Klubunk több évtizedes történelme alatt minden esetben meglehetősen spártai körülmények között edzettünk. Időről időre többször is előfordult velünk, hogy a tél beálltával és a hideg idő beköszöntével, rajtunk kívül álló okok miatt nem volt fűtés az edzőteremben (sőt még olyan is megtörtént, hogy az áram elektronjai befagytak valahol és gyertyafényes edzést tartottunk 🙂 ). Volt, hogy napokig, de volt, hogy heteken, hónapokon keresztül fagyos hangulat fogadott bennünket a dojo-ban 🙂 . Talán azért, hogy ne feledjük honnan jöttünk, az élet most is valami hasonló próbatétel elé állított bennünket… 🙂 .

Amikor a hideg télből belépünk az edzőterem épületébe és nem érződik valamiféle jóleső melegség érzés, hát önkéntelenül is az ajtóval szemben levő termosztát kijelzője után kutat az ember fürkésző tekintete… 🙂 . Aztán a keresés eredményeként ráfókuszálunk a mutatott értékre, ami 12 °C -os trópusi forróságot jelez… 🙂 . Önkéntelenül is bevillannak a rég letűnt korok emlékei; nem egyszer fordult elő, olyan hideg volt a dojo-ban, hogy a jégvirágok belülről díszítették az ablakok üvegeit 🙂 .

Természetesen minden alapvetésünk egyetemlegesen érvényes, ezért még ezekben a dermesztő pillanatokban sem mutathatunk gyengeséget 🙂 , tehát a ju jitsu edzéseket a szokott rend szerint megtartottuk. Ilyenkor jellemzően az edzés végére 1-1,5 °C-kal megemelkedik a hőmérséklet a dojo-ban 🙂 . Ez nem is csoda, hiszen a résztvevők ilyenkor úgy néznek ki, mintha minden porcikájukból jól láthatóan folyamatosan áramlana ki valamilyen energia 🙂 , ami leginkább a dojo minden felületén megjelenő összefüggő pára kicsapódásában figyelhető meg 🙂 .

A többi csoportunk most szünetet tartott, mivel az ott folyó munka módszertana szerint nincs olyan jellegű terhelés és intenzitás, ami képes a gyakorlók szervezetét folyamatosan a megfelelő kondícióban tartani, amely alapvető feltétele a sérülés nélküli hatékony edzésmunkának.

A minap a gyerkőcök csoportjai is belefutottak egy ilyen zord időszakba, és ekkor gondoltunk egy merészet… 🙂 . A pillanatnyi helyzet szerint bent az edzőteremben 13 °C volt, ugyanakkor kint az udvaron kb. 15 °C lehetett. Elhangzott hát a verdikt: senki nem öltözik edzőruhába, hanem mindenkinek utcai szerelésben irány az udvar és a kellemes kora tavaszi napsütés 🙂 . A legtöbben először azt gondolták valami újabb tréfáról van szó, de aztán szépen sorjában mégis csak elhitték, hogy igen ma tényleg az udvaron fogunk edzeni, utcai ruhában 🙂 . 

Kezdtünk sorakozóval, majd tiszteletadás és bemelegítés. Az utcai ruházatban végrehajtott mozgások: ütések, rúgások, kombinációk és szituációs gyakorlatok sok értékes tapasztalattal tették gazdagabbá a résztvevőket.

Furcsa volt pulóverben, vagy kabátban ütni, szűk nadrágban, farmerben rúgkapálni 🙂 , vagy összetömörült emberek között elmozogni és kiutat keresni. Az udvarunk nagy szabad tere lehetővé tette, hogy elővegyük a hanbo-t (90 cm-es bot) és gyakoroljunk közösen alapképesség fejlesztő mozgásokat, majd erre ráépítve néhány alap technikát, amiket végül összefűztünk páros gyakorlatokká. Természetesen nem maradhatott el a játék sem, így igencsak jó hangulatban csináltuk végig az egész tréninget 🙂 .

Az edzés után rögtön mindkét csapatból az első néhány száz kérdés ugyanarról szólt: Mikor lesz ilyen megint? Lesz, biztosan, de hogy mikor, az legyen meglepetés… 🙂 .

 

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Hagyj üzenetet