Küzdősport és harcművészet (első rész)

Bejegyzés képe

részlet, egy a témával bővebben foglalkozó szövegkörnyezetből…

Több, kevesebb, jobb, rosszabb az egyik a másiknál? Véleményem szerint egyik sem. Esetleg ugyanarról a dologról beszélünk csak máshogyan nevezzük? Netalán egészen különböző fogalmakat takarnak ezek a szavak? Úgy gondolom, két különböző fogalommal meghatározott, egymástól jól elkülöníthető dologról beszélünk, amelyeknek sok hasonlósága és közös vonása mellett (jellemzően külsőségekben), az alapelveikben meglévő különbözőségeik határozzák meg leginkább a fontos fundamentumaikat.

Sok olyan dolgot tudnánk mondani amiben hasonlóság, sőt egyezőség van e két fogalom között, de legalább ugyanennyit találnánk, ha a különbözőségeket szeretnénk feltárni és előtérbe helyezni. Ezek az általunk ismert vagy ismerni vélt jellemzők, csupán részletek (ám nagyon fontosak). Ahhoz, hogy ezeket igazából megérthessük kell valami ami összeköti őket, valami ami egységes egésszé rendezi azokat.

Mit tehetünk hát, hogyan láthatnánk tisztábban ebben a kérdésben?

Nincs más dolgunk, mint a mindkét oldalon fellelhető érveket és ellenérveket közös nevezőre hozni. Meg kell találnunk mindkét oldalon azt az alapelvet, amely vezérfonalként fűzi magához a küzdősport és a harcművészet jellemzőit. Az alapelvek, mint fundamentumok felismerése, meghatározása és megértése teszi lehetővé a hozzájuk kapcsolódó jellemzők igazi megismerését és megértését. Így válik lehetségessé, hogy a részletek a helyükre kerüljenek.

Kezdjük a küzdősporttal.

Induljunk ki legegyszerűbb módon, magából a fogalom meghatározásából, az elnevezésből. A küzdelem alapelve, ami a küzdelemben résztvevők motivációja is egyben, a győzelem. Mindenkinek, aki bármilyen küzdelemben részt vesz, legfontosabb célja “elsőnek lenni”, az ellenfélnél (ellenfeleknél) jobbnak bizonyulni, legyőzni mindent és mindenkit.

A sport olyan tevékenységre utal, ahol az alapelvként meghatározott feltételrendszer szerint (szabályok) végezzük az adott tevékenységet. A sportban résztvevők számára az alapelv elválaszthatatlan részét képezi a meghozott szabályok elfogadása és a tevékenység végzése közben, azok mindenkori és mindenki számára kötelező érvényű betartása (becsületesség, fair play). Ezt a folyamatot kontrollálják az erre a feladatra felhatalmazott személyek (bírók), akik a szabályoktól való eltérés esetén a feltételrendszerben meghatározott szankciókat gyakorolhatják. A bírók döntéseit minden, a tevékenységben részt vevőnek magára kötelező érvényűnek kell elfogadnia és eszerint kell cselekednie.

A küzdelem és a sport összekapcsolásával egy olyan összetett feltételrendszer jön létre, ahol a győzelem alapelvét a szabályok és azok betartása alapelvével közösen kell értelmezni és alkalmazni.

A harcművészet összetett szavát szintén bontsuk ketté.

A harc alapelve, amely minden mást felülír és meghatároz, a túlélés. A művészet alapelve, az egyediség, az individualizmus, a szabályok és korlátok nélküli (alkotói) szabadság, amely paradox módon mégis magában hordozza a természetesség harmóniáját. Az alapelvek összekapcsolásából nem kapunk mást, mint a túlélés szabályok nélküli eszközrendszerét.

Ha összevetjük a küzdősport és a harcművészet az előbb meghatározott alapelvekre épülő fundamentumait, érthetővé válik különbözőségük forrása.

A harc, mint fogalom, időtlen és általános érvényű, hiszen harcként értelmezhetjük a világmindenség létezését (kialakulását, változását, történéseit) éppen úgy, mint az evolúció folyamatát vagy a harcosok összecsapását. Az energiák, atomok, anyagok vagy az élet szintjén nincsenek győztesek és vesztesek, egyetlen csoport létezik csupán, az amelyik fennmarad vagy más szóval “túlél”.

A küzdelem ezzel szemben egyidős az élettel, hiszen a győzelem fogalma kizárólag emberi léptékkel értelmezhető a világunkban, bár nem csak az emberi fajra jellemző. Megannyi példát találunk az élővilágban, ahol “sportszerű” küzdelemben mérkőznek meg egymással a küzdőfelek például a tanulás és a tapasztalat szerzés folyamatában. A küzdelemben végtelen számú kategóriát teremthetünk (különféle feltételrendszerek), amelyeket szintén végtelenül szerteágazó jelentéstartalommal tudunk megtölteni. Így lehetnek, győzteseink, veszteseink, akármennyi helyezettünk, vagy akár mondhatjuk azt is, mindenki győzött mivel sikerült teljesíteni az adott feladatot, vagy ennek ellentéteként mindenkit vesztesként határozhatunk meg.

A küzdősportban az alapvető célunk a győzelem elérése abban a vonatkoztatási rendszerben amiben küzdeni szeretnénk.

Mi kell ahhoz hogy a győzelmet megszerezhessük?

Az első és legfontosabb, alaposan  ismernünk kell önmagunkat és azokat a szabályokat, amelyek szerint küzdeni fogunk. A szabályok határozzák meg a technikai, taktikai és stratégiai, valamint mentális eszközeinket és azok felhasználását a küzdelem során. Ha ezt mind elsajátítottuk, még mindig csak félmunkát végeztünk. A sikerünk esélye a győzelemre így ötven százalékra tehető. A fennmaradó ötven százalékot az ellenfelünk teljeskörű megismerésével tudjuk megszerezni.

Egy küzdősportot gyakorló először elsajátítja a sportága szabályait, technikáit. Amikor valamilyen megmérettetésre készül (küzdelem, verseny, vizsga, bemutató, mérkőzés, stb.) az ahhoz legideálisabb felkészülési folyamatot választja (alapozás, erőnléti és állóképességi szakasz, technikai, taktikai, formaidőzítő, formában tartó, levezető, regenerációs és rekreációs tréning). A lehető legjobban megismeri a leendő ellenfelét és ehhez igazítja a felkészülése részleteit valamint a taktikáját is. A megmérettetés közben gondolkodnia kell, “előre fel kell építenie” a küzdelmet a győzelem érdekében (mikor milyen technikát használjon, hogyan ossza be az erejét, milyen ritmus váltásokat alkalmazzon, stb.). A távlati stratégia megvalósulását az adott küzdelemben sikeresen megvalósított taktika teszi lehetővé.

Küzdősport edzésen a gyakorlók az edző(k) irányításával végzik az előírt (sok esetben szükségszerűen tematikusan meghatározott és részleteiben is kidolgozott) edzésprogramot. Az edzők feladata nem az, hogy minden technikai elemet a legjobban tudjanak, hogy a legerősebbek, leggyorsabbak, stb, legyenek. Az edzők feladata, hogy az irányításukkal a velük dolgozó tanulók váljanak az adott terület legjobbjává (győzzenek).

Az edző feladata és felelőssége a stratégiai cél meghatározása, a technikai tudás átadása (módszertan), a megmérettetéshez szükséges felkészülés kidolgozása és irányítása (folyamatos ellenőrzés, az eredmények visszacsatolása a felkészülési folyamatba), az ellenfél és a körülmények feltérképezése – megismerése, a győzelemhez vezető taktika (akár több is) kidolgozása és átadása a tanítvány részére, a megmérettetés közben folyamatos külső kontroll gyakorlása – a tanítvány mentális támogatása (buzdítás, technikai tanácsok, utasítások, taktika váltás, stb.).

A tanuló és edző szorosan együtt dolgozik a céljaik elérése érdekében. Amikor a küzdősportot gyakorlók összecsapnak és az egyik oldalon az előbb leírt folyamat szerint felépített küzdő áll, a másik oldalon pedig olyan, ahol az edző személye hiányzik, ott érdemi küzdelemről nem is beszélhetünk. Az edző személye és munkája a küzdősportban megkerülhetetlen, nélküle a gyakorló győzelmi esélyei minimálisak.

folytatás következik…

.

ui. a következő részben ugyanilyen irányból közelítjük meg a harcművészetet és annak gyakorlóit, valamint megnézzük a küzdősport és harcművészet viszonyát néhány gyakorlati példán keresztül is…

 

Szólj hozzá!

Az e-mail címed sehol sem jelenik meg, harmadik fél nem férhet hozzá.
A *-gal jelölt mezőket kötelező kitölteni.

*
*

Az alábbi HTML elemek és attribútumok használhatók: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>