A soron következő tavaszi véradásunk előkészülete nem volt teljesen zökkenőmentes. Az eredetileg meghatározott időpontban sajnos többen is összeszedtek, valamiféle ilyenkor szokásos apróbb nyavalyát 🙂 (enyhe láz, megfázás, stb.), ezért úgy döntöttünk későbbre halasztjuk a vérünk kifolyatását :). Két héttel később megint rápróbáltunk, de ekkor meg az épp aktuális betegeskedők mellett, munkahelyi elfoglaltságok akadályozták a létszámunk további gyarapodását. A korábban megkezdett sorozatunkat ezért most csak félig tudtuk folytatni, ugyanis nem tudtunk megint egyel többen lenni (az előzetes tervek szerint ez is sikerült volna), de új véradó társat sikerült most is a körünkben köszönteni.

Reggel fél kilenckor találkoztunk a Véradó Állomás előtt. Ádám mint leendő első véradó, Márti mint rutinos véradó (ez volt a harmadik :)), és én voltam a különítmény tagja. Gyorsan túlestünk az ilyenkor szokásos adminisztráción és hipp-hopp máris az előzetes orvosi vizsgálatoknál tartottunk. Ádámot már a beléptetéstől folyamatos megfigyelés és kontroll alatt tartottuk (többen is :)), felkészülve minden eshetőségre :). A szűrővizsgálatokat követően felvettük a csinos kék nejlon mamuszokat, és mivel gyorsan kaptunk üres ágyat is, így szinte egyszerre kezdünk hozzá a macska megmentéséhez :). Mindhármunknak forma egyes sebességgel folyt ki a vérünk, hiszen azok előtt végeztünk, akik korábban feküdtek be… :).

Minden rendben zajlott, sőt Ádám barátunk még egy óvatos utalást is kapott arra vonatkozóan, hogy a hamarosan a végéhez közeledő egyetemi masters képzését követően, a kórház bizonyosan tárt karokkal várná valamelyik laborjában… :). Miután mindannyian elkészültünk, közösen hozzáláttunk a kapott csoki elfogyasztásához, amit megpótoltunk egy kis málnaszörppel is :). Szép tavaszi napsütésben (bár eléggé szeles és kissé hűvös idő volt), testileg-lelkileg feltöltődve indultunk a napi teendőink után.

Azt szokták mondani, hogy egy véradó, egy alkalommal három életet ment. Mivel mi hárman voltunk ma, ezért egy nem túl összetett matematikai művelet elvégzése után, kijön a bűvös kilences szám, amire megint mások azt mondják, hogy egy macskának pont ennyi élete van. Ebből következően, ma egy macskányi életet sikerült megmentenünk… :).

Köszönjük a Véradó Állomás dolgozóinak a segítőkészségét és kedvességét, amivel minden alkalommal fogadnak bennünket, ősszel újra itt leszünk…