Előzmények:

első rész

második rész

harmadik rész

negyedik rész

.

.

…továbbhaladunk az általános mozgásszerkezeti elvek ismertetésében…

.

Sohasem fordítunk hátat

Az emberi test felépítését megfigyelve nem nehéz észrevennünk, hogy az előre (szembe) irányban vagyunk képesek a legoptimálisabb módon felhasználni a rendelkezésünkre álló lehetőségeket. Ebből az irányból kapjuk a legtöbb információt az érzékszerveinktől, ami lehetővé teszi a pontos mozgás- és térérzékelést, valamint a precíz koordinációt. A testünk ebben az irányban képes a legtöbb cselekvést a leghatékonyabban végrehajtani (futás, dobás, elkapás, tájékozódás, ugrás, ütés, rúgás, stb.). A ju jitsu működésében az eddig ismertetett alapelvek és elvek mind a természetesség és az egyszerűség jellemzőit hordozzák magukban. Nincs ez másként ebben az esetben sem.

Meg kell tartanunk a rendszerünk használatának legoptimálisabb irányát és pozícióit. Nem fordulhat az elő, hogy a saját rendszerét irányítása alatt tartó ellenfél mögénk kerüljön. Amennyiben ez mégis megtörténne (bizonyosan hibáztunk), törekednünk kell az optimális irány mihamarabbi visszaállítására.

Nagyon sokszor előforduló hiba például a dobástechnikák gyakorlásakor; úgy fordul be a gyakorló valamilyen dobáshoz, hogy miközben végrehajtja a befordulást, addig az ellenfele teljesen stabil és biztos pozícióban várakozik 🙂 . Tulajdonképpen hátat fordít az ellenfelének, majd megpróbálja végrehajtani a technikát – ráadásul sok esetben ezt valamilyen elképesztően kicsavarodott, természetellenesen groteszk testtartással teszi. Ez nem más, mint egyszerű öngyilkosság 🙂 . Mi másnak lehetne nevezni azt a tudatos, tanult cselekményt, aminek eredményeként szabad akaratunkból, teljesen kiszolgáltatott helyzetbe hozzuk önnön magunkat.

Bárki (bármi) mögénk kerül,

– azt bizony nem látjuk (elveszítjük az egyik legfontosabb információforrásunkat), megszűnik a pontos mozgás- és térérzékelés, a precíz koordináció, stb.

– számára teljesen nyitottá, védtelenné, szabadon elérhetővé és támadhatóvá válnak a testünk hátsó részén lévő, a harcképességet döntően befolyásolni képes területek és kiütési pontok

– drasztikus mértékben csökkennek a hatékony védekezés esélyei és ugyanilyen mértékben visszaesnek a védekezéssel egyidejűleg végrehajtott támadás lehetőségei (végtagjaink és testünk egésze, igen behatárolt módon képes bármilyen cselekvésre a hátsó irányban)

– nagyon nehéz a kezdeményezés megragadása, ezáltal csekély esélyünk marad az ellenfél rendszere irányításának a megszerzésére és megtartására.

Még akkor is kerülnünk kell a hátsó oldalunk „kinyitását”, amikor már ellenőrzésünk alatt tartjuk az ellenfél rendszerét, hiszen ami az optimális irányban hatékonyan megvalósítható volt (az ellenőrzés megszerzése és fenntartása), az hátulról már közel sem biztos, hogy ugyanilyen hatékonysággal sikerülni fog – és bizony ilyen fokú figyelmetlenségünk könnyedén eredményezheti a rendszer kontrolljának elveszítését…

.           .           .

A leírt alapelvek és általános mozgásszerkezeti elvek együttes teljesülése az egyes technikákban meghatározott részletekkel, biztosítja a ju jitsu harcművészet technikáinak és módszereinek a sablonoktól mentes, körülményektől független, szabad, rugalmas, és minden részletében hatékony alkalmazhatóságát. Amennyiben az elvek közül valami nem teljesül, akkor elveszíthetjük a kezdeményezést és az irányítást (a technika „lyukas” lesz) – aminek következményeként a harcban/küzdelemben esélyt adunk az ellenfélnek ezek megszerzésére…

Az edzéseken a velem együtt gyakorlóknak szoktam néha mondogatni: „ne higgyetek el semmit abból, amit mondok”. Most is erre kérek és bíztatok minden olvasót 🙂 . A leírt elvek saját magatok általi gyakorlati megtapasztalása és megélése legyen az, amit elhisztek. Szívből kívánom, hogy az igaz érzések, élmények, tapasztalatok sokszínű és változatos sokaságának összességével töltsétek meg a tanult tudásotok üres részleteit és így együtt éljétek meg az egész igaz természetét…

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Hagyj üzenetet