A Magyar Ju Jitsu Szövetség tavaszi vizsganapján tíz vizsgázó mutatta meg a tudását és felkészültségét a szövetség vizsgáztatói előtt. Hét 3.kyu, egy 2. kyu és két 1. kyu vizsgát kísérhettek figyelemmel az érdeklődők. Klubunkból ketten voltak érdekeltek, miután két héttel korábban sikeresen teljesítették a klub házi vizsgáját. Az országos vizsgának ezúttal a Budapesti Műszaki Egyetem Sportközpontja adott otthont.

Már a reggeli induláskor érződött a fiúkon az ilyenkor szokásos és természetes vizsgadrukk, de mivel most is voltak olyan barátaink és edzőtársaink akik elkísérték a vizsgázókat, így a Budapestre utazás két órája alatt igen jó hangulatban telt az idő a kék villámban (kerekeken guruló, robbanó motor hajtotta, személyszállító géperejű jármű) 🙂 .

Az időre sem lehetett panaszunk (bár útközben voltak akik fáztak 🙂 ), hiszen verőfényes napsütésben hagytuk magunk mögött a kilométereket és amikor megérkeztünk a Duna partjára, még egy kellemes akklimatizációs séta is belefért a programunkba. Mire visszaértünk a parkolóhelyünkre, már sok ismerős arcot láttunk, így mi is kipakoltunk a csomagtartóból és elindultunk a bejárat felé.

A sportközpontba belépve egy olyan komplexumba érkeztünk meg, amely szinte minden mozgásforma számára ideális helyszínül szolgálhat. Remekül felszerelt termek sokasága mellett haladtunk el, köztük olyanok is, melyeknek a Dunára néző panorámás kilátása önmagában turista látványosság lehetne. A kiszolgáló helyiségek, az öltöző és beléptető rendszer, egy közös infrastruktúrára épülő egységként igényes és kulturált alapot biztosít a szabadidő hasznos és hatékony itteni eltöltéséhez.

Gyors átöltözés, és a technika ördöge legyőzése után (mint később kiderült ez csak az első menet volt, és később jött a folytatás… 🙂 ), beléptünk a vizsga helyszínének kialakított dojo-ba. Már jónéhányan megérkeztek, így a gyors lepakolást követően kölcsönösen üdvözöltük egymást. Ezeket az alkalmakat mindannyian kihasználjuk arra is, hogy tudunk néhány percet beszélgetni azokkal a társainkkal is, akik tőlünk messze, az ország különböző részein gyakorolnak. Miközben a vizsgázók bemelegítettek az ilyenkor szokásos és szükséges adminisztráció is elkészült; majd a tervezett programnak megfelelően shihan Kovács Attila a Magyar Ju Jitsu Szövetség Technikai Igazgatója sorakozóra hívta a vizsgázókat.

A mai napon három vizsgahely került kialakításra, shihan Kovács Attila mellett vizsgát vezetett shihan Ónodi István és shihan Seres Károly, valamint minden vizsgahelyszínen ott voltak a szövetség fekete öves instruktorai.

A vizsgázók egymás után teljesítették az adott szintre meghatározott feladatokat, majd a végén közös kumite zárta a megmérettetést. A mutatott teljesítményt minden vizsgáztató személyre szabottan értékelte; a kapott instrukciók sokat segíthetnek a vizsgázóknak az erősségeik további csiszolásában éppen úgy, mint az esetlegesen több gyakorlást igénylő területek fejlesztésében. A vizsgáztatók döntése szerint minden vizsgázó egy fokozattal előbbre lépett.

A klubunk vizsgázóinak mostani teljesítménye messze elmaradt attól a szinttől, amit valójában tudnak, illetve amit a házi vizsgán láthattunk tőlük. Az ukemi waza kivételével nem volt más olyan részterülete a bemutatott anyagnak, amelyre ők maguk belül úgy érezhették: itt tartunk, ennyit tudunk. Alig néhány felvillanás volt csupán, amikor összeállt a „minden egy” és láthattuk őket, mint ju jistu-t.

A legtöbben voltunk már úgy, hogy miközben megfeleltünk egy meghatározott objektív szintnek és teljesítettük az adott feladatot, mégis belül azt éreztük nekünk ez saját magunk számára nem volt elegendő. Bár teljesítettük az előírt követelményeket, tudjuk ennél sokkal több van bennünk… A házi vizsgán minden afelé mutatott, hogy láthattuk azt a szintet ahol nem maradt hiányérzet bennük (itt tartunk, ennyit tudunk), a mai vizsgán azonban sokminden másként alakult…

Meg kell becsülniük ezt azt érzést (még ha nem is kellemes), nem szabad elfordulni és rossz élményként elraktározni, vagy hovatovább semmibe venni – hogy most így alakult nem volt szerencsém és egyébként is mindenkinek lehet rossz napja. Megteheti bárki, hogy egy kézlegyintéssel így elintézi az egészet, aki viszont harcművészettel foglalkozik és a fejlődés útjának azon szakaszát járja, ahol igaz érzésekből táplálkozó megélt élményekre épülő tapasztalatokat gyűjt, nagy hibát követ el, ha nem épülésére használja fel ezt.

Sokszor szoktam mondani, a ju jitsu maga az élet, és ahogyan az alapelvek egyetemesek, úgy az igaz, megélt érzések, élmények és tapasztalatok is azok. Igen, mindenkivel megtörténik, hogy a dolgok nem úgy alakulnak és nem úgy mennek, ahogyan a tudásunk és felkészültségünk alapján elvárható lenne. Ilyenkor megtehetjük, hogy hátra lépünk, kilépünk a számunkra kényelmetlen helyzetből, vagy irányt változtatunk, de egyszer el jön az alkalom, amikor nem tudunk hátra lépni mert nincs hová, és nem lehet irány változtatni mert nincs rá lehetőség. Ilyenkor vagy megroppanunk és összetörve kiszolgáltatottan viseljük a dolgok alakulását, vagy szilárd lélekkel bele állunk a helyzetünkbe és töretlen kitartással csináljuk végig mindazt, ami feladatként előttünk áll, amíg az erőnk azt lehetővé teszi…

Ehhez ad igaz érzéseket, élményeket és tapasztalatokat egy ilyen megélt történés. Már a vizsga legelső mozdulatain éreztem rajtuk, most jött el ennek a próbának az ideje (éppen ezért nem is segíthettem semmilyen módon, ezt nekik egyedül kellett végig járniuk), amely jóval túlmutat azon, milyen színű övvel fogják ezentúl összekötni az edzőruhájuk kabátját. A vizsgán egy olyan értékkel lettek gazdagabbak, amely megélve nem volt kellemes érzés, mégis fejlődésük egyik legfontosabb összetevőjének, a helyes értékrenden alapuló valós önbecsülésnek lehet az erős alkotóeleme.

A Ju Jitsu Klub Hódmezővásárhely nevében tisztelettel gratulálok minden vizsgázónak!