonthatunk le, én úgy gondolom, ezek után csak elsőre tűnik soknak egyszerre kiadni. És természetesen a szülőket, vagy a párunkat ne az utolsó héten sokkoljuk a táborral :), mert könnyen szívszélhűdést kapnak :P. Szóljunk jó előre :D.  Első táborom volt, végülis a kiscsirke is, ha kibújik a tojásból, az első élőlényt tekinti „mamának”  :), van viszonyítási alapja … :).

A  vasárnap

Miután reggel felébresztett a telefonom „hajnalodik…kiugrom az ágyból, a barátom már vár reám..” zenéje, barátnőm kíséretében, három utazótáskával felszerelve kiballagtunk az orosházi vasútállomásra, mivel így tudtam becsatlakozni Galisz Petiékhez, akik Vásárhelyen vettek fel  reggel negyed nyolc körül :). Bepakoltuk a táskáimat a csomagtartóba, persze valami csak megcsörrent benne  :D,  Peti kérdezte is, húha csak nem valami törékeny .??? 🙂 Deee, mondom, némi Jéger bujkál a táskában, csak lesz pörifőzős este  😉 ( Annyira „szűz” nem voltam, hogy ne hozzak egy kis szíverősítőt 😛 ). Peti  jó tempóban, amolyan kb. „ negyvennégyes” lábbal nyomta  a gázpedált, de így is legalább négy órába telt az út, hát igen, nem itt van a Balcsi :P. Mihelyst odaértünk, a regisztráció után némi várakozás volt, amíg a takarítók ki nem takarították a bunginkat 🙂 eléggé korán jöttünk :P, ezért elmentünk sétálni félórát, megcsodáltuk a balcsiparti csúszdák kialakítását 🙂 az egyik vége a kövek fölé lógott, a másik vége a füves terület felett végződött! Az izgalom itt tényleg megdobogtatja az ember szívét, ha bevállal egy csúszást rajta :P. Ezután hasznos az esti szalonnasütésre való előkészületek végrehajtását találtuk a legmegfelelőbb programnak, vagyis krumplit és vöröshagymát pucoltunk és szalonnát vagdostunk :). Eztán tatami pakolás következett a leendő edzőteremben, szerencsére ekkorra már elég sokan voltunk, így nem volt megterhelő feladat. Este pedig az alapanyagok a parázsban sültek, szépen becsomagolva, köszönhetően sensei Fekete Sándor szakértelmének, aki három réteg alufólia rétegbe csomagolva, ha jól emlékszem 12 és fél percig közölt hőt a finomságokkal 🙂 annyira finomak lettek, hogy köznapian szólva: „szétkaptuk , mint foxi a lábtörlőt „  :D.

A hétfő

A tábormegnyitó :). Reggel  kilenc előtt a tatamin sorakozott edzőruhában a körülbelül 120 főnyi csapat, a rövid megnyitót követően az instruktorok gyorsan a lényegre tértek 🙂 a bemelegítést követően soke Kelemen István irányításával kezdtük meg a munkát 🙂 a hétfő, a szerda és a péntek úgynevezett „magyar nap” volt, a délelőtti edzések magyar mesterek irányítása alatt folytak.  Kicsit kemény a tatami !  😮  De meg lehet a szokni, azt a hét meg a nyolcát !!!  😀

Kedd

A mai napon kóstolhattunk  bele először a külföldi mesterek oktatási módszereibe, és anyagába, ami elég változatos repertoárt jelentett. A kiadós és bőséges reggeli után visszamentünk a házacskáinkba, ahol ismét gi–t öltöttünk magunkra 🙂 és irány gyalogmenetben a kb. 300 méterre levő tornacsarnokba! Günther Painter  és Vlado mesterektől főleg bottal végrehajtott támadásokat és védekezéseket ismerhettünk meg , ők a délutáni fakultatív edzéseken is nagy népszerűségnek örvendtek  :).  Günther mester egy őszülő halántékú, mindig mosolygós kedélyes mester, hatalmas technikai tudással és lankadatlan energiával javítgatta a kissé esetlen, „darabos” mozdulatainkat, hihetetlen precizitással. Vlado mester őszülő halántéka is jelentős technikai tudást sejtetett, aztán rájöttem, hol is láttam már őt! Az 1984–ben kiadott, Kelemen István által írt „ Ju Jitsu nemcsak nőknek” című könyvben az előszót ő írta , németül és magyarul is olvasható, nos itt egy fénykép is látható volt a mesterről. 1984–ben, amikor én hétéves voltam 🙂 már akkor  különböző Ju Jitsu és Taekwondo irányzatok danjai sorakoztak mögötte. 🙂 Vlado mester„morgós nagypapának” tűnt első látásra, de amikor magyarázatai után reszelős hangján elkiáltotta magát, hogy„ Próbá !!  Próbááá , próbá !!! „ illetve amikor a rövid botokat valamelyikünk késve tette a gyűjtőzsákba, akkor is egy igen ritka kifejezést használt magyarul (!), amit már nagyon régen hallottam, de nagyon jól jött ki, némi akcentussal így hangzott: „ nem CÁPP-CÁRA , neeeem !„  :D,  nekem egyből a szívembe lopta magát :). Aki kicsit járatos a magyar nyelv szlengjeiben, tudja , mit jelent ez  :).

A délelőtti edzésen még belekóstoltunk shike Bertoletti mester és 6. danos shihan uké-ja által nyújtott anyagba is, tőlük nekem leginkább a hagyományok tisztelete és az apró részletekre való figyelem szükségessége „jött le”, az ő délutáni edzéseik pedig a boken technikák rejtélyes világába kalauzoltak minket, az alapokról indulva, természetesen. A délelőttöt pedig shihan Ronen Eliyahu izraeli mester technikái zárták, leginkább kontratámadások, ütések, rúgások és kulcsok gyakorlása formájában :). Ezen az edzésen sajnos „sikeresen”  lesérültem. Egy karkulcsos ledöntés kombinálva egy lábsöpréssel „betette a kiskaput” a derekamnak és a jobb alkarom alsó részének.  Elég makacs sérülés volt, főleg az előbbi, még péntekre sem múlt el teljesen sajnos. Ami viszont nagyon jó gyógyító hatással van rá, az a következő napon Berkes mester ukemi waza edzése, ahol szinte teljesen elmúlt, gondolom jól bemelegedett :). Persze, következő reggel ismét lemerevedett, de nem sietek a dolgok elébe! Merthogy a finom ebéd után még ezen a napon következtek a Dan-os vizsgák, életemben nem láttam még egyetlen feketeöves vizsgát sem, ezért kíváncsian vártam a fejleményeket :). A terem gyakorlatilag majdhogynem teljesen megtelt, illetve a kamerák és fényképezőgépek is szép számmal képviseltették magukat. 🙂 Az utolsó pillanatban nekem is jutott egy, sensei Daru Éva jóvoltából, aki megkért, hogy sensei Dr. Földházi Ferenc danvizsgáját rögzítsem. Évi, Feri remélem jól sikerült a felvétel, mert nem mindig a képet figyeltem :). A kedd, úgy látszik sajnos a sérülésekről szólt. Sesnsei Tálos Lajos keze sérült meg a töréstechnikánál, sensei Galisz Péter bicepsze sérült és Plébán sensei térdsérülése végképp a sérülések napjává tette a keddet, és mennyi lehetett még? Valami volt a lányoknál is, de nem tudom a részleteket. A felületi hámsérüléseket és a kék – zöld foltokat egy idő után én már nem számoltam :). De a derekam csak makacskodott, ülni sem volt jó …  De ez nem volt vészes, ahhoz képest amit a vizsgázók szenvedtek el . Péter sérülését csak kórházban lehetett ellátni, ezért a sérülése után azonnal kórházba vitték, ahol ellátás után vissza a táborba. Mivel sérülését maximum három napig lehetett műtét nélkül hagyni, ezért az esti órákban sensei Daru Éva és sensei dr. Földházi Ferenc visszavitték Petit a „ Délvidékre”, mivel a műtétre Szegeden kerül sor. Jobbulást és eredményes felgyógyulást, Végtelen Mester !  🙂

Szerda

Az idő egyre kegyesebb lett hozzánk :). Egyre jobban melegítette a Balaton vizét és természetesen az edzőtermet is :). A szerdai nap délelőttje magyar mesterek által megtartott edzésekről szólt, itt volt jótékony gyógyító hatással shihan Berkes ukemi waza edzése a sajgó csontjaimra :). A délutáni első fakultatív edzés pedig Fekete Sándor sensei földharc tréningje volt, bemelegítést követően technikák gyakorlása következett és természetesen a földharc sem maradhatott ki, itt lehetőség volt más övfokozatokkal is összemérni a frissen tanultakat :). Az esti vacsora után pedig következett Günther mester botokkal végrehajtott gyakorlása, számomra leginkább kiképzésre hasonlított, mondjuk rendőrök részére. Nagy volt a meglepetésem, amikor megtudtam, hogy a mester igen, ilyennel (is) foglalkozott!

Csütörtök

Ma vége a jófiú – időszaknak !! Este tízkor ágyban, fogmosás után 🙂  perszeeee … ez 3 estén keresztül ment, mától nem :). Vasárnap óta behűtve tartottam egy üveg Jéger alkohoo….öööööö…. gyógynövénykivonatot 🙂 a szobánk hűtőjében, és mivel ma estére volt betervezve a főzőverseny, így borítékolva volt, hogy bizony ezen az üvegen meg fog szakadni a kupak menete :). Meg is szakadt rendesen :). Az edzések rendben lefolytak, nagyon sok technikát átvettünk. Jó lenne találni valakit, akinek nemcsak fényképek, de videók formájában is meglennének az edzésen tanultak … :).  Délután pedig a kyu vizsgák folytak, élénk érdeklődés övezte :). Jó lenne, ha volna valaki, akinek ez is meg lenne videón :). Vagy többet kell edzőtáborba járni? :).  Lehetséges, mindenesetre lesz még egy tábor szervezve a hódmezővásárhelyi Ju Jitsu klub által , Ófölddeákon, amin szeretnék részt venni 🙂 és óóóóóó, Sanyi sensei,  Dávid is!!! Este két helyen bontogattam szárnyaim, persze csak ésszel, maximum kétcentes poharakkal kóstolgattam némi háztáji pálinkát Debrecen környékéről ;), némi söröcskét, némi borocskát 🙂 ez már eszetlen volt, mert mindenből egy kicsi … hajjjajajjj :).  Kettő helyen fordultam meg étkezés céljából :), a DRSE dojo (2.helyezett) pörijéből kóstoltam (számomra a legfinomabb volt) :), illetve egy töltött káposztás – társaság vívmányát kóstoltam meg, meg kell mondanom, itt is a tíz ujjam megnyaltam :D.  Kicsit szokatlan volt a fűszerezés, az orosházi koszthoz képest (nálunk káposztához raknak koriandert is ), de épp az eltérő ízek miatt volt„ ott a toppon „  :).  Sajnos, itt már nem emlékeztem rá, hogy melyik csapat készítette  😛 túl sok volt a szíverősítő :). Jót aludtam :).

Péntek

Nagyon érződött, hogy lassan vége a tábornak. Arra gondoltam, ha egy hónap múlva, vagy esetleg két hónap múlva lenne még egy tábor, akkor arra is eljönnék. Szeretek tanulni és csiszolni a technikát, egyre jobban ügyelve a részletekre, amiben tudjuk, benne bujkál a kisördög :), természetes hogy harmadjára nem úgy megy, mint  mondjuk harmincadjára … Este buli :), karaoke party és kiadós svédasztalos vacsora és természetesen az elmaradhatatlan közös fényképek és aláírások begyűjtése :).

Szombat – a visszaút

A másnapos fejjel végrehajtott reggeli közben némi konfliktus támadt egy asztal és köztem, szerencsére nem sikerült felborítani :). Az utolsó nap legjelentősebb megmozdulása a tatamik felpakolása volt a teherautóra, a másnaposok nagy bánatára  :P. Tamást és engem „ Mama sensei „ vitt el Kecskemétig, onnan vonattal jöttünk le Szegeden át Vásárhelyig, illetve Orosházáig… Az indulással  kicsit megcsúsztunk én délelőtt fél tízkor még nagyban készülődtem a Balcsi meghódítására :), úgyis délig kell elhagyni a tábort :), hát nem, hamarabb  indultunk.  Az utolsó rohanós percekben még akitől tudtam elbúcsúztam, megköszönve a tanítást és beszereztem még gyorsan Berkes shihan–tól a ruhámra való kitűzőket, aztán futás! Mama sensei tűkön ülve várt már :). Szóval, aránylag korán indultunk, de így visszanézve, szerencsére, hozzáteszem, mert a forgalom az valami fogalom volt. Még nekünk hagyján, akik a Balcsi irányából mentek, de akik jöttek!!  Sorokban álltak. Nem irigyeltük őket … Kecskeméten elég sokat várni kellett, de feltaláltuk magunkat Tomival 😛 Egészen Vásárhelyig jó hangulatban telt az út :), ő szerzett még egy ismerőst, hmmmmm, Tomi ? 🙂 Én elég rendesen elfáradtam az egy hét alatt, jólesett a pihenés otthon.  Nagyon hasznosnak gondolom az edzőtábort, minden edzőtársamnak ajánlani tudom, ne hagyjátok ki, fiúk–lányok, technikailag (is) nagyon sokat lehet fejlődni!

Zárszóként még annyit, hogy köszönöm a mestereimnek a tanítást, edzőtársaimnak a közös fejlődés lehetőségét, legfontosabb tapasztalatomnak pedig azt tartom, hogy az először megtanult technikákat fiúk–lányok, egymáson ne villámgyorsan (és úgy, mintha utcán lennénk)  hajtsuk végre, hanem haladjunk apró, de biztos lépésekkel, először tanuljuk be a sérülés–és balesetmentes végrehajtást, majd később, ha a részletek is stimmelnek, ráérünk gyorsítani mind uke, mind tori szempontból. Figyeljünk  egymás (és saját ) testi épségére.  Egy technika, ha nem megy két hét alatt tökéletesen, majd megy két hónap alatt … de egészségünk csak egy van és néha hetekre, netalántán hónapokra is visszavethet az edzésben egy kellemetlen sérülés.

A másik oldalról, fehéröves (sem) szemmel 🙂 nem nebáncsvirágoskodni, „ lébecolni„ az edzésen … csak szépen, fokozatosan …! Akarni kell. Ahogy a mesterem mondaná, aki először feltesz egy kérdést, ha valaki elvétve nem a Dojo szelleméhez méltóan dolgozik : „ -Miért vagy itt ? „ Erre különböző válaszok vannak , pld : „ -hogy edzzek ” , satöbbi … De a helyes válasz ez  és remélem mindenki érti : „ -Azért vagy itt, mert itt akarsz lenni..! „ És még egy dolog . 🙂 Igaz a mondás. UKEMI SANSEN 🙂 esni három évig . Ukemi waza póriasan szólva : „ látástól – vakulásig „, de úgy, ha a kedvetek, lelkiállapototok megfelelő. Muszályból nem megy.

UKEMI SANSEN !

Osu , és köszönöm, hogy figyelembe vettétek az írásomat. Mindenkinek jó egészséget !

Varga Attila (Orosháza dojo – Ju  Jitsu Klub Hódmezővásárhely)

.

beszámoló a Magyar Ju Jitsu Szövetség Nyári Nemzetközi Táboráról