Gyula barátunk III/III-as feljegyzése a 2016 június 22-26 között Szikáncson megrendezett nyári klubtáborunkról…

Bevezető:

Mivel élményeink sokasága már szerepelt a korábban megjelent bejegyzésekben 🙂 , ennek megfelelően nem is voltunk túlzottan sokan! De ismét volt első lakónk, aki a hölgy tábort erősítette.  Nagy meglepetés és minden tisztelet érte! 

Szerda – 0.nap

A kiérkezéskor feltűnően nagy nyugalom vett körbe bennünket, mely a táborhely sajátos jellemzője. A nagy fákkal körbevett füves udvaron szinte a fű növését is hallani lehetett. Na ennek megfigyelését (növények növekedése) volt is időnk gyakorolni az erre megfelelő állapotunkban! De csak sorjában!!!!!!

A szabad edzés annak megfelelő módon eltelt! Megismerkedtünk a kis termünkkel és a tatamikkal. Ezt követően eszegettünk pár falatot és elmeséltük Julcsinak a korábbi élményeket, melyeket akkor eléggé fenntartással fogadott. 

Csütörtök – 1.nap

Reggel ébredés, reggeli, majd első, azaz nullázó edzés következett. Ez valóban így sikerült 🙂 !!! Oly módon elértük az origót, hogy ennek eredménye az lett, Sanyi mester (végig mérve CSÖPPNYIRE töpörödött társaságunkat) délutáni pihenést rendelt el! Márti sensei sajnálatos sérülést szenvedett 🙁 . Azt, hogy mit is csináltunk az első edzésen vissza sem igazán tudom idézni 🙂 így a III/III ügyiratba se tudtam belefoglalni! De ez már csak ilyen, erre számítottunk! Márti sensei mondatát idézve: „tudjuk, minden alkalommal meghalunk mégis jövünk újból” ez így van rendjén 🙂 .

Este a nap második edzése következett! 2 óránál valamivel hosszabbra sikeredett, itt már volt valamennyi rögzülés a szürkeállományban. Rengeteg gyakorlatot hajtottunk végre medicin labdával és társaink súlyának mozgatásával! Ahogy haladtunk az edzéssel, egyre több lett a test-test kontaktos feladat, és előkerültek a kesztyűk is a munkatempóban végrehajtandó ütőtechnikák gyakorlásához! Nyugodtan kijelenthetem kellemesen elfáradtunk! (Én biztosan 🙂 ) Meglepődve tapasztaltam a hatalmas fejlődés következő fokozatát, ami annyiban kimerült, hogy sikerült már megállni a lábaimon (az edzés végén is)!

Még jó, hogy „ nem volt meleg” 🙂 .

Péntek – 2.nap

Reggel, ébredés után „kipihenten” sétáltam ki az asztalhoz, hogy összeszedjem a gondolataimat, amiket az ügyiratba rögzíteni kell. Ekkor tapasztaltam a szokásos izomláz megjelenését a vállaimban és a nyakamban 🙂 , nem is értem min voltam úgy meglepődve! Ahogy ücsörögtem magamban a füzetkémmel megjelentek sorra embertársaim (valós létformáikban), akik rendre hasonló érzéseket véltek magukon fölfedezni. Érdekes módon inkább feszült várakozás volt a társaságon; a reggeli nem igen fogyatkozott. De a tegnapi napból kiderült, hogy mai se lesz könnyebb! Ráadásul ez a leghosszabb nap, ami elénk áll a táborozás alkalmával!

Az első edzés a technikák sokaságából és új övanyag megismeréséből tevődött össze! Robi barátommal 7 új technikát próbáltunk elsajátítani! Sanyi mester megerősített abban bennünket, ,hogy ezek a gyakorlatok teljes összeszedettséget kívánnak, mert fokozott a sérülés kockázata! Így, ami nem megy erővel, próbáld meg még több erővel, elv nem fog működni! Arról nem is beszélve, kapkodni nem szabad 🙂 (mondanom se kell mindkettőben élen szoktam járni 🙂 így meg van a következő kihívás, ezeket rendszerezni kell magamban )! Akkor tudatosult bennem a fáradtság, amikor a MESTER ránk nézve mondta NINCS KÖVETKEZŐ TECHNIKA kocogunk körbe!

A dojo-ból kilépve azt éreztem mindjárt meggyulladok a GI-ből facsarni lehetett a vizet 🙂 ! Valószínű nem csak én gyakoroltam a mimikri teljességét, mert a délután ismét kisebb pihenéssel telt. Ezt egyikünk sem bánta! Olyan minősíthetetlen módon tompultak le a gondolatok, hogy a saját mondanivalómat inkább megtartottam magamnak 🙂 ! Az ebédünk kicsit késésben volt és hát a rendeződő folyadékhiányos állapotok után Julcsi, Roli, Balázs és jómagam eszegettünk pár falatkát! Ez igen elhibázott döntésnek bizonyult, a kezdő edzés és a senior 10 perc szünettel követte egymást és a jóízűen elfogyasztott kolbász és szalonna nem akartak elemésztődni, sőt néha a bent maradásért küzdöttek! De ezzel társaim is hasonlóan jártak! Ebből is jól látszik, soha nem vagyunk egyedül 🙂 .

Este 11 kor szabadtéri edzés következett, ahol fogásból és fojtásból levitel és lezárás volt a fő csapás amin sétálgattunk! Igen hosszúra sikerült napot zártunk.

Szombat – 3. nap

Az asztalnál ücsörögve, már csak a semmibe meredő tekintetek és nem a fájdalmas területek feltérképezésével telt a reggel. Mindenkinek a mai napi 2 tréning járt a fejében; a tervezet szerint 1 technikai és 1 táborzáró „hogy legyen mire emlékezni” 🙂 ! Sanyi mester nyilván észrevette a növényi állapot létét így a technikai edzés helyett rekreációs nyújtós mozgás volt.  Csipet csapatunkon végignézve, de saját érzésem szerint is JÓ VOLT EZ ÍGY!

A TÁBORZÁRÓ 17 órakor kezdődött, mint mindig most is küzdős foglalkozás volt. Bemelegítés majd földharc következett, ahol úgy elfogytam mire a sensei-hez értem többet küzdöttem saját magammal ( levegő!), mint  saját testem mozgatásával arra nem igen volt energia 🙂 ! Pihenésként 10-9 erőnlét majd kesztyű következett 🙂 csak az maradt meg a fejemben a rengeteg légvétel mellett, hogy Sanyi mester mindig kérdezte JÓL VAGY? Csak a küzdeni akarás járt fejemben az állapotom nem is rögzült JÓL VAGYOK OSU! (mehetünk tovább)!!!!  Csak akkor fordult meg a fejemben a kérdések miértje, s minden bizonnyal bizarr ábrázatom léte, amikor szegény Robi ki se lépett a dojoból, de már hangosan fújta ki magából az ebédet!

Igen kemény, tartalmas tábor volt! Jó idővel, lelki-testi megpróbáltatásokkal tűzdelve!

Torkolászós edzés, erőnlét, fáradtság, izomláz, és még egy-egy alkalommal sírás is. Robi barátunk meg is jegyezte a táborzáró olyan lesz, hogy mi is sírni fogunk! Mi tagadás nem sokat tévedett! Mindenki megtapasztalhatta, de ÉN biztosan megéltem az utolsó edzésen azt, mint ha most kezdeném és nem edzettem volna soha ÉRZÉST!

Ezért a gondolat továbbra is meg állja a helyét: „Nem mutatunk gyengeséget!”

OSU!

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Hagyj üzenetet