Egy éve vettük birtokba a klubunk új otthonát, és már nagyon itt volt az ideje, hogy más szemszögből is alaposan leteszteljük 🙂 . Ki kellett derítenünk, képesek vagyunk-e itt is finom bográcsost készíteni 🙂 . Minden tekintetben remekül helyt álltunk, olyat főztünk amit még sohasem, mindent megettünk, a szomjunkat finom itókákkal csillapítottuk, a hangulatot most sem kellett keresnünk, és még az Univezum Tanács is ideális körülmények között fejthette ki áldásos tevékenységét minden univerzum, dimenzió és világegyetem harmóniája érdekében… 🙂 .

A reggel első napirendi pontjaként némi eszközös formagyakorlat gyakorlati alkalmazását kellett végrehajtani, ahol az eszköz a seprű, a cél pedig a terület megtisztítása a lehullott falevelektől 🙂 . Ezt követően szépen sorban jöttek az ilyenkor szokásos feladatok – székek és asztalok elrendezése, a főzési hely kialakítása, az italos és süteményes asztalok pozicionálása, stb. 🙂 .

Mindezt természetesen most is közösen tettük, hiszen reggeltől folyamatosan érkeztek a barátaink, és úgy ahogy lenni szokott, mindenkinek találtunk valamilyen fontos feladatot 🙂 . Sőt, most volt egy kis plusz munka is, mivel a korábban az udvarra kipakolt szekrényeket, a változatosság kedvéért most vissza bepakoltuk az öltözőbe… 🙂 .

Szépen lassan minden a helyére került, és nekikezdtük a legfontosabb teendőnknek a székelykáposzta bográcsban való elkészítéséhez. A művelet Márti felügyelte alatt szépen haladt előre. Hámoztunk, vágtunk, daraboltunk, szeleteltünk, aprítottunk mindent, ami a kezünk ügyébe került, sőt volt olyan társunk, aki a vérét is adta a magasztos cél érdekében (a bevetésen szerzett sérülését szakszerűen elláttuk, majd aztán még egyszer megtettünk ugyanezt… 🙂 , ezt követően a harcosunkat tartalékállományba helyeztük… 🙂 ).

Az eddig elvégzett munkáink, no meg a bográcsos készítésének feladatai mindannyiunkban felébresztették az energia pótlás szükségességének érzését; aminek a folyamatosan érkező sütik, itókák és más finomságok minden tekintetben tökéletes forrásul szolgáltak 🙂 . Emellett beüzemeltük a tárcsán sütő egységünket, ahol egész nap készültek a friss, ropogós, sült csirkecombok (amelyeket Márti előző nap előkészített – darabolás, pácolás).

Az idő előrehaladtával egyre csak gyűltünk és sokasodtunk, mígnem közel negyvenen ettünk, ittunk, játszottunk és beszélgettünk igencsak jó hangulatban.

A gyerkőcök is maximálisan kihasználták a hely adta lehetőségeket, és hol az udvaron szaladgáltak felszabadultan, hol pedig az edzőteremben „küzdöttek” a twister, jenga, vagy valamilyen általuk kitalált fantáziavilágban… 🙂

Bár a rendelkezésünkre álló sütemények és egyéb finomságok, no meg a tárcsán folyamatosan sütögetett csirkecombok, krumpli és más zöldségek bőségesen elláttak bennünket elemózsiával, mégis egyre többen és többször kíváncsiskodtak a bogrács körül; annak tartalmának a készültségi foka felől érdeklődve… 🙂 .

Szavatartó emberek lévén az előre megjósolt időben a bogrács alatt elzártuk a tűzszerkezetet, hiszen elkészültünk a mai fő fogással. Az időjárás is hasonlóképpen gondolhatta, mivel az eddig szórványosan aláhulló esőcseppek, mostanára igencsak megszaporodtak, ezért a vacsora helyszínéül az udvar helyett az öltözőt választottuk.

A bogrács tartalmát tálakba szedtük, majd a csapat apraja nagyja jó étvágyú falatozásba kezdett. Az asztal melletti baráti beszélgetésekből ilyenkor sem maradhatnak el a közel és a régmúlt már-már legendás történetei 🙂 , amelyek minden alkalommal újakkal is bővülnek… 🙂 .

Ezen az estén több váratlan pillanatban is felsejlett a kendőzetlen és egyetemes igazság csillaga, amely azon túl, hogy a rendszeresen összeülő Univerzum Tanács felett minden résztvevőt beborít ragyogó fényével, most áthatoló sugarai sokkal szélesebb körben nyitották meg a betekintés ablakát az univerzumok titkaiba. Ízelítőként, ennek köszönhetően kiderült,

hogy a felújítási munkáink közben valaki úgy mozgott, hogy még a por sem volt képes ráhullani a hajára… 🙂

hogy egy kézfogásnyi segítség milyen mély nyomot képes hagyni a lélekben… 🙂

hogy komoly veszélyeket és következményeket rejthet magában a családon belüli információ áramlás tudatos blokkolása… 🙂

hogy a víz és a bocsánat sűrűn követik egymást… 🙂

Este tíz óra is elmúlt már, amikor nekikezdtünk az összepakolásnak, mosogatásnak és takarításnak; és ahogyan az lenni szokott, köszönhetően a csapat összeszokott és hatékony munkájának, bő fél óra alatt el is készültünk mindennel.

Ám az összepakolás esetünkben nem egyenlő csupán a programunk végével, mivel egyidejűleg jelenti a következő szeánsz kezdetét is. Rendszerint ekkor találjuk ki a következő főzésünk fő csapásirányát; amit meg is határoztunk, elárulni azonban most nem fogom, aki kíváncsi rá, jöjjön el legközelebb… 🙂 .

ui.: annyit azért elárulok, olyat fogunk főzni, amilyet még korábban soha… 🙂 .