Manó csapat

Bejegyzés képe

Legalább annyira fáradtan jött ki az edzés vezetője (Márti), az első edzés után a dojoból, mintha egy haladó edzésen töltötte volna az előző egy órát :). A manók viszont nem nagyon akartak kijönni, volt aki el is sírta magát mert hogy van az hogy már vége van amikor ő még szívesen játszott volna krokodilosat.

Végig aktívan vettek részt a feladatokban, aki egy kicsit félénkebb, bizonytalanabb volt az először odaült anyához, vagy apához, de aztán csak megjött a bátorság, hiszen a többiek általános jókedve mindenkire nézve ragadósnak bizonyult.

Jártak a hegyek között és a fújó szélben sasokkal találkoztak, de láttak a mocsárban krokodilt és az erdőben sok-sok gombát. Kellett alagúton átkúszni, egyensúlyozni a ingoványban, elbújni a vadász elől, és még sokminden más fontos tennivaló akadt. Oly sok élménnyel gazdagodva jöttek ki a gyerekek a dojoból, hogy az öltöző attól volt hangos, hogy azonnal el kellett mesélni apának, anyának, mamának a bent történteket.

Márti pedig készülhet a következő Manó edzésre… 🙂

Összes hír

Hozzászólások

  1. Beküldve: 2010. december 1. szerda 17:20 | Permalink

    Többször is megkérdeztem Mártitól: Jól meggondoltad? 🙂

    • Meszlényi András
      Beküldve: 2010. december 3. péntek 00:28 | Permalink

      Jó döntést hozott, hisz azért, hogy valaki sok verítéket tudjon hagyni a tatamin, fiatalon is elkezdheti ott gyűjteni, senki nem mondta és nem is ígérte, hogy a BUDO, a harcos útja könnyű, hiszen nem az, de járható, mesterek nem születnek, hanem azzá válnak, amikor mesternek tekintik. hehe, de lehet tévedek?

Szólj hozzá!

Az e-mail címed sehol sem jelenik meg, harmadik fél nem férhet hozzá.
A *-gal jelölt mezőket kötelező kitölteni.

*
*

Az alábbi HTML elemek és attribútumok használhatók: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>