Miután bepakoltuk a fél háztartást a kocsiba, elindultunk Mártival felvenni Gera Andit, aki úgy döntött velünk utazik az edzőtáborba (csakúgy mint tavaly). Márti és Andi is megfelelően felkészült az előttünk álló eseménydúsnak érkező napokra, így nem maradt otthon a vasalódeszka, vagy a hajkiegyenesítő sütővas (vagy valami ilyesmi neve volt 🙂 ) sem, sok más fontos kellékkel egyetemben :). Még szerencse, hogy eléggé nagy az autónk csomagtere, de a lányok minden nyáron tudnak meglepetést okozni, az edzőtáborozáshoz mindenképpen szükséges és nélkülözhetetlen felszerelések tekintetében (a porszívót még ebben az évben otthon hagytuk, de jövőre…? 🙂 ).

Azokban az években, amikor a Balaton környékén kerül megrendezésre a tábor, egy kiemelt megállóhely mindig kihagyhatatlan részét képezi az útvonalunknak, ez Soltvadkerten egy cukrászda, ahol zavarba ejtően széles kínálatból válogathatjuk ki minden évben a finomabbnál finomabb süti és fagyi különlegességeket. Nagyon szép nyári időnk volt és jól esett a frissítő finomság a nagy melegben.

Megérkezésünkkor már eléggé lehűlt az idő, de elhatároztuk, akkor is fürdünk egyet. Én, egészen bokáig érő vízig jutottam :), a lányok kitartóbbak voltak ők derékig merészkedtek a nem túl barátságos hőmérsékletű tó vizébe. Így a fürdőzést gyorsan letudtuk és elkezdtünk kicsomagolni, ami a csomagok korábban (kis részben) ismertetett mennyiségéből következően kitöltötte az időnket egészen estig. Másnap újra szeszélyesre fordult az idő és ez, az egész héten így is maradt. Igazából csak egy nap délutánján  (csütörtök) volt olyan idő, amikor hidegrázás nélkül lehetett strandolni. Közben beköltözött hozzánk Füvesi Laci barátunk, így vált teljessé a bungalónk “személyzete”. A  vasárnap esti szalonna sütögetés összehozta a tábor résztvevőit, jókat ettünk, ittunk, beszélgettünk és vártuk a holnapi kezdést.

A hétfői napon a szokásoknak megfelelően tábornyitóval vette kezdetét a 2010. év Nyári Nemzetközi Edzőtábora. A mostani tábor egyben a Magyar Ju Jitsu Szövetség megalakulásának 25 éves jubileumi rendezvénye is volt. Ez több olyan program megrendezését jelentette, ami különlegességével és egyediségével sok emlékezetes pillanatot jelentett a résztvevők számára. A programok sokasága mellett, az örvendetesen sok résztvevő, a danvizsgák nagy száma, valamint a hét külföldi országból érkezett résztvevők is azt jelezték, különleges hét áll előttünk. A délelőttök edzéssel teltek. Hétfőn, kedden és szerdán délután pedig, a dan vizsgák kerültek lebonyolításra. Földházi Márti nidan vizsgája, hétfő délután, harmadikként került sorra. A hétfői vacsora után, kancho Rony Kluger osztotta meg gondolatait az MJJSZ instruktoraival a harcművészetek szemléletéről, az oktatásról, a fejlődésről, a változásról és sok más olyan témáról amelyek közvetlenül érintik a harcművészettel foglalkozókat. Átadta azokat a tapasztalatait, amelyeket több évtizedes munkája alatt halmozott fel, hozzájárulva ezzel a jelenlévő instruktorok további előrehaladásához.

Kedden a kiírásnak megfelelően zajlott a program. Újra volt módunk együtt edzeni a külföldi barátainkkal is, én Kari-val, Márti Teresa-val. Mindketten a finn ju jitsu  (Hokutoryu) képviselői. Kari barátom már járt nálunk Hódmezővásárhelyen több alkalommal is az elmúlt években. A lehetőségei szerint a jövőben többször is szeretne ellátogatni hozzánk. Teresa szintén nem először vesz részt ebben a táborban, így Mártival már jó ismerősként köszöntötték egymást.  A klubunk több tagja is belekóstolt a “nemzetközi életbe” Török Robi és Galisz Peti szintén kaptak finn társat maguknak. Gera Andi német hölggyel gyakorolt a héten több tréningen is, Szitás Ádám, Füvesi Laci és Kósa Tamás pedig több esetben segítette uke-ként az edzéseiket vezető oktatók munkáját.

A délutáni vizsgákat követően a szokás szerinti esti programom most is shihan Günter Painter esti edzéseinek megtekintése volt.  A táborok estéi, már hagyományosan, az ő kobudo fakultatív edzéseivel telnek. Itt mindig a különböző eszközök használatába lehet egy kicsit belekóstolni mindenkinek, shihan Günter Painter oktatási rendszerén keresztül. Minden oktatást nagyon szeretek kívülről nézni, ilyenkor sok olyan részletet lehet megfigyelni, ami “bentről” nem, vagy sokkal nehezebben felismerhető (ezek leginkább technikai és módszertani dolgok). Emellett az oktatási szünetekben Günter barátom mindig kiül mellém egy kis beszélgetésre. Az edzés után vissza sétáltam a szálláshelyünkre és felkészültem az előttünk álló történésekre :).

Az este ugyanis itt még nem ért véget a számunkra, hiszen Márti sikeres nidan vizsgát tett a hétfői napon, amit nagy hiba lett volna nem megünnepelni :). Hogy, hogy-nem, összetalálkoztunk egy hasonlóan jókedvű és éppen ünnepelni készülő társasággal, a kecskeméti barátainkkal, akiknek szintén jó okuk volt a jókedvre, Fekete Sanyi barátunk a Tatami Centrum Kecskemét (TCK) instruktora, szintén hétfőn tett sikeres vizsgát shodan fokozatra – ezért mostantól a fedőneve Black Szása Sensei :). Papp Évi (TCK) – fedőneve Mama Sensei – pedig a mai napon vizsgázott sikeresen nidan fokozatra. Az ilyen jókedvű társaságok jó tulajdonsága, hogy együtt erősítik egymás hangulatát. Gyorsan emelkedett a létszám is, mindenhonnan csatlakoztak hozzánk a magyar és külföldi barátaink. Kiadósan megünnepeltük a vizsgázókat, de inkább azt mondhatjuk, mindannyiunk közös ünnepe volt ez, amikor szívből köszöntöttük egymást, örültünk a társunk sikerének, meghallgattuk bánatát és jó ízűen ittunk egymás egészségére. Ez a ju jitsu, a táboraink, a közösségünk fontos jellemzője, az érdek nélküli, tiszta és igaz barátságok összekapcsoló ereje. Oly gyorsan eltelt az idő, hogy azon kaptuk magunkat most már tényleg menni kell lefeküdni, mert a holnapi napon is helyt kell állni.

A szerdai napunk az előző napok rendszere szerint zajlott. Délelőtt edzések, délután dan vizsgák, este shihan Günter Painter tréningje.

A csütörtöki nap is emlékezetes maradt számunkra. A délelőtti edzéseket követően, végre az időjárás lehetővé tette, hogy a csapat egy kicsit lazíthasson a parton, a kellemesen meleg napos időben. Rögtön előkerültek a napozóágyak, beindult a foci, röplabda, ping pong, stb. , a bátrabbak a vízbe is bemerészkedtek. A Dankollégium vezetői, soke Kelemen István invitálására egy rövidnek induló 🙂 (aztán persze kicsit hosszabb lett) beszélgetésen tekintették át az elmúlt napok történéseit és az előttünk álló feladatokat. A délutáni kyu vizsgákat vezető shihan Kovács Attila innen sietett közvetlenül a dojoba. A helyzet úgy hozta, hogy Kelemen soke-val kettesben maradtunk, aminek eredményeként a beszélgetésünk több mint két órája alatt megettem az összes csokoládéját és megittam a maradék ásványvizét :).

Miközben sétáltam vissza a bungalónkhoz, láttam hogy többfelé is lázas készülődés van. Hát persze, ma van a bográcsos főzőverseny. Gyorsan meg is kerestem Galisz Petit és Török Robit, hogy mi a helyzet, mivel korábban azt mondták ők is főzni fognak. Természetesen már javában dolgoztak a fiúk a marhapaprikáson, volt segítségük is Ádám személyében, illetve csatlakoztak a főző csapathoz  olasz  és  román barátaink is. Többféle étel készült (lecsó, harcsa, sertés, marha, kakas, vaddisznó, stb.), így a nemzetközi zsűri feladata nem volt egyszerű a döntése meghozatalakor. Végig kóstoltam mindent (az elmúlt évben én is zsűriztem 🙂 ), de nem tudok olyat mondani, ami nem lett volna finom és ízletes, ráadásul úgy hogy mindegyik különböző ízvilágot képviselt.

A zsűri döntése alapján a 2010. év Aranybogrács díj, a hódmezővásárhelyi csapathoz került. Soke Vlado Schmidt többször is hangsúlyozta mennyire ízlik Robi és Peti főztje, amit alátámasztott azzal is, hogy több alkalommal is visszatért egy kis repetára :). Közben a finom bográcsosok mellett nagyon jókat beszélgettünk, aminek eredményeként megint jócskán éjfél után kerültünk ágyba.

Robi a trófeával

A péntek reggel rossz hírrel kezdődött. A kislányunk Angi, éjszaka nagyon belázasodott. Nem volt kérdés, azonnal pakoltunk. Megkerestem Kelemen soke-t , valamint shihan Berkes Lászlót, elmondtam mi történt, elköszöntem Tőlük. Az ébredésünktől számított kb. 15 pec úlva már autóban ültünk és indultunk haza. Nagyon sajnáltuk, hogy el kellett jönnünk, de ilyen esetben nincs választási lehetőségünk, azonnal indulnunk kellett. Így sajnos nem lehettünk ott a jubileumi napon és annak rendezvényein. A résztvevő barátaink elmondták, bár az idő megint nagyon elromlott, mindenki nagyon jól érezte magát. Jól sikerültek a programok, mindenki jó érzésekkel és élményekkel gazdagon tért haza.

Az alábbi linkekre kattintva olvashatóak a jubileumi események történései:

25 éves Jubileumi Tábor – beszámoló

Jubileumi Nap – beszámoló

Jubileumi Bemutató

Jubileumi Ceremónia

soke Kelemen István megkapta a 9. dan fokozatot

Jubileumi Emlékkönyv