.

Elérkeztünk az év utolsó edzéséhez a gyerek csoportjainkban. Ilyenkor hagyományosan meghívjuk a gyerkőcök szüleit, hozzátartozóit és barátait egy nagy közös játékra… 🙂 .

.

.

A programjaink időpontjainak kiválasztásakor igyekszünk olyanokat keresni, amely minden társunknak a leginkább megfelelő lehet. Ez soha nem könnyű feladat mivel örvendetesen gazdag a közös eseményeink száma.

Az év végi gyerek-szülő közös edzés időpontját a gyerekek téli iskolai szünetéhez szoktuk igazítani, ami azzal is jár, hogy ilyenkor már sok egyéb program is várja a gyerekeket és a családokat (iskolai és otthoni egyaránt). Ebből adódóan a gyerekcsapatunk fele előre jelezte, hogy valamilyen elfoglaltság miatt nem tud itt lenni a közös edzésen, ám a másik fele eljött… 🙂 .

A dojo-nk befogadóképessége 99%-ban tökéletesen elegendő a programjaink lebonyolításához; ma jött el az 1% ideje, amikor azon töprengek no most akkor hogyan is lesz 🙂 . Az “úgy még nem volt, hogy valahogy ne lett volna” örökbecsű igazság ismét igazolta érvényességét, ugyanis bár az edzőtermünk falai jócskán kifelé domborodtak, de azért csak elfértünk egyidejűleg mintegy harmincan a tatamin 🙂 .

Komoly tréning nem lehetséges igazi bemelegítés nélkül, és mi soha sem komolytalankodunk akkor ha edzésről van szó. Átfogó és mindenre kiterjedő bemelegítéssel kezdtünk, melynek során különös figyelmet fordítottunk a rekeszizmok és arcizmok bemozgatására, tekintettel az előttünk álló borítékolhatóan vidám percek okozta igénybevételre 🙂 .

Ádázul küzdöttünk miközben húztuk-vontuk egymást, vadászott mindenki mindenkire, próbáltunk papucsokat zsákmányolni, kúsztunk-másztunk és még megannyi próbát kiálltunk 😀 ; miközben a legnagyobb igénybevételnek a nevetőizmaink voltak kitéve 😀 .

Klubunk igen gazdag szállóige gyűjteményéből idézve “Nem mutatunk gyengeséget! 🙂 “, ezért nagy biztonsággal kijelenthetem jövőre mindent folytatunk tovább… 🙂 .