Előzmények:

.

Alapelvek

Általános mozgásszerkezeti elvek

A technikákról általánosan

Állások – sanshin dachi

.

A klub tréningjein használt állástechnikákat két csoportba sorolhatjuk.

A második csoportba azok az állások tartoznak, amelyek felhasználásának elsődleges területe a funkcionális alkalmazás. Feladatukból adódóan megjelenésük a ju jistu alkalmazásában jellemzően a technikákhoz illetve azok hatékony végrehajtásához köthető, de emellett szerepet kapnak a mozgásszerkezeti elvek gyakorlásában is. Alaptechnikaként meghatározó szerepet töltenek be a „rá épülő” mozgások rendszerében. Ebben az összefüggésben a „rá épülő” kifejezés szó szerint értendő, hiszen hogyan is lehetne hatékonyan alkalmazni az alapelveket, ha közülük a megfelelő csípő használat – nem kap stabil, biztos, erős, vagy ruganyos, mozgékony, robbanékony alapot, támaszt és támogatást a lábak felől, és/vagy a helyes légzés technika alkalmazása akadályozva lenne a hibás tartás, illetve más mozgásszerkezeti elemek nem megfelelő használata okán.

seiza (térdelő ülés)

yoi dachi (készenléti állás)

fudo dachi / kumite dachi (küzdő állás)

Seiza (térdelő ülés)

A seiza (jelentése: helyes ülés), japán kultúrában elfoglalt helyéről, bemutatásáról és értelmezéséről, sok átfogó és részletekbe menő információt találhatunk könyvekben, vagy a világhálót böngészve. A japán kultúrából távolról sem vagyok olyan felkészült, hogy a felkelő nap országának egyik szimbólumáról (amely több területen is meghatározó jelentőséggel bír) írjak vázlatos elemző anyagot. A kultúra különféle területeinek összefüggésének (gondolkodás, világnézet, vallás, művészetek, történelem, tradíciók, stb.) feltárása alapos és mély tudásanyagot igényel, így mostani írásom meg sem kísérli ezt az irányt követni, helyette a klubunkban alkalmazott alapelvek, valamint a használat felől közelítjük meg a mozgássor leírását.

A működés hatékonysága elsődleges szempont a klubunkban gyakorolt ju jitsu-ban és annak módszertanában, ezért előfordulhatnak kisebb-nagyobb különbözőségek a tradicionális japán kultúrában meghatározott jellemzőkhöz viszonyítva.

Általános leírás és jellemzők:

hagyományos japán mozgássor, amelynek a tradíciók tiszteletén, ápolásán és megőrzésén túl (köszöntés, tiszteletadás, stb.), fontos funkcionális alkalmazási területe van.

gyakorlatilag egy speciális ülésről van szó, mégis az állások közé sorolom, mivel a földön történő mozgások központi eleme. Mondhatnám azt is, hogy a földtechnikák készenléti állása.

a pozíció, némi gyakorlást és megszokást követően kényelmesnek mondható, helyes végrehajtása jótékony hatással van a szervezet vázszerkezetére és más részeire is.

Az alapelvek megjelenése:

a csípő és felsőtest előre néz.

a légzés, az alapelvnek megfelelően természetes, nyugodt és egyenletes.

Mozgásszerkezeti elvek:

a lábak térdelő pozícióban vannak, a csípő a sarkakon pihen, a lábfejek befelé fordulva egymáson vagy egymás mellet helyezkednek el.

a térdek enyhén nyitott helyzetben vannak (a köztük lévő távolság bő két ökölnyi).

a karok enyhén behajlított helyzetben, nyitott tenyérrel lefelé a combon pihennek, a könyök a testhez közelít.

a felsőtest egyenes gerinccel támaszkodik a csípőre, a hát és a váll egyenes; a központ lent, középen

az áll kissé lent, a fej és a tekintet előre néz.

az izmok felkészült tónusban várakoznak.

Végrehajtás:

a csípő indítja a mozgást, a bal térd kerül először a földre, majd ezt követi a jobb térd. A két térd földre kerülése után a csípő a sarkakra ereszkedik, a hát és a váll egyenes, ezzel egy időben a karok is elfoglalják a mozgásszerkezeti elvekben meghatározott pozíciójukat. Felálláskor ugyanezt a sorrendet követjük visszafelé.

A letérdelés és felállás iránya sok esetben eltérhet a tradicionális japán módszertől, ezért a klubunkban kialakult szokás szerint mindig abban az irányban hajtjuk végre a technikát, amilyen irányban az edzésvezető maga is végrehajtja. (ez egyébként megfelel a technikák minden oldali alkalmazhatóságának és gyakorlásának a klubunkban alkalmazott szemléletének és módszertanának)

Felhasználás:

oka:

mindenféle más ülőtartással összehasonlítva sokkal stabilabb, biztonságosabb és egyben, a mozgásban legnagyobb szabadságot biztosító pozíció. A seiza-ban ülő ember geometriai formaként ábrázolva, leginkább gúlaként vagy kúpként jeleníthető meg. A központ (súly, tömeg, rendszer) alacsonyan helyezkedik el, minden oldalról támasztékkal biztosítva a stabilitást.

módja:

direkt módon, ülés pozícióként használjuk, amelyből minden olyan technikát végre lehet hajtani, ami az adott helyzetnek megfelelően szükséges – támadó és védekező (féltérd, felállás, kitérés, elvezetés, gurulás, zuhanás, földharc technikák, eszközhasználat, stb.)

magyarázata:

segít a helyes testtartás beépítésére az ember természetes, általános mozgásrendszerébe. Az ülő testhelyzet a mindennapjaink szerves része. Ülés közben a test sok esetben olyan pozíciót foglal el, amely kedvezőtlen élettani folyamatok okozója, de legalábbis egyik fontos összetevője lehet. A görnyedt hát, előrebukó vállak, lógó fej, olyan irányokban terheli a vázrendszerünket (különösképpen annak egyes részeit), hogy az mozgásszervi problémákat és ezzel összefüggésben más rendszerekre (légzés, keringés, anyagcsere, stb.) is kiterjedő rendellenességeket okozhat. Ráadásul a tartáshibák olyan szinten beépülnek az ember rendszerébe, hogy nem csak az ülés, hanem gyakorlatilag minden tevékenység esetében (állás, séta, futás, stb.) domináns jellemzővé válhatnak.

szabad és kombinatív mozgást tesz lehetővé. Az ülő testhelyzet egy mozgásban korlátozott pozíció. A korlátok egyaránt fennállnak a mozgás irányára, sebességére, kombinálhatóságára vonatkozóan. Amíg állásban képesek vagyunk, lopakodni, sétálni vagy éppen teljes sebességgel futni, ugrani, fordulni, irányt váltani, támadni, védekezni, stb., valamint ezek kombinációjára, addig ülő helyzetben ezen lehetőségeink komoly mértékben behatároltak. A korlátok meghatározója az üléspozíció és annak jellemzői, amit elfoglalunk – egészen mások a lehetőségeink törökülésben a földön ülve, mint egy karosszékben hátradőlve.

biztos, stabil és biztonságos várakozó pozíció. Minden ülőhelyzetre jellemző a valamelyik irányba való instabilitás. Ennek oka lehet külön-külön, vagy akár együttesen is, a magasabban elhelyezkedő központ és a valamely irányba hiányzó, vagy nem elégséges támaszték. Szükségünk van egy olyan pozícióra, ami a lehető legbiztosabb alapot adhatja a földtechnikák hatékony alkalmazásának, valamint megfelelő biztonságot nyújt a kiütési, és a különösen sérülékeny területeink védelméhez.

következményei:

az ember általános mozgásrendszerében természetessé válik a helyes tartás. Az ehhez szükséges izmok megerősödnek, hatékonyabbá válik az egyes részterületek (légzés, keringés, anyagcsere, stb.) működése, valamint ezek egymásra hatása által javul a rendszer egészének a teljesítménye.

a földön ülve is képesek lehetünk, szükség esetén bármely irányba elmozdulni, helyet változtatni, támadó, védekező technikát vagy eszközöket használni.

a minden irányban stabil pozíció, az alapelvek megtartásával lehetőséget ad a technikák megfelelő megtámasztására. A központ alacsonyan tartása és a támasztékok használata utat nyit az álló ellenfelek földrevitelének, miközben a saját rendszerünk kiütési, és különösen érzékeny területei elegendő biztonságban vannak.

.         .        .

kapcsolódó oldal:

Állások – yoi dachi

.         .        .

hamarosan kép és videó melléklettel is kiegészül a bejegyzés…

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Hagyj üzenetet