Igaz, csak majdnem utolsó, de mivel december 31-én délután nincs nyitva a strand (de a dojo természetesen igen… :)), ezért kicsit előbbre hoztuk e jeles és rendkívül fontos eseményünk időpontját :).

Az elmúlt évekhez képest majdhogynem rekkenő hőségben (úgy +6 °C) 🙂 érkeztem a strand termálvizes medencéjéhez, amit ekkor már a szokásainknak megfelelően átalakítottunk egy nagy terülj-terülj asztalkává. Nagy örömünkre most is voltak közöttünk olyanok, akik korábban még nem tartottak velünk ezen a komoly kihívást jelentő megmérettetésen :), így első alkalommal vettek részt ezen az igazán embert próbáló tréningen. A nagy készülődésben otthon hagytam a fényképezőgépem, de a történelmi pillanatok dokumentálása így sem maradt el, hiszen Zsuzsi és Zsolt jóvoltából így is pazar fotórelikviák készültek :).

A süteményeket felsorolni meg sem próbálom, ugyanis ipari mennyiségben került felhalmozásra mind a sós, mind pedig az édes sütemények sokasága (bár volt valami, ami bizony sokunknak hiányzott… :)). Az orosházi csapatunk oszlopos tagjai is itt voltak velünk ezen a kemény edzésen – szerencsére most nem énekeltek 😀 – viszont hoztak finom sütiket és bizony a belépőjük is eléggé ütősre sikerült… :). A sok süti mellé kell valami inni való is, no meg ez az egyetlen alkalom a klub edzésein, amikor a tréning közben folyamatosan lehet pótolni a folyadékot :). No pótoltuk is rendesen… :), fogyott a pezsgő és kölyökpezsgő egyaránt, egyik dugó követte a másikat a ballisztikus pályán, a reánk ragyogó telihold által ezüstösre rajzolt csillagfényes égbolt felé. Persze megint előkerültek új és régi történetek egyaránt, de ahogyan a jókedv minden ilyen alkalommal jelen van, ugyanúgy szóba kerülnek komolyabb témák is.

Általában mindenről szót ejtünk, ami velünk történik vagy bennünket érint, ezért van ami megmosolyogni való, és van olyan is ami nem igazán örömteli. Figyelünk egymásra, meghallgatjuk egymás véleményét fontosnak és értékesnek tartjuk a társaink érzéseit, élményeit. Amikor azt kérdezik tőlem, hogyan, miképpen élhető meg az érdek és szándék nélküliség (tökéletesség), akkor jelen esetben az itt lévő barátaimra mutatnék, akik az élet oly szerteágazó területein élik mindennapjaikat, mégis mindannyian csupán azért vannak itt ma (is), mert szeretnek itt lenni ebben a közösségben (bár ha komolyabban végig gondolom, a sütemények sokasága lehet hogy felborítja a fenti elméletem :)).

Nagyon gyorsan elrepült ez a néhány óra és már megint arra kaptuk fel a fejünket, hogy a záróra közeledtével megkértek bennünket a medence elhagyására :), … amit aztán vonakodva ugyan, de meg is tettünk… :). Gyorsan összepakolunk magunk után és a közben nulla fokra csökkent esti levegőben fürdőgatyóban sétálva az öltöző felé (kb. 100 méter), már lélekben a következő fürdőzős edzésünkre készültünk – úgy kb. 6-8 hónap múlva… :).

bizonyosan a telihold transzcendentális hatása látszik rajtunk is 🙂