Hagyomány és haladás a diófa árnyékában… :) – 2016. szeptember 24.

Bejegyzés képe

Hagyományosan összegyűltünk egy szép őszi napon, hogy sok különféle finomság elkészítésének ürügyén legyen alkalmunk megvitatni a multiverzumok létezésének és harmóniájának összetett kérdésköreit… 🙂 .

A szeánszunk már délelőtt elkezdődött, mivel időben neki kellett kezdeni a kigondolt harapnivalóink elkészítésének. A mai menü egyszerre volt hagyományos és előremutató is egyben. Hagyományosan bográcsban készítettük el a fő fogást, ami visszatérve az alapokhoz 🙂 , marhapörkölt volt. A főzésért felelős séf személye ugyanakkor új volt, hiszen Karesz barátunk, aki nem oly régen csatlakozott a senior csapathoz, vállalta magára eme nemes és felelősségteljes feladatot. Így aztán bár olyat főztünk, amit már korábban is, de mégis újféle volt az ízvilág, amit az új fő kuktánk elénk varázsolt 🙂 .

Annak rendje és módja szerint előkészítettük a munkaállomásokat, ahol aprítottunk, vágtunk, daraboltunk, hámoztunk mindent, ami csak a kezünk közé került… 🙂 . Természetesen szükség volt a felhasznált energiák folyamatos pótlására, ezért két másik logisztikai bázist is kialakítottunk. Az egyiken a sütik sokasága sorakozott, a másikon az itókák álltak csatarendben 🙂 . A másik gerilla csapatunk eközben létrehozta és üzembe állította a tűzhelyeket, amelyek felelősek voltak az előkészített alapanyagok kész finomságokká változtatásáért.

Karesz barátunk gyakorlott fő kuktaként remekül szervezte, irányította és végezte maga is a szükséges munkákat, melynek eredményeként igencsak rövid idő alatt minden szükséges dolog a bográcsba került, a bogrács pedig a lobogó tűz fölé. A bográcsos elkészültéig azonban még így is jó néhány óra hátra volt ezért, hogy addig se haljunk éhen, megkezdtük az előzetesen bepácolt csirkemellek tárcsán való megsütögetését… 🙂 .

Az időjárás a kegyeibe fogadott bennünket (mondjuk más lehetősége nem nagyon volt 🙂 ), és nagyon kellemes indián nyári szombati napnak örvendezhettünk. A diófánk árnyékában készülő, tárcsán sült csirke mellek, nagy népszerűségre tettek szert, hiszen a folyamatos gyártás mellett néha előfordult egy kis várólista is 🙂 . Ezt az időt rendkívül eredményesen töltöttük ki a hozott sütemények végig kóstolásának próbálkozásaival.

Az ifjoncaink külön kasztként már reggeltől önálló életet éltek 🙂 , ezerrel ment a játékok sokasága egészen a késő esti záróráig; olykor-olykor azért láttuk őket amikor, ciklikusan megjelentek az itókás vagy a sütis asztal mellett 🙂 . A legifjabbak már napközben úgy elfáradtak, hogy szükségük volt egy kis szunyókálásra… 🙂 , hogy aztán újult erővel vessék bele magukat a történések forgatagába 🙂 . Volt azonban egy olyan alkalom, amikor mindenféle hívó szó nélkül, hirtelen mind ott sereglettek az asztal körül, és várták hogy jöhessen a mehet… 🙂 .

Történt ugyanis, hogy kora délután Márti vezényletével megkezdődött a Ju Jitsu Klub Hódmezővásárhely történelmének első fondüzése 🙂 . Mindenféle most fellelhető gyümölcs került feldarabolásra, majd kiosztottuk a „lándzsákat” és kezdődhetett a csokiba mártogatás 🙂 . Valami azt súgja, nem ez volt az utolsó alkalom, hogy ilyennel próbálkoztunk, sőt az operatív művelet végrehajtása közben jöttek jobbnál jobb ötletek arra vonatkozóan, hogy mi minden mást lehet még bevonni csokival, vagy éppen mi lenne ha csoki helyett sajtot használnánk… 🙂 .

a történelmi fondüzés :)

a történelmi fondüzés 🙂

Mindenfelé igen jó hangulatú beszélgetések zajlottak, folyamatosan cserélődő szereplőkkel, így mindenkinek volt lehetősége többféle témakörben is kinyilvánítani a benne megbúvó, és most felszínre törő gondolatait 🙂 . A legfajsúlyosabb „brain stroming” most a tárcsa sütő körül bontakozott ki.

Rendkívül szerteágazó eszmecserét folytattunk a kvarkokról, a Schrödinger egyenletről (amit relativisztikus esetben a Dirac egyenlettel kell helyettesítenünk), valamint a kvantum modellek téridőben történő pozicionálásáról, de be kell ismerjem ez mind eltörpült amellett, amikor Jani barátunk elővezette a füge ültetésével elszenvedett megpróbáltatásait… 🙂 .

Ráadásul nem volt elég az ültetés különösen embertelen feltételek melletti teljesítése, ehhez még hozzáadódott a mostoha körülmények közé került kicsiny ártatlan fügefácska kezdemények életben tartásának lehetetlen küldetése… 🙂 . A végeredményt tekintve a fügék bár feladták a harcot, ám Jani barátunk (igaz vásárhelyi jitsu-s lévén) nem mutatott gyengeséget, és fejét felemelve, büszke tekintetét a dicső jövő látomására szegezve jelentette be a füge projektjének rendíthetetlen folytatását… 🙂 . Mi mindannyian büszkén állunk társunk mellett ebben a harcban is… 😀 .

A füge horror elmesélése ráadásul többször is megtörtént, ahogyan cserélődtek a hallgatóság tagjai. Hát ugye egyrészről ezt nem lehet sokáig bírni, másrészről pedig az újonnan érkezők is ki akarták venni a részüket a bennünket nyomasztó terhek elviseléséből 🙂 . Nem unatkoztak azok sem, akik már sokadjára hallották a borzalmak históriáját, hiszen minden elmesélés alkalmával kerültek bele olyan részek, amelyek eddig nem voltak benne, így gyorsan elérkezett a pillanat, hogy még az is érdeklődéssel hallgatta a rege folyását, aki maga is szereplője volt vala… 🙂 .

Arról már ne is beszéljek, hogy innen egyenes út vezetett a diófára való felmászáshoz, valamint a hinta prototípus elkészítéséhez, és a tesztelés közbeni szorult helyzethez… 🙂 .

Hát ilyen formán csordogáltak az idő homokszemei a mindenségek multiverzumában, mígnem csak eljutottunk odáig, hogy a fő kuktánk előrejelzésének megfelelően, a tervezett időpontban a bográcsosunk elkészült. Villámsebesen terülj-terülj asztalt varázsoltunk, és már falatoztuk is jó étvággyal a marha pörköltet a mellé való kiegészítőkkel együtt 🙂 . Karesz vezetésével ismét remek munkát végeztünk, így büszkén lapogatom meg mindannyiunk hátát, finom volt na… 🙂 .

Ám koránt sem volt ezzel vége, hiszen többen csak később tudtak csatlakozni hozzánk, így számukra sok bepótolni való akadt, amiben jó harcostársak módjára teljeskörű segítséget és támogatást nyújtottunk 🙂 . Ezért továbbra is teljes lendülettel sütkéreztünk, ettünk , ittunk, és jó kedvvel tettük a multiverzumok törvényét 🙂 . Sorra kerültek a tárcsára a husik mellett a krumpli, padlizsán, cukkini darabok, majd vándoroltak tovább a valamelyik barátunk tányérjára.

Hagyományosan nem éheztünk és nem búslakodtunk ezen a szép őszi napon, és bár csak apró részleteket tudtam szegényes írói képességeim szerint megvillantani abból az esszenciális együttállásból amit az Univerzum Tanács a mai alkalommal is felmutatott, azt biztosan merem állítani: a hagyományaink tovább haladtak a diófa árnyékában… 🙂 .

Összes hír

Kapcsolódó galéria

Szólj hozzá!

Az e-mail címed sehol sem jelenik meg, harmadik fél nem férhet hozzá.
A *-gal jelölt mezőket kötelező kitölteni.

*
*

Az alábbi HTML elemek és attribútumok használhatók: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>