Gondolatmenet a 2017. június 21-25. közötti időablakról :)

Bejegyzés képe

.

.

Ádám barátunk gondolait olvashatjuk a Ju Jitsu Klub Hódmezővásárhely 2017. június 21-25. között megtartott edzőtáborában megélt tapasztalatairól, élményeiről, érzéseiről…

.      .      .

Kedves Olvasó! Mindenekelőtt köszönöm a megtisztelő figyelmet, melyet művem olvasására fordítasz. Írásom nem törekszik teljességre, szűk keresztmetszetet mutat be a Ju Jitsu Klub Hódmezővásárhely 2017-es nyári edzőtáborának történéseiből.

Vasárnap este írom ezeket a sorokat, ma reggel ért véget a tábor. Friss az élmény, itt-ott kellemetlen, helyenként sajog, néhol irgalmatlanul fáj 🙂 . Mindezek ellenére, fantasztikus élmény volt, rengeteg tapasztalattal gazdagodtam és csodálatos emlékeket szereztem. Így billentyűzetet ragadok és leírok egy kis beszámolót gondolataimból.

Vannak pillanatok, amiket meg kell élni” mondta egyszer egy bölcs. Az idézet az elmúlt napokra is érvényes. Nehéz megtalálni a megfelelő szavakat akkor, ha valaki a leírhatatlant próbálja szavakba önteni. Éppen ezért, bizton állíthatom, írásom csupán szerény kivonata lehet annak, ami az elmúlt napokban történt. Talán az lesz a legjobb, ha megpróbálom időrendbe szedve összefoglalni gondolataimat, érzéseimet életem első klubtábori részvételével kapcsolatban.

Szerda

A tábor első napja, délután öt óra körül érkeztem a helyszínre, kellemes, barátságos hangulat fogadott. Megtanultuk hogyan kell viharálló sátrat építeni – kis sátorfordítási segítséggel – és azt is, hogyan kell összeszerelni egy tábori ágyat 🙂 . A szálláshelyek elfoglalása és a csomagok kipakolása után hat órakor szabadedzés volt, majd jött az első vacsora.

Apró kitérő, ezen a napon (június 21.) van a születésnapom, ebből az alkalomból egy meglepetést kaptam, amit ezúton is hálásan köszönök a klubnak, illetve a tábor résztvevőinek. Örülök, hogy itt ért a negyedszázados évforduló és veletek ünnepelhettem 🙂 .

A többiek ff (fóliás finomság – kiváló parázson készülő, alufólia multirétegbe csomagolt, összedarabolt hagyma, krumpli, kolbász és császárszalonna (ebből érdemes jó sokat enni 🙂 ) keveréke, amelyet diszkosz formára alakítunk és oldalanként 12 percen keresztül tartjuk a parázson, majd ásó és fejsze eszköz-technikával vesszük ki onnan) készítéséhez, majd elfogyasztásához láttak. Ekkor tudtuk meg hogy van, aki irgalmatlanul jól tartja magát 🙂 . A tűz mellett beszélgettünk, pl. a következő pár nap programjáról vagy, hogy miket fogunk vacsorázni holnap, holnapután (ez nem igazán alakult a papírforma szerint 🙂 ), illetve a többiek mindenféle jó tanáccsal láttak el engem a következő napokra vonatkozóan… 🙂 . Ennek eredményeképp két banánt sikerült vacsorázom és a tervezettnél kicsit izgatottabban tértem nyugovóra.

Csütörtök

Reggel kilenc órától kezdetét vette a délelőtti edzés. Magáról az edzésről nem is nagyon árulnék el részleteket. Viszont kiderült, hogy miért nevezték el a többiek korábban nullázó edzésnek, illetve bizonyos pontjain hajazott egy jégkorong mérkőzésre… 🙂 . Volt olyan is, aki arról számolt be, hogy mintha egy egész életet végig élt volna az edzés alatt, a kezdeti robbanékonyságtól, fokozatosan, állomásonként eljutva a megöregedésig.

Számomra bizonyos részletek kimaradtak, amikre határozottan emlékszek az a tréning legeleje és a beszűrődő déli harangszó 🙂 . Később azonban többé-kevésbé sikerült megtalálni a köztes emlékeket a délutáni csendes üldögélés folyamán. Ekkor született meg például Yobi-Wan Skydu karaktere is 🙂 .

Az ebéd gulyásleves és rántott sajt volt, a leves mondhatni jól esett, viszont a második érintetlenül maradt.

A csütörtök kora délután pihenéssel telt, illetve ez volt a teljes kilátástalanság állapota nálam. Úgy éreztem, hogy a délelőtti edzés önmagában elegendő lett volna jó időre. Ezzel szemben még egy edzés hátra volt, plusz még két nap…

Késő délután tanulságos elméleti foglalkozáson vettünk részt, mely a kiütések témakörét érintette. Utóbb egyik beszélgetés alkalmával arra jutottunk, hogy a felsorolt KO típusok közül néhányat magunk is ki tudtunk volna pipálni 🙂 .

Este hat órától friss érkezőkkel lement a kezdő edzés. Nem is teljesen tudom, hogy sikerült teljesíteni.

A második este csendes volt és nyugodt, békésen fogyasztottam el a rántott sajtot nap végén. Kicsivel nyugodtabban aludtam, mint szerdán, azonban a másnapi ébredés kellemetlenebb volt.

Péntek – A leghosszabb nap

A péntek reggeli ébredés elképesztő volt, mindenhol éreztem a csütörtöki tréningek nyomait, egyúttal az járt a fejemben, hogy még rengeteg van hátra és ez lesz a leghosszabb nap. A péntek délelőtti edzésről sem szeretnék részleteket elárulni. Délben, amikor harangoztak csak ültem és néztem ki a fejemből. Nem zavart semmilyen gondolat, nem nyomott a szellem terhe. Itt jutottunk arra a következtetésre, hogy világbéke állapotba kerültünk és megállapítottuk, hogy a táborban való részvétel, illetve egy-egy ilyen tréning elvégzése után feltehetően senki nem óhajtana háborúzni 🙂 .

Kora délután ismét csendes pihenő volt. A tábor során ekkora estem át – a sok közül – az egyik nagy holtpontomon, nem tudom miért vagy hogyan, de egy jelentős fordulópont volt ez. Kicsit megkönnyebbültem. Késődélután elméleti foglalkozás volt, melynek keretei között az utcai szituációkról volt szó. Mindkét elméleti foglalkozás érdekes és elgondolkodtató volt számomra, tanulságos videókat is néztünk.

Este félhéttől újabb edzés, majd fél nyolctól senior edzés. Itt kiderült, hogy azért is fáradhattunk el olyan nagyon csütörtökön, mert legalább tíz-húsz kör áthúzást csináltunk 🙂 . Szolid beszélgetéssel telt az idő az éjszakai edzésig, ami este tizenegy órakor kezdődött.

Kifejezetten jó hangulatú volt, egyetlen mozzanatot emelnék innen ki, ami az egyik legkedvesebb emlékem a táborból. „Hasérintő játék. De hozzá ne nyúlj a hasamhoz!” 🙂 . Éjfél után kicsivel befejeződött az edzés, ekkor a pénteki ebéd elfogyasztása következett. (Dél-egy óra körül ugyanis csak a gyümölcslevest sikerült elfogyasztani, két részletben. Mégpedig a technika a következő volt: a száj minél közelebb az edényhez, hogy a lehető legrövidebb úton járjon a kanál, így optimalizálva azt a magasságot, amelyre fel bírtuk emelni a kanalat.)

Tulajdonképpen, már szombat hajnalban járunk. Itt újabb forduló ponton estem át, rádöbbentem, hogy vége a leghosszabb napnak. Habár, ugyanekkor tudtam meg, hogy a két legjobb még hátra van… 🙂 .

Apró kitérő, péntek délután volt szerencsénk beszélgetni egy valódi áldozattal, aki önfeláldozó módon, helyettünk elképesztő áldozatokat hozott és megkímélt bennünket a szenvedéstől. Sőt, felajánlotta, hogy nagyon szívesen hoz nekünk Fantát, akár Szegedről is. Fontos megjegyezni, hogy a szóban forgó személy a puhább kesztyűjét hozta el a táborba, így nem történhetett semmi baj, sőt még tökzsírt is kóstoltunk jóvoltából 🙂 .

Szombat

A szombati ébredés legalább annyira nehéz és kényelmetlen volt, mint a pénteki. Abszolút érvényesült, amit pénteken beszéltünk, hogy ilyenkor már a legkisebb részletek is szörnyen zavaróak és irritálóak tudnak lenni. Egy szúnyogcsípés, egy távolról beszűrődő koncertzaj, egy apró horzsolás, a legkisebb semmiség is.

A szombat délelőtti edzés átmozgató, nyújtó, lazító edzés volt, ami nagyon sokat segített. Ezután egy csendes pihenő következett a délután három órakor kezdődő záró edzés előtt.

Ahogy a korábbi edzéseket, ezt sem szeretném részletezni. Annyit talán érdemes megjegyezni, hogy emlékezetes volt és nem hoztam haza semmit 🙂 .

Az utolsó edzés után, pulykacomb paprikást főztünk vacsorára, bográcsban. Paprikásfőzés közben beállított egy fiatalember egy tortával, amit elmondása szerint oda hozott. Ekkor derült ki, hogy a szüleim születésnapom alkalmából kedveskedtek egy meglepetés tortával nekünk, amelyet – már személyesen is megtörtént – ezúton is nagyon köszönök nekik. (És úgy általánosan mindent, rendkívüli emberek.) Hogy részt vehettem ezen a rendezvényen, azért nekik is hálás vagyok 🙂 .

Apró kitérő: lehet, hogy véletlen egybeesés, de húsztól huszonöt éves koromig nem éreztem ilyesmit, viszont mióta (szerdán) betöltöttem a huszonötöt és elindultam a harminc felé, napról napra egyre nehezebb… 🙂 .

Az este beszélgetéssel és mély gondolatok megvitatásával telt, éjszakába nyúló UT ülés került megrendezésre… Legyen elég annyi, hogy szóba került a társadalmi felelősségvállalás kérdése és volt szó létértelmezésről is. Emellett kiderült, hogy ilyen tréningek után mennyire hasznos a tempomat. Voltak agitációs kísérletek a jövő évi táborra vonatkozóan, miszerint időben kell jelentkezni, nehogy beteljenek a helyek, és arra is fény derült, hogy roppant beszédes a tekintetem, melyet egyesek könnyűszerrel olvasni tudnak 🙂 .

Vasárnap

A tábor záró napja, valamint az első olyan nap, amikor sikerült reggeliznem 🙂 . Takarítás, pakolás majd távozás volt a program.

Miért voltam itt?

Több oka is van. Természetesen egy jellem-, test-, és szemléletformáló eseményként is gondolok erre az alkalomra, amelyből rengeteget tanulhattam, épülhettem. Azért is, mert szeretem ezt csinálni; első ránézésre a józan észnek ellentmond, hogy valaki ezt szeresse csinálni 🙂 , és voltak nehéz pillanatok, mégis itt szerettem volna lenni. Volt még egy oka: bíztam benne, hogy lehetőségem nyílik megismerkedni valakivel. Ez a valaki nem más, mint Ádám. Igazából többször is találkoztunk, jobb és rosszabb pillanatokban is, pl. amikor csak annyit sikerült mondanom, hogy Osu!, összességében pozitív és tanulságos találkozás volt ez, ami miatt mindenképp megérte részt vennem ezen a rendezvényen. Lélekben, fejben sokkal szegényebb lennék, ha ez kimaradt volna az életemből. Nagyon jó élmény volt 🙂 .

Nagyon hálás vagyok mindenkinek, hogy részt vehettem a táborban, köszönöm szépen 🙂 .

Jelen írás szándékosan nem említ neveket, őrizve a résztvevők kilétét 🙂 .

Tisztelettel és köszönettel:

Ádám

.      .      .

 egy másik összefoglaló a táborról:

Világbéke… 🙂 – 2017. június 21-25.

Szólj hozzá!

Az e-mail címed sehol sem jelenik meg, harmadik fél nem férhet hozzá.
A *-gal jelölt mezőket kötelező kitölteni.

*
*

Az alábbi HTML elemek és attribútumok használhatók: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>