A tavaszi véradásunk, most nagyon közel került a húsvét időpontjához, ezért a már szokásos ajándékok mellett még csokitojással is megjutalmazták a bátor véradókat 🙂 . A korábbi véradóink közül szinte mindenki hivatásából adódóan nem tudott most itt lenni, de volt akit a munkája, a tanulmányai, vagy valamilyen más átmeneti egészségügyi nyavalyája 🙂 tartott távolt a jól megérdemelt csokitojások megszerzésének lehetőségétől 🙂 .

A bázis létszámunk most is megvolt 🙂 , és kellemes meglepetésként a későbbiekben még egy régi klubtársunk Ervin is csatlakozott a vérüket kifolyatók mai csapatához 🙂 .

Nagy örömmel és tisztelettel köszöntöttük közöttünk Ágit, aki valamikor régen adott már vért, és most újra összegyűjtötte a bátorságát és eljött, hogy ezen a módon is segíthesse a bajba jutott embertársait.

A véradásunkat megelőző héten kaptunk „behívót” a Vérellátó Szolgálattól, hogy lehetőségeink szerint menjünk vért adni… Az ilyen felhívásokat minden lehetséges alkalommal teljesíteni szoktunk, és most még vittünk is magunkkal plusz egy embert 🙂 .

A Véradó Állomáson a szokásos időben jelentünk meg. Nem volt előttünk senki – kicsit furcsa is volt, hiszen mindig szoktak lenni néhányan – ezért minden „kötelező állomást” (adminisztrációk, teszt, elbeszélgetés, szűrés, stb.) a szokásosnál is gyorsabban teljesítettünk és már húztuk is magunkra a csodás kék nejlon mamuszokat 🙂 , hogy egy kényelmes ágyat találva hozzákezdjünk a mai küldetésünk teljesítéséhez 🙂 .

Az ott dolgozó hölgyek most is nagyon kedvesek és profik voltak, így kis idő elteltével a karunkon egy szép kötéssel gazdagabban, már újra a váróban beszélgettünk.

Egy kicsit vártunk, iszogattunk és csokit ettünk, de senki sem mutatott gyengeséget 🙂 , ezért lassacskán mindannyian napi teendőink után indultunk. Szép tavaszi napsütés fogadott bennünket az utcára kilépve, csupán az igencsak hűvös és erős szél emlékeztetett bennünket arra, hogy még csak a tavasz elején járunk…

Ősszel újra jövünk… 🙂 .