Nem tartom magam gyenge akaratú embernek, azonban ha visszatekintek arra az elmúlt másfél évtizedre amit Márti a klubban eltöltött, be kell valljam, nem vagyok biztos benne hogy én végig tudtam volna csinálni…

Előzmények:

1995-ben kezdett Márti ismerkedni a ju jitsu-val. Igazából én nem javasoltam neki hogy edzésre járjon, majdhogynem próbáltam lebeszélni arról hogy a jitsu-val foglalkozzon. Járjon inkább tornázni vagy valamilyen más nőies mozgásra, biztattam. Ennek ellenére, először heti egy alkalommal a szabad edzés időpontjában jött le egy kicsit tornázni a dojoba, majd rövid idő múlva döntött úgy, szeretne edzésre járni. Ám legyen, mondtam.

Az első edzések után gyakran napokig nem tudott felkelni az ágyból csak úgy, ha hasra fordult, mert a nyak és a körülötte lévő izmok intenzív edzési igénybevétele miatt nem tudta megtartani a  fejét 🙂 . De gyakran hallottam tőle azt is, a test különböző részeire mutatva: nem is tudtam hogy itt is vannak izmaim 🙂 . Mégsem a fizikai megpróbáltatásokat volt a legnehezebb átélnie. Nagy kontrasztot mutatott számára a kapcsolatunk a dojon kívül és azon belül. Amíg a dojon kívül a barátja voltam (ekkor már két éve együtt voltunk), addig a dojoban ő egy volt a gyakorlók közül. Ez okozott Márti számára néha nehéz pillanatokat a kezdeti időszakban.

Aztán teltek-múltak a hónapok, évek. Márti minden edzésen ott volt, képességeit tekintve mindenben teljesen átlagosnak volt mondható (nem volt semmiben kiugróan jó vagy gyenge), viszont  szorgalmasan és kitartóan gyakorolt. Fizikailag és mentálisan is megerősödött, folyamatosan fejlődött. Előrehaladása és a vizsgáin mutatott teljesítménye, a társaival közösen, nagymértékben hozzájárult ahhoz a színvonalhoz és kialakult hagyományhoz, ami a klubunkat jellemzi napjainkban is.

A 3. kyu vizsgája után hosszabb szünet következett. Megszületett a kislányunk Angi  (2003) 🙂 . Egy évvel később, Márti, Tardoson a 2. kyu vizsgájára jelentkezett a vizsgabizottság előtt. Pokoli egy év volt. A szülés utáni fizikai és lelki állapotból nem volt elegendő visszakerülni a korábbi szintre (ami önmagában sem kis feladat). A jelölt csak abban az esetben tehet vizsgát, ha fejlődése töretlen, vagyis előrelépést tud mutatni önmagához képest. Soha nem volt még ilyen izgatott, mint a 2. kyu vizsgája előtt. A sikeres vizsgát követő évben, eredményesen teljesítette az 1. kyu vizsgaanyagát is. Újabb szünet, újabb gyerek 🙂 , ezúttal Levente  (2006) 🙂 . Utána mindent lehetett újra elölről kezdeni…

Ekkor már világosan értettem, hiszen többször is megtapasztaltam, Márti mire képes. 2007 nyarán közöltem vele a döntésem, érettnek és felkészültnek érzem arra, hogy a következő évben dan vizsgán mutassa meg a  tudását. Kissé meglepődött, de nem gondolkodott azon mi lesz (soha nem volt semmilyen elvárása vizsgalehetőséggel vagy bármivel kapcsolatban), tette a dolgát, folytatta a munkáját tovább.

Minden edzésen részt vett (heti öt), emellett heti legalább kettő alkalommal délelőttönként egyedül tréningezett (ez összesen heti 10-15 óra edzésidőt jelentett). Ezek mellett, minden hétvégén legalább egy alkalommal a vizsgaanyagot gyakorolta végig (a heti edzéseken erre nincs sem mód, sem lehetőség). 2008 nyarán mind önmagához, mind a klubunkhoz méltó vizsga után kötötte fel a derekára soke Kelemen István a fekete övet.

Ezután Márti átvette a klub gyermek csoportjának a vezetését, ahol idáig segítőként működött közre, amit természetesen a saját edzései melletti pluszfeladatként végzett. Nem volt kérdés, amikor lehetősége lesz, Márti képes bizonyítani a felkészültségét a nidan fokozatra. Az életében azonban egy veleszületett szív rendellenesség most jelentkezett intenzív tünetei, jelentős változásokat hoztak, ami kihatással volt az edzésmunkájára is. Ezzel a teherrel is megbirkózva, képes volt az elmúlt két évben olyan fejlődésre, ami a házi vizsga sikeres teljesítése után egy hónappal, lehetővé tette, hogy magabiztosan és felkészülten állhasson a vizsgabizottság elé a nidan vizsgáján.

A vizsga napja:

Reggel nem láttam rajta, sem különösebb idegességet sem feszültséget. A délelőtti edzéseket végigdolgozta, majd ebéd után kicsit lepihentünk. Délután a többiekkel együtt mentünk a vizsgára, ekkor már érződött rajta az ilyenkor szokásos “vizsgadrukk”. Mivel a mai napon az ő vizsgája volt az utolsó, így volt ideje felkészülni a kezdésre. A két vizsga befejezése után 17 órakor kezdte meg Márti a nidan vizsgáját. Kiegyensúlyozott és felkészült volt. Tudta, érezte ő is, “készen van”. Mindent megtett az elmúlt években, így most csupán az a feladata, hogy ezt megmutassa a vizsgáztatóknak, akik majd eldöntik ez mennyit ér.

A vizsgaanyag összeállításánál azt kértem tőle, minden területen látni szeretném az előrehaladást, technikákban (pontosság, fókusz), végrehajtásban (dinamika, koncentráció), új megközelítésekben, az alapelvek működésének felismerhetőségében, a mentális erő és tartás megjelenésében. Márti minden területen nagyot lépett előre. A formagyakorlatok, a ju jitsu technikai anyag, a törés és a küzdelem teljesítése nem egy, a mostani eseményre kihegyezett produkció, hanem egy olyan szint, ami ő maga. Itt tart, ennyit tud. Ezt mindig, a körülményektől függetlenül képes végrehajtani (oktatni), hiszen benne van, az övé.

A vizsgabizottság vezetője soke Kelemen István a vizsgák befejezésekor a felsorakozott vizsgázóknak átadta a sikeres vizsgáról szóló diplomákat, majd ezt követően a tábor többi résztvevője is gratulált a friss övfokozatok megszerzéséhez.

Este pedig következett a sikeres vizsgázók köszöntése… 🙂

Mekkora utat járt be az a 19 éves lány, aki nemhogy kentot nem tudott csinálni egyet sem, de még ökölbe zárt kézen sem tudta megtartani magát fekvőtámaszban és egy keményebb pillantástól is képes volt elpityeredni, addig az emberig, aki a mostani vizsgáján három deszkát tört erőtörésként, két gyermek anyukája, dolgozik, háztartást vezet, saját csoportját irányítja a klubban, ami mellett segítőként oktat több más csoportban is, ja és persze ugyanúgy edz ahogyan azt önmagától mindig is elvárta.

Nem egyedi a fenti történet. Aki ju jitsuval foglalkozik, számos párhuzamot felfedezhet a történetben leírtakkal. Mindenkinek megvoltak, vannak, a maga nehézségei és rögei, kavicsai az úton ahol járunk. A társaink, akik velünk együtt sétálgatnak sokat segíthetnek abban, hogy ne bukjunk el ezekben az elébünk kerülő kövekben. Ha mégis a porba kerülnénk, ők azok akik támogathatnak abban, hogy elviseljük a fájdalmat, hogy áldozatokat hozzunk, hogy újra felálljunk és képesek legyünk előre tekintve, lélekben megerősödve tovább haladni.

A Tatami Centrum beszámolója

.      .      .

kapcsolódó oldal

Földházi Márta sandan (3.dan) vizsga, Balatonfenyves – 2013. július 22.