kapcsolódó előzmény: Földházi Márta nidan vizsga – 2010. július 26. Balatonfenyves

A Magyar Ju Jitsu Szövetség jelenleg érvényben lévő vizsgaszabályzata szerint a sandan (3.dan) övfokozat az utolsó, amelyre vizsgát lehet tenni, az e fölötti övfokozatok odaítélése a Dankollégium Elnöke kizárólagos hatáskörébe tartozik. Ebből adódóan a sandan vizsga lehet összefoglalója a gyakorló eddig bejárt útjának, és lehet annak megjelenítése is milyen új területek és irányok nyíltak meg a gyakorló előtt az elmúlt év(tized)ek eredményeként, amit a ju jitsu gyakorlásával töltött, bepillantást adva ezáltal a jövőbeli folyamatosan fenntartott fejlődése néhány lehetőségébe és egyes jellemzőibe.

Márti shodan (1. dan) vizsgája volt az, ahol az összefoglalás volt a leghangsúlyosabb tartalmi elem – technikai, fizikai, szellemi és mentális téren egyaránt, bár a mentális területen már több olyan jövőbe mutató fontos képesség is megjelent akkor, amit mint a fejlődése fontos építőelemeit, hatékonyan használnia kell.

A nidan (2. dan) vizsgán bemutatásra került technikai anyagban már sok olyan megközelítést és megoldást megmutatott, ami az alapelvek megtartása mellett, minden területen új elemekkel gazdagította a repertoárját. Emellett fizikailag és mentálisan is tovább erősödött, szellemi koncentrációja és fókusza pontosabbá, valamint időben hosszabb távon is fenntarthatóvá vált.

Mártinak a ju jitsuval eltöltött tizennyolc év alatt bejárt útját már bemutattam klubunk oldalán egészen a nidan vizsgáig, így a mostani írásom az utóbbi három évnek és magának a vizsgának a történéseit, értékelését és rövid értelmezését, valamint vázlatos elemzését tárja az olvasó elé.

Előzmények:

A vizsgabizottság előtt most bemutatott sandan vizsgára való felkészülés semmiben sem tért el a klubunkban megszokott gyakorlattól, ami annyit tesz, edzéseken nincs vizsgára készülés. A vizsgázónak a tréningeken nem egy meghatározott koreográfiára megkomponált színházi előadás minél pontosabb végrehajtásának az eljátszására kell az idejét fordítania, hanem a ju jitsu harcművészetének teljes gyakorlására kell törekednie.

Márti, heti öt edzésen vett részt, ahol minden terület folyamatosan gyakorlás alatt áll, így szerezve meg a szükséges tudást és tapasztalatokat, amelyek a fejlődése alkotóelemeit rendezik egymás mellé harmonikus egységgé.

A heti öt tréninghez minden hétvégén további két magán edzés kapcsolódott, ahol a vizsga felépítésének, jellemzőinek, szerkezetének a kialakítása és meghatározása, valamint a vizsgán bemutatásra kerülő technikai anyag gyakorlása volt a középpontban.

Nem volt könnyű dolga a vizsgaanyag összeállításánál, hiszen olyan sok új anyaggal került kapcsolatba az elmúlt időszakban, hogy komoly fejtörést okozott számára azoknak a technikáknak a kiválasztása, amelyek az adott témakörben leginkább jellemzik az általa gyakorolt ju jitsut. A vizsga anyagának összeállításánál csupán egy kérésem volt, látnom, éreznem kell azt a fejlődést, amit a mindennapi edzések alatt már megtapasztaltam, és amiért lehetőséget kapott a következő övfokozat vizsgájának a teljesítésére.

A vizsga napja:

A Magyar Ju Jitsu Szövetség vizsgarendszerében, minden vizsga komoly erőpróbának számít. Mártinak a mostani, az utolsó vizsgája. Sokszor mondják, amit olykor magunk is megtapasztalhatunk, az élet írja a legjobb forgatókönyveket… Mára egy olyan fejezet jutott Mártinak ebből a könyvből, ami eddigi élete egyik legnehezebb erőpróbája elé állította őt…

Nem volt zökkenőmentes a vizsgát megelőző időszak sem, hiszen Márti összeszedett egy kellemes vírusos betegséget (csakúgy, mint a gyerkőceink), ami nála azt eredményezte, hogy a vizsga előtti két hétben jóval több időt töltött egy szűk kis helyiségben, mint a tatamin… :). Persze végigcsináltunk mindenféle ilyenkor szokásos házi praktikát, de gyógyszerre is szükség volt, hogy legalább a vizsga napjára enyhüljenek a tünetek. A másik fontos tényező a szívbillentyű problémájából adódó „bedobogás”, mellkasi szorítás és éles szúró fájdalom, ami így együtt azt eredményezi, hogy az ember úgy érzi (akár egy kellemesen hűvös szobában, egy kényelmes fotelban ülve, pihenve is), mintha egy elefánt ülne a mellkasán és képtelen levegőt venni. Az elmúlt egy hónapban, kevés olyan napunk volt, amikor ne jött volna elő ez a probléma (emiatt többször előfordult, hogy az edzést is abba kellett hagynia), és most úgy alakult, hogy a vizsga napján is meg kellett küzdenie vele…

Az életünk történései most úgy hozták, hogy nem tudtunk részt venni a Szövetség nyári táborában (velem az elmúlt húsz évben ez most fordult elő először), ezért csak a vizsga napjára érkeztünk a táborba. Márti segítője, Robi is csak hétfőn érkezett, és a technikai anyag bemutatását követően azonnal indult is haza, neki ugyanis az élet forgatókönyve éppen ezekre a napokra (lapokra :)) jegyezte be a második gyermek érkezését… :). – e jeles esemény bekövetkezte azonban egészen július 31-ig váratott magára, ezúton is gratulálunk az egész családnak!

Minden vizsgának van egy egészséges feszültsége (vizsgadrukk), de Mártinál ez most jóval az ilyenkor szokásos szint fölött volt. Össze sem lehetett hasonlítani, a nidan vizsgáján vagy az egy hónappal ezelőtti házi vizsgán tapasztalt nyugodt és kiegyensúlyozott lelkiállapotot a mostani feszült és ideges légkörrel. A vizsga reggelén megbeszéltük, ha a vizsga bármely pillanatában úgy érzi, hogy kicsúszik a kezéből a kontroll és nem képes teljes mértékben az irányítása alatt tartani a benne zajló folyamatokat, azonnal be kell fejeznie a vizsgát, legyen szó a harmadik vagy akár a százharmadik technikáról.

A vizsga jellemzői, néhány terület rövid értelmezése és elemzése:

Sokat beszélgettünk arról Mártival milyen is legyen a sandan vizsgaanyag. Mi legyen az a vezérfonal, amely mentén bemutatásra kerülnek az egyes részterületek technikai anyagai. A shodan és nidan vizsgák koncepcióját folytatva a mostani vizsgában az elmúlt három év fejlődése, területei és az ott szerzett tapasztalatok, valamint azok életszerű és hatékony alkalmazása adták a fő tartalmat, úgy hogy azok illeszkedjenek, és harmonikus egységben nyilvánuljanak meg a „minden egy” alapelv által meghatározott, nyitott és határok nélküli rendszerben. Ilyen módon egyszerre volt lehetséges az összefoglalás és a további fejlődés jellemzőinek szimbiózisban való bemutatása.

Fontos kitétel volt (ahogy minden alkalommal), hogy a technikákat nem egy színházi előadás pontosan, lépésről lépésre lemodellezett, aprólékosan megtervezett koreográfia szerinti, ezerszer végigpróbált hibamentes előadásaként szerettem volna látni, hanem úgy, hogy Márti valóban mozgatja az ellenfele(ke)t, végig kontroll alatt tartja a helyzetet, irányít, kezdeményez, ha ront vagy hibát vét, akkor improvizál (tette mindezt úgy, hogy partnere(i) 15-20 kilóval nehezebb férfiak). Most is azt kellett éreznem, nem eljátssza amit csinál, hanem megéli azt.

A vizsga ju jitsu kata-val kezdődött, amit a pusztakezes technikai blokk, valamint az eszközös technikák bevezetése, a hanbo (félbot) kata követett. Az eszközök között megtalálhatóak voltak a rövid, fél- és hosszú bot, kés, kötél, pisztoly, tonfa és bilincs. Az eszközös technikai anyag első részében eszköz elleni védekezések kerültek bemutatásra, a másodikban pedig az eszközök használatán volt a fő hangsúly.

Véleményem szerint (bár már többször leírtam, és részletesebben is kifejtettem, itt mégis újra meg kell említenem) a ju jitsu nem önvédelmi rendszer és nem küzdősport. A ju jitsu, harcművészet; ezért nem szólhat kizárólag sem az önvédelemről, sem pedig a küzdelemről vagy a sportról. A ju jitsu a harcról szól, arról hogyan lehet az ellenfele(ke)t harcképtelenné tenni, és ebből adódóan a hatékony támadás épp oly fontos részét képezi tudásnak, mint a biztonságos védekezés. Egy olyan magas fokozatú vizsgán mint a sandan, úgy gondolom meg lehet mutatni azokat a jellemzőket is, amelyek pl. a tanuló fokozatok oktatása során még más megközelítésből kerültek bemutatásra, vagy jellegüknél fogva be sem férhetnek az oktatási anyagba.

A fenti szemléletnek meg kellett jelenni a vizsga szellemiségében és ebből következően a technikai anyagban is. Különösen szembeötlő ennek működése az eszközök használata esetén, hiszen a botok, a kötél, és a további eszközök szinte mindig védekező funkcióban kaptak ezidáig szerepet, mintegy kiegészítve és segítve a ju jitsu pusztakezes technikáit (van is egy olyan mondás, miszerint minden technikát meg lehet csinálni eszközzel és anélkül is).

A vizsgaanyagban azonban minden eszköz a rá jellemző speciális előnyei kihasználásával került alkalmazásra (ebben az esetben a fenti mondás már korántsem lehet igaz), így pl. a botok és tonfa technikák hárításai, rögzítései vagy elvezetései kiegészültek az ütések, csapások és szúrások technikáival, amelyek jellegükből adódóan támadó szemléletet hordozhatnak magukon. Még markánsabban látszott ez a jellemző a késtechnikák esetében, ahol a kés mint eszköz, a legtöbb esetben szúrt, vágott, és metszett…, ugyanilyen módon a bilincs alkalmazása sem önvédelmi céllal, hanem kényszerítő eszközként került felhasználásra.

A harmadik formagyakorlatban Márti a tonfa és a kés egyidejű alkalmazását mutatta be. Amikor először említette a két eszköz közös használatának lehetőségét, akkor mondtam, nagyon nehéz feladatot tűzött ki maga elé. A tonfa önmagában is egy rendkívüli módon kombinatív és sokoldalú fegyver, amelynek támadási, védekezési képességei és lehetőségei is egyedülállóak (úgy gondolom, aki két tonfát képes egyszerre, egyidejűleg magas szinten használni, annak a harcosnak bármilyen hideg fegyverrel szemben jó esélye van a túlélésre). A tonfa speciális jellemzőinek hatékony használatához azonban mindkét kézzel magas fokú eszközbiztonságra van szükség, amelynek megszerzéséhez nagyon sok gyakorlás, tapasztalat, és bizony idő szükségeltetik. Ám ha meg is szerezte ezt, akkor is ott van még a másik eszköz, a tonfától minden jellemzőjében és jellegében is jelentősen különböző kés, egyidejű használatának problematikája.

Három évvel ezelőtt kezdett ismerkedni Márti a tonfa alapjaival, majd ahogy múltak a hónapok és évek, úgy alakult ki nála fokozatosan a mindkét kézben szükséges eszközbiztonság. Ekkor azt mondtam neki, csináljon egy olyan mozgássort, ahol az elképzeléseiben szereplő két eszköz egyszerre van jelen; egyik az egyik kézben, a másik a másikban. Totális káosz volt az első próbálkozások eredménye, ilyenkor látszik, hogy néha a két kezünk is túl sok tud lenni :). Nagyon sok gyakorlás eredményeként valósulhatott meg, hogy a formagyakorlatban a kés, késként szúrjon, vágjon, metsszen, ugyanakkor a tonfa, tonfaként üssön, csapjon és döfjön, mindezt úgy, hogy közben a test folyamatosan váltakozó irányokba fordul és mozog, valamit az eszközök egyidejűleg végzik a feladataikat, amikoris a két kéz szükségszerűen egyidejűleg, egymástól teljesen független módon dolgozik (és közben még a két eszköz helyet is cserél 🙂 ).

Az eszközök egyidejű használatának csak akkor van létjogosultsága, ha képesek vagyunk azok speciális jellemzőit olyan módon használni, hogy azok egymást erősítő képességként jelenjenek meg az alkalmazás közben.

A vizsgaanyag, a kontratechnikák, a több támadós helyzetek, valamint a töréstechnika teljesítésével fejeződött be. A kb. három órával később kezdődő kumite-n nem vett részt Márti (közvetlenül annak előtte, közösen döntöttünk így), nem volt már képes arra a szintű mentális kontrollra, amellyel végigcsinálta a vizsgát, és amely szükséges volt a megfelelő fizikai állapota fenntartásához, a küzdelem méltó módon való teljesítéséhez (ezért a ju jitsuban eltöltött közel két évtized óta, először éltünk a hölgyek számára biztosított lehetőséggel).

A vizsga értékelése:

Soke Kelemen István (a Magyar Ju Jitsu Szövetség és a Dankollégium elnöke, valamint a Hangari Ju Jitsu Kelemen ryu alapítója, 9. dan) döntése értelmében Márti sandan fokozatra lépett elő.

A vizsga értékelésében a következőket mondta el:

Nem értett egyet a most látott vizsga egészének a koncepciójával, bár azt látja, hogy sok munka van benne. Sokkal több Kelemen ryu-t akart volna látni, mert mint mondta, ami Kelemen ryu volt a vizsgaanyagban, az kifogástalan volt. A többi, számára nehezen volt értelmezhető, „olyan Jackie Chan-es volt” pl. “a bilincs alkalmazása önvédelmi környezetben”, vagy a két olyan különböző eszköz együttes használata, mint a kés és tonfa), olykor úgy érezte, Márti elveszett a technikák sokaságában, mert ahogy fogalmazott, „a kevesebb néha több”.

.           .           .

Nagyon ritkán szoktam vizsgát értékelni (ezen a jövőben sem szándékozok változtatni), most röviden mégis megteszem…

Ju jitsu kata:

Technikailag néha még felfedezhetőek testtartásbeli hibák, és bár az alap- és mozgásszerkezeti elvek működése végig megfigyelhető, az egyes technikai elemeknél olykor fellelhetőek pontatlanságok. A stabilitás, habitus, és a fókusz végig megfelelő szintű, jellegű és koncentrációjú, egy valami azonban hiányzott…

Pusztakezes technikák:

Minden technikánál magabiztos végrehajtást láttam és hatékonyan működtek az improvizált részek is (ez általánosan az egész vizsgára elmondható volt). Minimális volt a pontatlanságok száma és mértéke is, így azok nem befolyásolták a működőképességet. Sok különböző jellegű megoldás szerepelt ebben a technikai részben, ezzel együtt, egységesnek éreztem a végrehajtást, hiszen az alap és mozgásszerkezeti elvek működtek, a stabilitás, habitus és a fókusz is folyamatosan a helyén volt, egy valami azonban nagyon hiányzott…

Hanbo (félbot) kata:

Magas szintű eszközbiztonságot láttam, tetszett a bot sokféle használati lehetőségének a bemutatása (támadás és védekezés, ütések, szúrások, stb.), ezek kombinációja a távolsággal, az irányokkal és az időzítéssel, az a valami azonban itt is hiányzott… A hibák tekintetében ugyanazt tudom megjegyezni, mint a ju jitsu kata esetében.

Eszközös technikák:

A vizsga ezen része volt technikailag a legnehezebb. Nekem személy szerint ez a terület tetszett a legjobban, még annak ellenére is, hogy egyedül itt vétett Márti olyan hibát, amely az adott technika funkcionális működésképtelenségét jelentette (az egyik bilincses technikánál). Az eszköz elleni védekezéseknél látszódott melyek azok a hátrányok és korlátok, amelyek az adott eszközt jellemzik, és amiket kihasználva a javunkra fordíthatjuk a harc kimenetelét. Az eszközök használata pedig jól felismerhetővé tette mindegyikük potenciális, és rá jellemző előnyeit, valamint azok felhasználásának lehetséges módszereit.

A tonfa és kés kata nagyfokú koncentrációt, pontos mozgáskoordinációt és mindkét kézben teljes értékű eszközbiztonságot kívánó végrehajtásáról csak elismeréssel tudok szólni, azzal együtt is, hogy voltak benne technikai pontatlanságok, mégis harmonikus egységes egésznek, egy együtt mozgó rendszernek (minden egy) éreztem a két eszközt és Mártit a végrehajtás során, bár innen is hiányzott az a bizonyos valami, de az eszközök alkalmazása ezt most jelentősen tompította.

Kontra és több támadós technikák:

Stabil, jó időzítésű technikákat láttam, megfelelően koncentrált fókuszban. A technikák jó időben, jó helyen voltak megtámadva valamint a befejezések is határozottak és pontosak voltak. A több támadós helyzeteknél néha elcsúszott az adott szituáció kontrollja, ami így alkalmanként csak részlegesen volt jelen, valamint nem mindig sikerült megfelelő módon fenntartani a kezdeményezést és irányítást; egy valami azonban itt is nagyon hiányzott…

Töréstechnika:

Itt jött elő a legszembetűnőbben az, ami az egész vizsgából a legjobban hiányzott. A ju jitsu hatékony működéséhez megfelelő fizikai erőre van szükség. Ahhoz, hogy a technikák végrehajtása közben az ellenfél kényszerítve legyen a gyakorló akaratának mindenkori követésére és végrehajtására (folyamatos kontroll alatt álljon) pl. egyensúlyvesztési pozíciók kialakítása, dobások, elvezetések, rögzítések, stb., – és ez nem színházként legyen bemutatva és eljátszva, hanem valósan meg is történjen – a gyakorlónak rendelkeznie kell a ju jitsu rendszerének hatékony működéséhez szükséges megfelelő fizikai paraméterek összességével. Ezen összetevők között éreztem most a vizsga egésze alatt a Mártira jellemző fizikai erő hiányát.

A megfelelő fizikai erő hiánya okozta olykor a dinamika csökkenését is, ami bizony jelen esetben azt eredményezte, hogy az elsőre sikeresen eltört lábtechnikák után, kézzel csak a harmadszori technikára tört el az utolsó deszka is.

Márti élete legnehezebb vizsgáját teljesítette. Három évvel korábban valószínűleg nem lett volna képes erre. Technikailag egy színes, változatos és nagyon nehéz vizsgaanyagot rakott össze. Bátorság, önismeret, önbecsülés és kivételes mentális erő kellett ahhoz, hogy ezt felvállalja és végrehajtsa úgy, ahogyan tette azt, ezen a meleg nyári délutánon. Objektíven nézve, fizikailag nem volt alkalmas állapotban nemhogy a vizsga teljesítésére, de egy kiadós sétára vagy bármilyen más cselekvéssel járó tevékenység elvégzésére sem. Egyedül a mentális erejére támaszkodva volt képes olyan fizikai állapotot fenntartani, ami lehetővé tette a vizsgaanyag végrehajtását.

Ő döntött úgy hogy kiáll, és megtesz minden tőle telhetőt, a vizsgáztatók meg majd eldöntik ez mire elegendő, de bármit is döntenek, benne nem lehetnek rossz érzések, hiszen becsülettel elvégezte azt, amiért ide jött.

Márti fizikailag is nagyon erős, de ez az erő most nagyon hiányzott a vizsga technikáiból és végrehajtásából, ezért összességében egy tízes skálán hetes és nyolcas közé sorolnám a teljesítményét.

Jelen pillanatban lehet, hogy erősebb, gyorsabb, keményebb, stb. vagyok mint Márti (persze az is lehet, hogy nem :)), de a fejlődése mértékében, különös tekintettel a mentális tulajdonságaira és képességeire; megnézve azt honnan indult, milyen utat járt be és hol tart jelenleg, elismerően be kell lássam, már régen túlnőtt rajtam.

Tisztelettel gratulálok Márti teljesítményéhez, amivel kiérdemelte, hogy klubunkban harmadikként, sensei Török Róbert, és sensei Galisz Péter után, átadhattam neki is azt az egyedi, személyre szabottan számára elkészített tanto-t, amelyet azok a társaink kaphatnak meg, akik megjárták az út azon részeit is, amely a legtöbb ember számára nem is létezik…

Osu!

sensei Földházi Márta tanto-ja (készítette sensei Fekete Sándor)

sensei Földházi Márta tanto-ja
(készítette sensei Fekete Sándor)

ui.:

A vizsga koncepciójáért valamint az azzal összefüggő minden bírálatért egyedül engem terhel a felelősség (ez az egyetlen oka, hogy most leírtam a gondolataim a látottakról, vázlatos értelmezés, elemzés és értékelés formájában). Márti, bár saját döntései alapján választott irányokat és építette fel a bemutatandó anyagot, de mindezt azt én segítő, ösztönző és örömömre szolgáló támogatásommal tette.

részletek a vizsgából

.         .        .

…egy ilyen képnek minden évben kell készülnie… 🙂

a minden éveben felbukkanó rejtélyes betegség aktuális tünetegyüttese :)

a minden évben felbukkanó rejtélyes betegség aktuális tünetegyüttese 🙂

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

3 hozzászólás

  1. Marti 2013.08.06. - 12:48 - Válasz

    Az, hogy idáig eljutottam, köszönhető a klubtársaimnak, akik segítették az edzéseken testi és lelki fejlődésem.

    Külön szeretném megköszönni Török Robinak a közreműködését és segítségét.

    Köszönöm nektek!
    Márti

  2. Kriszti 2013.08.28. - 14:25 - Válasz

    A példaképem és büszkeségem a családunkban nem más, mint a nővérem, Márti.
    Csodálom a kitartását, az erejét, a kreativitását, a család iránti elkötelezettségét és még sorolhatnám…
    Gyermekkorom óta felnézek rá és nem a magassága miatt. 
    Eszméletlen teljesítményt nyújtott, le a kalappal! Sajnálom, hogy nem lehettem ott a vizsgán, így csak a kis videó maradt néhány képpel fűszerezve… Erős nő vagyok én is (igaz, egy deszkát sem tudnék eltörni), mégis könnycsepp csordul a szemembe, amikor látom a testvéremet harcolni. Lenyűgöző!

    BÜSZKE VAGYOK RÁD MÁRTI, CSAK ÍGY TOVÁBB! 

  3. Fránki Károly 2013.09.11. - 11:05 - Válasz

    Gratulálok Márti!

    Szép volt amit eddig végigjártál.

    Kívánom, hogy legyen könnyű, de izgalmas a lépted a további úton.

    Üdv: Fránki Karesz

Hagyj üzenetet