Ebben az évben is megrendezésre került Szikáncson a már hagyományosnak mondható családi nap. Az elmúlt év után idén is meghívást kaptunk, hogy egy rövid bemutatóval adjunk bepillantást a klub munkájába és a ju jitsu harcművészetébe.

Ismerős helyre érkeztünk szombaton reggel, hiszen egy hónappal ezelőtt itt tartottunk a nyári klubtáborunkat. A tavalyi évben nem bemutatót tartottunk, hanem egy bemutató edzést, amelyen minden bátor érdeklődő beállhatott és kipróbálhatott ezt-azt… :). Az idén a szervezők változtattak a programok szerkezetén (volt színpad és sok zenés, táncos fellépő) és arra kértek, hogy ehhez igazodva egy színpadi bemutatóval vegyünk részt a rendezvényen.

Reggel érkeztünk, mivel a megnyitó után rögtön az első programként mi kezdtük a fellépők sorát. Nem kellett nagyon kapkodnunk, hiszen az érdeklődők is csak szépen lassan csordogáltak. Nekünk nem okozott gondot a várakozás, addig is körül néztünk (voltak vásározók, ugrálóvár, vendéglátósok, stb.) beszélgettünk és élveztük a napocska (most még csak :)) melengető reggeli sugarait, ami a kellemes szellővel párosulva egyfajta a falusi idillt teremtett ide az iskolaudvarra, erre a néhány órára.

Időközben a színpadot eléggé bepakolták különféle technikai eszközökkel (hangfalak, lámpák, kábelek, meg miegymás… :)), ezért megbeszéltük a szervezőkkel hogy a színpad helyett, az előtte lévő füves területen helyezzük el a tatamikat.

A megnyitót követően gyors pakolás, öltözés, bemelegítés, tisztelet adás és már kezdtük is a „műsorunkat” :). A mostani technikai anyagban a nézők láthattak mozgásból végrehajtott ütő-rúgó és esés technikákat, majd ezt követően párok mutatták meg az eddigi technikák gyakorlati alkalmazását; kiegészítve dobásokkal, feszítésekkel, kulcsokkal, lezárásokkal és elvezetésekkel. A bemutató végén az eszközök (botok, kés, kötél) használata került a középpontba, ahol védekező és támadó szerepkörben is megmutattunk a felhasználás néhány lehetséges módszerét.

A programunk alatt szóban is bemutatásra kerültek a ju jitsu legfontosabb jellemzői, amiket a tatamin éppen zajló események magyarázatával kitűnően lehetett szemléltetni (a bemutató előtt megkértem a többieket, hogy a szokásosnál jóval lassabban dolgozzanak, hogy a nézőknek könnyebb legyen megérteni a tatamin zajló eseményeket és azok magyarázatát).

A tisztelet adást követően elköszöntünk és azt hittük vége is a fellépésünknek, de az ott lévő gyerekek ezt másként gondolták, így aztán fejöttek a tatamira és mindannyiunkat jól legyőztek (sokszor) … :D. Aztán amikor vége lett, gyorsan elpakoltunk, átöltöztünk és a már korában leírt kegyelmi környezetben múlattunk az időt a színpadi programokat nézve, jókat beszélgetve, miközben finom itókákkal frissítettük magunkat.

A gyerekek kihasználták a csillám tetoválás lehetőségét, és mivel egy család vagyunk (klán :)), ezért ma kapott anya és apa is „csillámtetkót” 😀 (hála Szilvi ügyességének). Egy rettenetesen félelmetes sárga hasú, zöld krokodil, vörös szemekkel került a bal felkaromra szép csillogós kivitelben 😀 (az azt követő napokon eléggé sok érdekes pillantást gyűjtöttem a városban járva-kelve :D). Azt mondták két hétig is ott lesz, mivel jól bírja a vizet is… :). A vizet lehet hogy jól bírja, de az edzést nem nagyon, mivel az első tréning után már csak néhány apró csillám maradvány emlékeztetett a művészi rajzra :).

Közben eljött az ebéd ideje, amikor vendéglátóink igencsak ízletesen elkészített bográcsban főzött gulyással kínáltak bennünket. Ebéd után még pihengettünk egy keveset, majd elköszöntünk és a szokásos transzporttal (Iminek köszi :)) vissza szállítottunk a szőnyegeket a dojo-ba.

Köszönjük a meghívást, a finom ebédet, és persze a „csillámtetkót”, nagyon jól éreztük magunkat.

.      .      .

a promenad.hu beszámolója az eseményről