Az ismertetésre kerülő technikákról általánosságban…

A ju jitsu korokon átívelő történelme során sok más harcművészettel és küzdősporttal került közelebbi vagy távolabbi kapcsolatba. A ju jitsu egyik legfontosabb jellemzője mindig is a nyitottság volt, amely ahogyan áldás, úgy átok is lehet egyben (erről egy másik fejezetben részletesebben esik szó). A nyitottság annak a nagyon ritka jellemzőnek az egyenes és természetes következménye, hogy a ju jitsu harcművészetének nincs olyan alapító mestere, aki kitalálta volna a ju jitsu-t mint stílust, vagyis nem volt olyan, aki azt mondhatta volna ezt így vagy úgy és csakis ezen a módon lehet csinálni, az és amaz pedig tilos, mert nem jó.

A különböző módszertan szerint gyakorló iskolák (ryu) és azok alapítói, vezetői, persze megte(he)tték ezt. Azonban a ju jitsu egésze olyan határtalanul sok, színes és szerteágazó összetevő harmonikus egysége, hogy az ilyen módon önmagukat korlátok közé szorító iskolák nemhogy behatárolták volna az egységes egészet, hanem a saját korlátaik egyfajta, az iskolára jellemző specializációként megjelenve tovább gazdagították a ju jitsu egész harcművészetét (pl. eszközhasználat, szabályok közé szorított sport küzdelmek, stb.).

A ju jitsu számtalan – egymástól néha kicsit, néha pedig fényévekkel eltérő – módszertana szerint gyakorló, különböző iskolák (ryu) alapító vagy vezető mesterei megtehették az ilyen szelektálást, ami legyen bármilyen felkészült is az adott iskola vezetője, mindig az ő személyes, szubjektív elhatározása nyomán valósult meg, ezért szükségszerűen magában hordozta a rá jellemző erősségeket és gyengeségeket, tehát az ő személyes korlátait is.

A sok különféle ryu vezetője, sok különböző hangsúlyt vélt fontosnak az általa gyakorolt ju jitsuban; amit valaki gyengeségnek ítélt másnál éppen hogy a módszertana hangsúlyos erőssége lehetett (aminek lehetett oka a felhasználás követelményrendszerének alapvető különbözősége is pl. harc – sport). Az ember személyisége, individualizmusa és annak megjelelése is fontos összetevője (a szerteágazó technikai területek széles repertoárja mellett) a ju jitsu a határtalan alkalmazkodásának és rugalmasságának, de ugyanezen erősségek okozhatják a ju jtsu harcművészetének „halálát” is…

Könnyen előfordulhat, hogy a ryu vezetője bár észre sem veszi, de elveszíti az úton a tájékozódó képességét és délibábokat kezd kergetni, majd szépen felépíti a saját ryu-jának a falait és bástyáit, aztán az így megalkotott légvárából magabiztosan és biztonságban irányíthatja a falakon belüli történések folyamatát… – ez így ebben a formában sem örvendetes állapot, ám ha a vezető tudatosan építi a légvárat (sajnos ilyen is van), akkor ez sokkal mélyebb válságba taszíthatja a vezetőt magát és vele együtt a ryu-t és annak tagjait is…

Nem szükségszerű összevetést csinálni mondjuk aközött, hogy hogyan rúgja a köríves rúgást egy muay thai, kick boksz, taekwondo, kempo, savate, capoeira, kung fu, vagy éppen valamelyik karate stílus vagy ju jitsu ryu gyakorlója, hiszen mindegyik módszernek megvan a maga területén ésszerű oka, mikéntje és magyarázata (jó esetben). A különböző módszerek objektív összevetése csakis azonos vonatkoztatási rendszerben lehetséges. Mivel azonban az egyes módszerek, kisebb nagyobb különbségeket magukban hordozó rendszerekben alakultak ki és alkalmazhatóak hatékonyan, ezért objektív összevetésük nem egyszerű feladat. Az alapelvek felől megközelítve azonban sokkal tisztább a kép, hiszen csupán két csoport létezik minden egyes technika és az összes módszert is beleértve: az amelyik működik, és az amelyik nem…

Számos esetben találkozhatunk majd olyan technikákkal, amelyek elnevezésében, de akár funkciójában, végrehajtásában, felhasználásában is találhatunk egészen közeli rokon vonásokat más harcművészetekkel és küzdősportokkal. Ám az is előfordulhat majd, hogy az itt ismertetésre kerülő rendszer egyes elemei, más területeken más összefüggésekben szerepelnek, és ennek okán sok különbséget találhatunk közöttük…

A Végrehajtásról néhány szó általánosságban…

A ju jitsuban mindent mind a két oldalra végre kell tudni hajtani. A gyakorló ahogyan halad előre a tudása gyarapításában, úgy lesz mind inkább alkalmas arra, hogy az eddig megtanultakat minkét oldalra képes legyen hatékonyan végrehajtani, és az új dolgokat is képes legyen oldaltól függetlenül, sőt azokat tudatosan váltogatva alkalmazni.

Ezért a ju jitsuban nincs klasszikus értelemben vett alapállás, ahol meghatározásra kerül az alap oldal és az ahhoz tartozó alap technikák (kéz, láb, stb.), valamint nincs az sem meghatározva milyen irányban (előre vagy hátra kilépéssel, esetleg, oldalra, vagy fordulva, stb.) hajtjuk végre az adott technikát. Ezt mind maga a gyakorló határozza meg, és a fejlődési folyamatában el kell odáig jutnia, hogy képes legyen az adott szituációban a számára legelőnyösebb feltételeket kialakítani és fenntartani (tudatos kezdeményezés – irányítás).

A tanulás módszertanában változó az, mely elemeket gyakorlunk a kezdetektől minden oldalra, és melyeket tanulunk először egy oldalra majd később a többire is. A tréningeken az egységes gyakorlás miatt csoportosan végzett technikák esetében általában a bal oldal a kezdő oldal – balra lépünk ki, ballal hajtjuk végre először a számolásra gyakorolt technikákat, stb., de ez az önállóan végzett gyakorlások közben nem irányadó, sőt…

Az adott gyakorláskor, minden esetben az instruktor utasításainak megfelelő módon történik a végrehajtás (oldal, irányok, kezdő pozíciók, stb.).