Boldog Karácsonyt!

Bejegyzés képe

… A kis ember megérkezett a Föld nevű planétára, nagy levegőt vett, sírdogált egy kicsit, de csakhamar biztonságot adó ismerős érzés töltötte el. A testének és szellemének még sok mindent kell megismernie mire azt mondják majd rá, felnőtt vált belőle. A lelke viszont már az első levegővétel előtt is ismerte az érzést, amely megnyugtatta az ideérkezése utáni nagy kavarodásban. Szeretettel várták és fogadták, a világmindenség legcsodálatosabb helyén érezte magát.

Telt, múlt az idő, szelleme egyre több tudással és tapasztalattal gyarapodott, teste erősebbé, ügyesebbé vált, azt mondták felnőtt. Azonban lelkébe sok más érzés is beköltözött… , egy idő után elbizonytalanodott, még mindig a világ legcsodálatosabb helyén lenne… ? Bizonytalanságában, egy ismerős érintéssel fogta kézen, és húzta magához a megérkezésekor is biztonságot jelentő szerető Valaki, aki fölé hajolt, miközben bensőjében érezte annak kimondatlan kérdését:

– Mit tehetnék érted?

Ismét előtört a régen nem érzett élmény, a szeretet melengető palástja terült reá.

Ám a palást lassanként elkopott, helyét megint a sietség, türelmetlenség, siker hajszolás, az érdekérvényesítés, és még nagyon sok olyan érzés fonalából szőtt köpönyeg vette át, amely értékmérőként, vagy ahhoz kötődő „kötelező” sárként rakodik reánk a mindennapok egymásutánjában.

A köpönyeget alkotó fonalak bizony szúrósak, ezért a viselete senkinek sem mondható éppenséggel kényelmesnek, és a rárakódó sártól egyre csak nehezebb lesz… De sem a fonalak alkotta köpönyeg, sem pedig a rárakódott sár nem lenne képes megmaradni az emberünkön, ha nem lenne egy olyan „gonosz varázslat”, amely hozzá láncolja azt. … Közben megint eltelik egy esztendő, és az év vége felé ismét megkérdezi Valaki:

       Mit tehetnék érted?

A gonosz varázslat szertefoszlik, a sártól súlyos, kényelmetlenül szúrós köpönyeg lehull, és emberünket ismét beborítja egy rövid időre a szeretet biztonságos, meleg palástja.

A következő évek sokasága így telik el. Mindig várja az év végi időszakot, amikor, ha kis időre is, de mindig ruhát cserélhet és megélheti az önzetlen szeretetből táplálkozó öröm és boldogság élményét. Ez az, ami tartja benne a lelket az év többi napján, lassanként elhiszi ez a normális élet, és az ideérkezésekor megtapasztalt csodálatos világ, gyermeki mese volt csupán. Elfogadja, hogy nap mint nap viselnie kell a köpönyeget, és év végén jön majd a varázslat…

Azonban egyszer az emberünk életében is eljön a nap, amikor nem lesz már aki megtegye számára a feloldozó varázslatot, nem lesz Valaki, akitől azt érzi:

       Mit tehetnék érted?

Nem tud már szabadulni a köpönyegtől, holott lehet egyre több hatalma, pénze, sikere, követője, csodálója van, de a rárakódó sár is egyre csak nagyobb lesz. Megvesz és megszerez minden létező dolgot, erősnek mutatkozik, de a gonosz varázslat nem ereszti. Végül már oly sok sarat kell cipelnie, hogy ereje fogytán maga is a sárba kerül.

A sártengerben vergődve egy kis gyermek képe dereng fel olykor álmaiban és emlékeiben, akinek sokszor mondta Valaki, … mit is mondott? … már sajnos arra sem emlékszik…

Ekkorra már biztossá vált abban, hogy a világ amely körbe veszi, nem csodálatos, hanem ellenséges, ahol az erős uralkodik a gyenge szolgál; és neki meg kell vívnia a harcokat, sikereket kell elérnie bármilyen áron és bármilyen eszközökkel.

Aztán egyszer, egyik éjjel az álombéli kis gyermek mellett ott volt Valaki, és az érzés…

       Mit tehetnék érted?

Megélte és most már meg is értette, hogyan szabadulhat a gonosz varázslat béklyójából, miként vetkőzheti le a nehéz, sáros, szúrós és kényelmetlen köpönyeget. Neki kell megérezni, megélni és megkérdezni:

– Mit tehetnék érted?

Emberünk nem várt többé az év végi időszakra; nap nap után ezt a kérdést érezték, akik vele együtt voltak. Útja során amerre elhaladt, a köpönyegeket mindenhol palástokra cserélték, és rácsodálkoztak, nem a gyermekkor őszinte és csodálatos világa az illúzió, hanem a sok fonálból, sárból és gonosz varázslatból szőtt köpönyegek azok, amelyek elhitetik ezt velünk.

Valaki egyszer azt mondta:

Legyen minden nap Karácsony! 🙂

majd hozzá tette;

       Mit tehetnék érted?

Tisztelt Látogatóink és Kedves Barátaink,

a Ju Jitsu Klub Hódmezővásárhely nevében kívánok:

Boldog, békés ünnepeket, szeretetben és jó egészségben!

Füvesi Sándor

.    .    .

Összes hír

Hozzászólások

  1. Berkes László
    Beküldve: 2013. december 22. vasárnap 18:26 | Permalink

    Nektek is Boldog Karácsonyt és sikeres Új Évet Kívánunk!

    Berkes Laci

Szólj hozzá!

Az e-mail címed sehol sem jelenik meg, harmadik fél nem férhet hozzá.
A *-gal jelölt mezőket kötelező kitölteni.

*
*

Az alábbi HTML elemek és attribútumok használhatók: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>