A szikáncsi klubtáborunkból hazatérve, megkezdtük a dojo és az egész ingatlanunk nagytakarítását. A két nap feladatai évről évre hasonlóak. Egyéni és társas formagyakorlatokat kell bemutatni olyan egzotikus eszközökkel, mint a seprű, partvis, törlőkendő, felmosó kézikészülék, és akkor még nem szóltam a gépesített gyalogság alapeszközéről a porszívóról… 🙂 .

Láthatóan nem kis kihívás méltó módon és hatékonyan bánni e kifinomult technikákat követelő eszközökkel, de minden társunk nagyon komolyan veszi a képzésének ezt a kiemelt oldalát, és legjobb tudása szerint próbál megfelelni a rá váró feladatoknak 🙂 . A klubtáborban részt vevő barátainknak kifejezetten jót tesz a lábadozás, és az energiafeltöltés ezen szakaszában, mondjuk egy könnyed keringő a seprűk valamelyikével 😀 .

Két nap alatt mindenhová tisztaságot varázsoltunk. Kiköltöztettük a pókokat a hálóikkal együtt 🙂 , átláthatóvá tettük az ablakainkat, könyörtelenül kiporszívóztunk mindent mindenhonnan 🙂 , felmostunk, fertőtlenítettünk, feltöröltünk, majd mikorra mindezzel végeztünk, bepakoltuk a közben beszállított tatamikat. Némi legózás után mindegyik a helyére került, és a következő fázisban jöhetett a felmosás-fertőtlenítés-feltörlés, már jól begyakorolt folyamata 🙂 .

Természetesen az eszközeink sem maradhattak ki a suvickolásból, ezért gondos és szorgos kezek tisztogatták egymás után a kisebb-nagyobb labdákat, védőfelszereléseket, botokat, késeket és minden mást mi a szemünk elé került.

Tovább haladva az udvarunk felé kicsinosítottuk a muskátlijainkat, amelyek így már teljes pompájukban virágozhatnak tovább; és végső közös akcióként, egymással jól összehangolt módon feltakarítottuk a gyönyörű diófánk alatti területet is.

Általában a NagyTakarításunk két teljes napig szokott tartani, de most olyan hatékonyan dolgoztunk, hogy kedden délután öt órakor már az EVP-s hölgyek tornája kezdődött az edzőteremben, és este pedig jött a menetrendszerű senior csapat is 🙂 .

Nem lenne tisztességes, ha említés nélkül hagynám a munkafelügyelőnket, aki nélkül nem lehetett volna ilyen magas szintre emelni a munkaterületek közötti együttműködést, összhangot, és az ehhez szorosan hozzá tartozó hatékonyságot. Málna (a hozzánk szegődött cicus) minden munkafolyamatot figyelemmel kísért, semmi sem kerülte el a figyelmét, és ezzel párhuzamosan mindenkitől kikönyörgött egy kis simogatást 🙂 .