.
Már korábban is azt mondták “ez lesz az utolsó vizsgánk” (fehér öv, aztán sárga), de aztán most még egyszer neki rugaszkodtak, talán tényleg utoljára…? 🙂 . Szitás Zoli és Dobos Laci azok, akik ezeket a szavakat mondták évekkel ezelőtt.
.
Előzmény:
Laci és Zoli, a senior csapat tagja 2003 óta. A első edzésre egy kis félreértés miatt majdnem el sem jöttek 🙂 . A kezdeti motiváció a kondíció és egészség megőrzése volt. Ahogy teletek-múltak a hónapok, az összejött társaságból többen is úgy érezték, szeretnének többet megtudni a ju jitsu-ról. Jobban megismerni a harcművészet hangulatát és alaptechnikáit. Az elhatározást tettek követték. A senior csapat elszánt tagjai, több és lényegesen másabb edzésidőt és munkát vállalva elkezdték a ju jitsu megismerését az alapoktól. A folyamat eredményeként, 2005. szeptember 17-én sikeresen levizsgáztak 6. kyu fokozatra.
A dolgok visszatértek a rendes kerékvágásba. Laci és Zoli is tovább folytatta az edzéseket a senior csoportban. Aztán egy beszélgetés alkalmával felmerült a kérdés, mi lenne ha levizsgáznának sárga övre, de az már tényleg az utolsó vizsgájuk lesz 🙂 .
A lehetőség adott mindenki számára a klubban, hogy olyan módon foglalkozzon a ju jitsu-val, ahogyan az számára a leginkább megfelelő. Zoli és Laci mellé ismét csatlakozott néhány társuk. Minden edzésen oda tették magukat (heti négy edzés, plusz hétvégi tréning), sokszor példát mutatva a fiatalabb korosztály felé elhivatottságból, küzdőszellemből és bizony fizikai felkészültségből is. A fejlődésük folyamata tette lehetővé, hogy 2007. december 06-án sikeres sárga öv vizsgát teljesítsenek.
A vizsga után nemsokkal megfogalmazódott Laciban, hogy mégis lenne egy utolsó vizsga 🙂 , a zöld öv. Zoli először nem hitte el magáról, hogy teljesíteni tudja a következő vizsgához szükséges fejlődés mértékét, de néhány hét bizonytalanság után elhatározásra jutott, lesz még egy utolsó vizsga, a zöld öv. A senior csapatból ők ketten azok, akik vállalták ezt a nem kevés áldozatot követelő utat, amely a tudásuk olyan szintre emeléséhez vezet, hogy a zöld öv vizsgájuk színvonala illeszkedjen az eddigi vizsgáikon bemutatott fejlődésükhöz és a Ju Jitsu Klub Hódmezővásárhely hagyományaihoz.
Bajnóczi Balázsra még kisgyerek korából emlékszem, hiszen korábban már járt rövid ideig a gyermek csoportunkba a testvérével együtt. Azóta sok év telt el, Balázs jócskán megnőtt és néhány évvel ezelőtt visszatalált a ju jitsu-hoz is. Sensei Galisz Péter tanítványaként kezdte újra az edzéseket, ennek eredményeként 2007. december 06-án sikeres vizsgát tett 6. kyu fokozatra.
A vizsga napja: 2010. június 29.
A vizsgázók természetesen mindannyian sikeresen teljesítették korábban, a klubunkban hagyományos házi vizsgát, így mindenki felkészülten várta shihan Berkes László engedélyét a vizsga megkezdésére.
Balázs nyitotta meg a vizsgák sorát. Galisz sensei vezényelte az atemi és ukemi technikákat, majd ezt követően a Berkes shihan által meghatározott ismétlésszám végrehajtásával mutatta be a ju jitsu waza-t (uke: Kósa Tamás). Az erőnlét teljesítését követően a zöld övre vizsgázók jelentkeztek vizsgára.
Dobos László és Szitás Zoltán egymás után mutatták be az atemi waza technikákat formagyakorlatba rendezve, majd közösen hajtották végre az ukemi waza vizsgaanyagát. A ju jitsu technikák bemutatását Dobos László kezdte (uke: Kósa Tamás). A végrehajtások számát most is Berkes shihan határozta meg. A technikai anyag befejezését követően a töréstechnika került sorra. Itt az első végrehajtás nem volt sikeres (a pontosság nem volt megfelelő), ezt követően azonban sikeresen teljesítette Laci a feladatot. Az erőnlét befejezését követően, Szitás Zoli következett. Zoli, ju jitsu technikai anyag bemutatása (uke: Szitás Ádám – Zoli fia, aki Galisz sensei csoportjába jár), ugyanolyan rendszer szerint zajlott, mint az előző vizsgán, majd ezt követően sikerrel teljesítette a törés és erőnléti feladatot is.
Mindkét vizsgázó rövid átmozgatással készült fel az előttük álló küzdelemre. A küzdő partnerek között több “ifjú titán” 🙂 mellett megtalálhatóak voltak a klub fekete övesei is. Így igen emberpróbáló percek elé néztek a vizsgázók. Mindent beleadva, tisztességgel és nagy szívvel küzdötték végig a földharc, pusztakezes és kesztyűs küzdelmekből álló mintegy húsz percnyi kumite-t. Nem vittek haza semmit a bennük lévő energiából, mindent kiadtak magukból, mégsem “haltak meg” a nehéz pillanatokban, mindig képesek voltak arra hogy felálljanak és szembe nézzenek az előttük álló feladattal.
A küzdelmek befejezése után a vizsgázók felsorakoztak shihan Berkes László előtt, aki értékelte a teljesítményüket. Mindhárom vizsgázó sikeres vizsgát tett. Balázs a vizsgáján bebizonyította, megismerte azokat az alapokat, amelyeket a jövőben tovább gyakorolva és szélesítve, egy, a számára folyamatos fejlődést lehetővé tevő útra lépett.
.
Felidézve a rég letűnt korok történelmét, érdekes és sokak számára talán meglepő dolgokra bukkanhatunk. A római légiók elit egységeit, olyan veteránok alkották, akik képesek voltak tudásuk és tapasztalataik birtokában, az adott csata végkimenetelét döntően befolyásolni. Bármekkora tudás és tapasztalat sem elegendő azonban, ha a döntő pillanatokban megrendül a lélek. A veteránok legfőbb “fegyvere” a rendíthetetlen küzdőszellemük volt, amivel a nehéz helyzetekben is, az általuk birtokolt tudás és tapasztalat hatékony és ezáltal eredményes felhasználásával vívhatták ki a győzelmet a csatatéren. Ezek a harcosok, az ismerté vált korabeli leírások és beszámolók szerint, jellemzően a 35 évnél idősebb korosztályból kerültek ki.
Szitás Zoli és Dobos Laci is a harmincas éveik közepén kezdték meg az edzéseket a klub senior csoportjában. A mostani vizsgájukon érezhető belső tartás és mentális erő, a dojo-ban elvégzett munka és a mellé társuló élettapasztalat közös egységeként tudott megjelenni, aminek egy része tanulható csupán, a másik rész az idő múlásával a személyes tapasztalatok megélésével válik megszerezhetővé.
Hónapokkal később az egyik edzés utáni beszélgetés közben, amikor szóba került a hozzáállás és az edzések hangulata, Laci egyik mondatában minden benne volt, ami bármilyen övfokozatnál vagy véleménynél többet ért ezen a délutánon:
“vannak pillanatok, amiket meg kell élni”
