Ilyet még tényleg nem főztünk… :) – 2016. április 30.

Bejegyzés képe

Amikor kitaláljuk mit is szeretnénk főzni, akkor ennek megfelelően készítünk valamiféle vázlatos haditervet arra vonatkozóan mi is fog történni azon a bizonyos napon, és ez alapján próbáljuk kordában tartani az események alakulását 🙂 . Az elmúlt főzéseink hosszú történelmében oly változatos volt a bográcsban látogatást tett fajok sokasága hogy azt emlékezetből felsorolni sem könnyű feladat. Legyűrtünk kakast, disznót, marhát, őzet, szarvast, sőt még vaddisznót is (van amelyiket többször is), így legmerészebb álmainkban sem gondoltuk, hogy néhány tanyasi tyúk kis híján csúfot űzhet belőlünk… 🙂 .

Ahogyan mindig is szoktuk megtettünk minden szükséges előzetes intézkedést annak érdekében, hogy az Univerzum Tanács (UT) megfelelő feltételek mellett elláthassa a feladatát, vagyis hogy minden multiverzum harmóniáját stabilizálja 🙂 . A magasztos cél eléréséhez ezúttal tanyasi tyúkokat választottunk áldozati totemnek, amelyekből terveink szerint megfőzzük a szent tyúkhúslevest egy kis pulykanyakkal megerősítve, házi csigatésztával bográcsban elkészítve. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy ismét igen jó tervet sikerült összeállítanunk, egy valamivel nem számoltunk csupán; mégpedig azzal, hogy a tanyasi tyúkok nem igazán akartak ebben velünk együttműködni… 🙂 .

Az UT korábbi döntése értelmében az időjárás együttműködő arcát mutatta felénk 🙂 (szép napos, olykor felhős időnk volt, alapvetően mindenkor kellemes hőmérséklettel). A helyszínre szállítottunk minden finomságot, ami a fő fogás elkészítése közben energiapótlásul szolgálhat (számtalan féle süti, üdítő és egyéb gyümölcspárlat 🙂 sorakozott egymás mellett szorongva az asztalokon). Érkeztek szépen sorjában a barátaink és mindenki talált magának elfoglaltságot, ahol hozzájárulhatott a munkálatok előre haladásához. Eközben a gyerkőcök száma is folyamatosan emelkedett, így aztán beindult a játszóház is 🙂 .

Közösen pucoltunk, szeleteltünk, daraboltunk és szinte hipp-hopp készen álltunk arra, hogy a bográcsba kerüljenek az elsődleges összetevők. Közben a csapat másik része, kipakolta és elrendezte a szükséges eszközöket, összeszereltük a sütögető és főző készülékeket, majd nekikezdtünk a fő műsorszám elkészítésének. Most is a legnagyobb bográcsunkban főzőcskéztünk, de mire minden tervezett összetevő belekerült, egy kicsit fej vakargatva nézegettük, hogy bizony mintha csöppet kicsi lenne a nagy bogrács 🙂 . Felállítottuk az állványt, begyújtottuk a tüzet és immáron a helyére került a bogrács, innentől ezzel nincs sok dolgunk, csupán figyelni kell… 🙂 .

Az egybehangzó szakvélemények mind azt mantrázzák, hogy igazán jó húslevest csakis úgy lehet készíteni, hogy a főzését türelemmel, lassú tűzön végezzük. Főzéseink alapelveként mindig is a minőség áll középpontban, ezért úgy dél körül járhatott az idő, amikor türelemmel, lassú tűzön megkezdődött a kondérba kerülő tanyasi tyúkok ellenálló tevékenysége… 🙂 .

A másik főzőhelyen az igencsak tetemes mennyiségű csevapcsicsa előszítésének és összeállításának is nekirugaszkodtunk (gyúrtuk a husit, majd kukacokra formáztuk és elkészítettük az ilyenkor elmaradhatatlan hagymás bödönt 🙂 ), amely az erőfeszítéseink eredményeként (no meg a fő csevapcsicsa felelősünk szakértelmének köszönhetően) elsőként került a tárcsa sütőjének tányérjába. Onnan aztán rövid idő alatt egyenes út vezetett a barátaink tányérjába, amit ízlés szerint meg lehetett még terhelni némi friss tésztasalátával, zöldségekkel vagy a tárcsán készített sült krumplival. No de ha mindez nem lett volna elég, tárcsára hívtuk az előző nap bepácolt csirkecombokat; valamint a frissen felszeletelt padlizsán és cukkini is terítékre került.

Ilyen gasztronómiai választék és minőség mellett nem csoda, hogy a beszélgetős kiülős csoportok egyik fő territóriuma a tárcsa és bogrács körüli geológiai területre koncentrálódott. Gyorsan felmértük a multiverzumok jelenlegi állapotát, és úgy ítéltük meg, hogy a teljes körű UT helyett, most egy speciális kurzust helyezünk előtérbe. Ennek az időszerűségét egy társunknak a közelmúltban megszerzett spirituális élménye adta… 🙂 .

Az élménybeszámoló, az ezidáig sem búskomor hangulatot még inkább vidámra fordította, mikor is előkerült egy másik társunk Jedi köpenye és fénykardja, hát hogy is mondjam innen már elég nehéz feljebb lépni… 🙂 .

Mindeközben mentek a játékok kint és bent. Folyamatosan mozgásban volt a labda, ami olykor más univerzumba is áttévedt, ahonnét halált megvető bátorsággal és a világos oldal erejét felhasználva a Jedi Lovagunk transzponálta vissza 🙂 . A legkisebbek komoly hadi játékot alakítottak ki, főhadiszállással, fedezékekkel, bunkerekkel és persze megfelelő ellátmánnyal együtt 🙂 .

Szóval így teltek a percek, órák amiközben most is nagyon sok hasznos ismerettel lettünk kollektíven gazdagabbak. Ma sem igazán tudom feldolgozni, hogyan élhettem ezidáig olyan tudatlanságban az életem, hogy nem véstem kőbe azt az alapelvet, miszerint az áldott állapotban lévő hölgynek mindig minden körülmény között igaza van. Óhajait még azok kimondása előtt meg kell valósítani, hiszen bárminemű késlekedés esetén számolni kell a következményekkel (aminek láttuk az egyértelmű jeleit, bár a hivatalos verzió uszodai balesetről szólt… 🙂 ).

No de lassacskán közeledtünk a délután öt – hat órai időpontokhoz, mikor is úgy általában készen szokott lenni a fő fogás. A terv arról szólt ugye, hogy türelemmel szép lassú tűzön főzünk és akkor kb. öt órának elég kell lennie a legkeményebb tanyasi tyúk megfelelő megpuhításához is. Hát a terv az most csupán terv maradt, mivel a helyzet az volt, hogy délután öt órakor még csak ott tartottunk, most már rendesen forr és szépen mozog a bogrács tartalma. Ezek a tanyasi ellenálló tyúkok, lehet egész minimum 500 éves életüket valamely sivatagos, vagy lávatengerben úszó vulkanikus bolygón élték, hiszen hiába teltek az órák csak nem akartak megfőni, még azt is el tudom képzelni, kifejezetten jól érezték magukat a nekik kellemesen meleg bográcsban 🙂 .

Nem volt más lehetőségünk hát vártunk… , közben persze sütögettük a tárcsás finomságokat, ettünk, ittunk, beszélgettünk, de azért mindenki egyre gyakrabban sandított a bogrács felé, hogy vajon mi is lesz annak a tartalmával, és elkészül-e valamikor is, vagy győznek a tyúkok 🙂 .

Klubunk egyik szállóigéje, hogy „nem mutatunk gyengeséget” 🙂 , így tettünk most is. Vigyáztunk, hogy a tyúkok ki ne szökjenek a bográcsból, hiszen amíg benne vannak, egyszer majdcsak megfőnek. Állhatatosságunk meghozta a gyümölcsét és nem sokkal nyolc óra előtt megnyertük a háborút 🙂 .

estebédelünk :)

estebédelünk 🙂

Gyorsan átalakítottuk az udvart, megterítettünk és asztalhoz ültünk, majd tálakba szedtük a hússal, zöldségekkel gazdagon dúsított aranyló színű levest, amit frissen kifőzött csigatésztával tálaltunk. Mondanom sem kell, mindannyian igen jó étvággyal falatoztunk a diadalunk gyümölcséből. Az este már jócskán reánk szállt ezen a szombaton mire a szabad ég alatt elfogyasztottuk a türelemmel kivárt vacsoránkat, ami amellett, hogy nagyon finom volt, még jólesően át is melegítette a társaságunkat, hiszen ekkor már egy kicsit meghűlt a levegő is.

Az összepakolásunk már rutinszerűen működött, összeszokott olajozott gépezetként szorgoskodtunk, aminek eredményeként rövid idő alatt minden a helyére került. A pakolás közben most is eszembe jutott mi lehetne a következő főzés fő motívuma, de még mindig az ellenálló tyúkok hatása alatt voltam, ezért még semmi értelmes nem jutott az eszembe – vagy mégis, talán közeledjünk a reformkonyha és a mostanában trendi paleo gasztronómia felé, tehát főzzünk mamutot 😀 .

Összes hír

Kapcsolódó galéria

Szólj hozzá!

Az e-mail címed sehol sem jelenik meg, harmadik fél nem férhet hozzá.
A *-gal jelölt mezőket kötelező kitölteni.

*
*

Az alábbi HTML elemek és attribútumok használhatók: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>