Nyári Klubtábor – 2012.06.20-24. Óföldeák

Bejegyzés képe

Sok tekintetben folytattuk tovább az idén újra megrendezett nyári klubtáborunkban a korábbi hagyományainkat, de legalább ugyanennyi új történéssel is gazdagodtunk. Az elmúlt néhány nap krónikájára visszatekintve úgy érzem, az eddigi hagyományaink mellé most teremtettünk még néhányat… :).

.

Szerda:

Reggel hatkor már a dojo előtt találkoztunk és bepakoltuk a tatamikat (plusz az egyéb szükséges eszközöket: bot, kés, kötél, tonfa, kesztyűk, stb.) a szállító furgonba (köszönjük Józsi segítségét, akit lehet hogy a nem túl távoli jövőben a senior csapatban látunk majd viszont… :)), és irány Óföldeák. Hét után egy kicsivel rendben meg is érkeztünk, gyorsan bepakoltunk a terembe – ami az előttünk álló négy napban dojo-ként funkcionált – majd vissza Vásárhelyre, hiszen akadt még néhány elintéznivalónk. A táborban a kiírás szerint délután kettőtől lehetett érkezni, de gyakorlatilag reggeltől jöhetett bárki, hiszen (nagy) Zsolti a tatami lepakolása után már a helyszínen maradt és segített az érkezőknek az eligazodásban. Márti és én három óra előtt érkeztünk, ekkor már többen is ott voltak és rövid időn belül megérkeztek a még hiányzók is.

Mindenki elkezdett berendezkedni. Mondtam hogy menjünk át a dojoba kitakarítani és lepakolni a tatamikat, de (nagy) Zsolti megelőzött bennünket, mivel ő már a nap folyamán mindent a helyére tett, így már előkészített és berendezett dojo fogadott bennünket. Gyula is korán jött (reggel kilenc körül :)), és mivel egyenesen munkából érkezett, ezért a sátorállítás után még egy kiadós alvással rápihent az edzőtábor kezdetére :).

A szállást három helyen oldottuk meg, volt aki a dojoban aludt, volt aki a sátrazást választotta (megcsodálhattuk Roli nem mindennapi hálózsákját is :D), és volt aki az ovi egyik szobájába költözött be. Gyakorlatilag mindenki ott és olyan formában rendezkedett be ahogyan akart, mivel minden tekintetben bőségesek voltak a lehetőségeink (még egy függőágyat is majdnem kipróbáltam :)). Ahogy kezdtek helyükre kerülni a dolgok, Roli jóvoltából megismerkedtünk egy új játékkal a petanque-kal. Fém golyókat kell egy kisebb golyóhoz minél közelebb dobni, ami így kimondva elég egyszerűnek hangzik, de a gyakorlatban a megvalósításnál már adódhatnak nehézségek, főleg ha a talaj nem ideális a petanque számára… (girbe-gurba, dimbes-dombos-buckás, néha porszerűen laza, másutt betonkemény föld, és persze sok-sok tereptárgy – gallyak, ágak, fa, fű, stb. ). A játék eredményessége és végkimenetele ilyen formán legalább annyira függött a szerencsétől mint az ügyességtől :D. A csapat egy része jól elszórakozott ezzel, és miközben cserélődtek a játékosok, a többiek elmentek a susnyásba nyársakat vágni és azokat kihegyezni az esti szalonna sütéshez :).

Black Szása ahogy pakolta ki a dolgait, előkerült néhány igen szép kés, amit többen alaposan szemügyre is vettünk. Sanyi mesélt az általa készített remekművek születéséről (anyagok, a kovácsolás és edzés nehézségei, kiegészítők, stb.) és jellemzőiről egyaránt. Amikor pedig a kezünkbe fogtuk bármelyiket is, meggyőződhettünk róla, hogy a harmonikus és esztétikus külső megjelenésen túl, remekül kézreálló, kiegyensúlyozott és használati értékében is igen magas színvonalon álló alkotásokról van szó.

Hamar eltelt az idő este hatig, amikor a szokásos edzésrendünknek megfelelően megkezdtük a szabad edzést. Jól beleilleszkedett a tábor menetrendjébe is, afféle ráhangolódásra szolgált a tábor helyszínére és edzéseire. A szabad edzéseken nincs kötött edzésvezetés, mindenki önállóan dönti el mit gyakorol és ha segítséget kér valakitől (instruktor), az személyre szabottan foglalkozik a gyakorlóval.

A tréningről visszaérkezve a tusolás után, felélesztettük a tüzet és kezdetét vette a szalonna sütögetés (bár Gyula barátunk technikája először a füstölt, majd a lángolt szalonna felé mutatott haladást :D), ami mint minden ilyen alakalommal, most is jó hangulatú beszélgetések közepette kitartott egészen éjfél körülig :). Azt mindenképpen meg kell említenem, hogy Roli nagyon komoly adaggal vágott neki a sütésnek és bizony nem is maradt a tányérján hírmondó sem… :).

Csütörtök:

Nyolc órára érkezett a reggeli, amit egy makói fogadóból hozattunk minden nap (csakúgy mint az ebédet). Kaptunk felvágottakat, sajtot, főtt tojást, kenyeret, pék süteményt, zöldséget, stb, valamint ezeket minden nap kiegészítettük gyümölcsökkel (banán és alma), tejjel, teával, és Pistiék jóvoltából kerülhetett az asztalra finom házi kolbász, lekvár és méz. Az első edzésnap reggelén mindenki jóízűen falatozott és bizton mondhatom jóllakottan pihentünk le egy kicsit a tíz órakor kezdődő délelőtti edzés előtt.

Az edzésen egy minden területet átfogó általános tréninget teljesítettünk kicsit több mint 2,5 óra időtartamban. Az edzés intenzitása mindenki számára bepillantást adott az előttünk álló évek munkájába… :D. Az egy órakor kezdődő ebédre megfontolt mozdulatokkal érkezett minden gyakorló :), mindenkiben ott motoszkált a kérdés, ami aztán ki is bukott :), ha ilyen volt az első edzés mi lesz a csapattal az előttük álló három napban és főleg mi marad belőlük a tábor végére ? :D. Többen is felajánlották hogy megcsinálják mindenkinek az esti vacsorát a délutáni edzés helyett :D. Én mondtam a csapatnak, benne volt a kiírásban hogy “edzős” edzőtábort csinálunk :D. Az ebéd persze nem nagyon fogyott el, annál több folyadék és gyümölcs (a finom házi meggy szörp szinte elpárolgott :)). A megmaradt kaja jó szolgálatot tett még a délután, az este, sőt még az éjszaka folyamán is… :). A kora délután beszélgetéssel és energia pótlással  telt (de lehetett medencézni is, mivel vittünk egy felfújható gumi medencét, amiben igen kellemes volt edzés után a vízben pihengetni), egészen négy óráig, amikoris felkerekedtünk és átsétáltunk a tőlünk kb. kétszáz méterre lévő erődtemplomhoz.

Az erődtemplomban eltöltött egy óra alatt megismerkedtünk annak múltjával és jelenével, a falu nevezetes birtokos családjának (Návay) néhány fennmaradt történetével. Betekintést kaptunk, hogy a közelmúlt és régmúlt időkben  (Árpád kor, török idők, szabadságharc, stb.) hogyan éltek az itteni emberek és abba is, hogy hogyan élik meg mindennapjaikat a jelenkorban. Nyugodt, pihentető órát töltöttünk itt, aminek lezárásaként megnéztük a “végtelen pusztát” a templomtorony kilátójából is. Elköszönésünk előtt mindannyian meggyújtottunk egy mécsest és írtunk egy rövid bejegyzést a templom emlékkönyvébe. Visszasétáltunk a szállásunkra, hogy kihasználjuk az időt a pihenésre a következő edzés kezdetéig. Köszönjük szépen a lehetőséget a templom megtekintésére, valamint köszönjük a kedves hölgy idegenvezetőnk tartalmas és érdekes előadását.

A nap második edzése a heti edzésrendnek megfelelően 18.00 órakor kezdődött (csatlakozott hozzánk Krisztián is Makóról). Sok játékkal történt a bemelegítés éppen úgy, mint az alap képességfejlesztő gyakorlatok. Ezen az edzésen az állás technikák képezték a gyakorolt technikák nagyobbik részét. Bő két órával később, amikor kijöttünk a dojo-ból ismét láthatóvá vált az ember evolúciója, ahogyan a megfelelő mennyiségű és intenzitású edzésmunka hatására kezd a növényekre hasonlító életformává válni (csakúgy mint a délelőtti edzés után) :D.

A “növénység” néhány könnyen felismerhető jellemzője: 😀

  • magától nem mozog,
  • lehet hozzá beszélni, böködni, minden látható válaszreakció nélkül,
  • hangokkal igen ritkán kommunikál,
  • folyadék hatására kezd csak élénkebb életjeleket mutatni :D.

Szóval a “növények” némi idő után vissza tértek a szállásra (szerencsére sokat nem kellett menni :)), és amikor felélénkült a beszélgetés akkor tudatosult mindenkiben, hogy ma még van egy tréning, ami éjjel 23.00 órakor kezdődik szabadtéren, a csillagok alatt. Ennek megfelelően senki nem evett, inkább gyümölcsöztünk, ittunk, beszélgettünk és erőt gyűjtöttünk… :).

A nap harmadik edzéséhez éjjel fél tizenegykor kezdtük meg az előkészületeket (ezen az edzésen velünk tartott Vásárhelyről Zoli és a fia Ádám). Kihordtuk a tatamik egy részét (kb. 50 m²) a dojo melletti füves területre. A tatamik szélétől kb. 1,5 m távolságra helyeztük el a fáklyákat, amelyek elegendő fényt szolgáltattak a biztonságos gyakorláshoz. Miután mindennel végeztünk átöltöztünk és pontban 23.00-kor felsorakoztunk a tiszteletadáshoz.

Egészen különleges hangulatot adott ahogyan a nyári éjszaka kellemesen lengedező szellője, a park fáinak susogása, az éjjeli neszezések ritmusa, a fáklyák lobogó fényeivel és a velük együtt táncoló árnyékokkal egymáshoz fűződve alkottak harmonikus egészet a fentről bennünket figyelő csillagok ezüstös ragyogásával együtt. Az edzőruhák súrlódása, a tompítások csattanása, a küzdelem hangjai pedig olyan érzésekkel és energiákkal töltötték meg ezeket a pillanatokat amelyeket leírni, irodalmi képességeim erősen behatárolt korlátai miatt, meg sem kísérelhetek… (bármit is írnék, egyszerűen nem volna “igaz”).

Teljes edzésmunkát végeztünk most is, és bár mindenki nagyon fáradt volt már, mégis talán az előbb leírt közösen megélt és megtapasztalt különleges hangulat hatására most elmaradt a “növénnyé”” 🙂 válás jelensége. Rendben elpakoltunk magunk után és jókedvvel, felszabadultan beszélgettünk még egy rövid ideig. Gyula úgy gondolta még felmelegíti a déli ebéd egy megmaradt részét, amit először többen is mosolyogva fogadtak, de aztán szép lassan szinte mindenki leült falatozni egy kicsit az ebédlő asztalunkhoz :). Csatlakoztam Gyulához a tűznél, aki mindent megmelegített nyárson amit csak a többiek kihoztak. Akkor kaptunk észbe, hogy már jóval elmúlt éjjel kettő mire nyugovóra tértünk. Az alvással a mai napon sem volt senkinek sem problémája… 🙂

Péntek:

A reggelinél feltűnt, hogy mindenki nagyon visszafogott mennyiségben fogyasztja a kihozott ételeket :). Mint kiderült a tegnapi edzés több tekintetben is erősen igénybe vette a gyakorlókat :), ezért okulva a tegnapi nap tapasztalataiból, a mai  napon igyekeztek csökkenteni a kockázati tényezőket :). A délelőtti edzés első részét Márti vezette. Ebben az edzésrészben az általános és specifikus bemelegítést követően nyújtással foglalkoztunk. Most nem a lehető legnagyobb mozgáskiterjedés fokozása volt a cél, hanem a ju jitsu gyakorlása közben fontos mozgássorok minél gördülékenyebb végrehajtásához szükséges izmok, inak, ízületek, stb. átmozgatása, valamint a tegnapi tréningek okozta feszültségek tompítása és megszüntetése volt a fő szempont. A tréning második felében alapmozgásokat gyakoroltunk bottal. Alap bot ütések haladásból a fő irányokba, szúrás és alap védekezések követték egymást. Láthattuk az alapelvek megjelenését az eszközös technikákban, miközben erre ráépülve megismertük az adott eszköz legfontosabb jellemzőit is (előnyök, hátrányok).

Ebéd után sokféle program közül lehetett választani, akinek volt kedve motorozhatott egy jó kis hatszázas enduroval 🙂 – köszönet (nagy) Zsoltinak – de az íjászkodást és a karikás ostor kezelését mindannyian kipróbáltuk, sőt … :). Itt született meg a tábor talán legemlékezetesebb poénja (bár volt belőle jó néhány :)), Gyula barátunk íjászkodása, új nevet eredményezett számára… :). Jellegzetes, semmivel össze nem téveszthető lövési stílusát látva, a későbbiekben már gyakran Ámor néven szólítottunk, ami aztán tovább fejlődött Ármor-ra, az azért mégiscsak harcosabb és komolyabb hangzással bír az elődjénél :D. Az igazsághoz hozzátartozik az én teljesítményem sem volt elhanyagolható, amikoris legalább egy tucatszor kiesett a nyílvessző a helyéről mielőtt kilőhettem volna… :). Mind íjászatban, mind pedig karikás ostorozásban Black Szása bizonyult a legügyesebbnek (Pistit most nem nézzük :)), de mindenkinek jutott kisebb-nagyobb sikerélmény :).

Az este hat órakor kezdődő edzésen átismételtünk néhány technikát a tegnapról, majd az alapelveket ezúttal a földön végrehajtott technikákon keresztül gyakoroltuk. Sok alap- és rávezető mozgást vettünk át, majd a végére maradt egy kis “leszorítós birkózás” :). Csak annyi pihenőt tartottunk, amíg bejöttek a senior edzésre megérkezett barátaink és már kezdtük is a szokásos senior tréninget. A bemelegítés ezúttal társas játékos feladatokból állt, majd jött a “rabold el” játék (mindenki ellenem) :D. A terem különleges adottságait a senior barátainknak is meg kellett ízlelniük (legalább egy kicsit), ezért nem maradhatott el a kúszás-mászás, ami a hosszú oldalon most eléggé hosszúnak bizonyult… :D. Mozgásból hajtottuk végre a bázis majd az esés technikákat utána a fogásból való technikák alapelveit és végrehajtásukat gyakoroltuk néhány technika segítségével. Az edzés zárásaként, mivel egyik senior társunk (Zsolti) születésnapját ünnepeltük, erőnlétként hagyományosan annyi kentot, felülést és guggolós mae gerit csináltunk, amennyi az ünnepeltünk aktuális éveinek a száma :). Ez jelen esetben a 39-s számot jelentette :).

Kellemesen elfáradva, de annál jobb hangulatban mentünk át az ebédlő helyiségbe, ahol az ünnepelt finom sütikkel és hűvös üdítőkkel vendégelte meg a csapatot, amihez csatlakozott Martina is a saját készítésű sütijeivel. Közben az udvaron újra tüzeskedni kezdtünk, ugyanis alágyújtottunk a tárcsának. Bőrös malac husikat sütögettünk és alkalmanként néhány cukkini is a tárcsára került. Pisti volt az előkészítő, Sanyi a sütő és Roli a kóstoló. Az elején még kicsit akadozott a gépezet, de aztán minden a helyére került … 🙂 – szó szerint… :). Ettünk, ittunk, beszélgettünk és cseppet sem búslakodtunk :).

Szombat:

Nagy örömömre a szombati nap délutánján kilátogatott közénk a klubunk alapítója Nándi és tartott is egy bő órás edzést. Ez az örvendetes történés némileg megváltoztatta a szombati napra általam tervezett programot. A délelőtti edzésre ugyanis egy az első edzéshez hasonló tréninget szerettem volna végigcsinálni csak még egy kicsit fokozva az intenzitást olyan gyakorlatsorokkal amelyek idáig nem kerültek be az edzőtábor programjába. Amikor Nándi mondta hogy délután tart nekünk egy edzést, akkor letettem a eredeti elképzelésemről, ugyanis elég nehéz dolga lett volna a délutáni edzésen megjelent “növényeknek” ju jitsu-t tanítani :D.

A szombati nap így szabad edzéssel kezdődött. Amikor a reggeli közben elmondtam a változást a többieknek, a hír hallatán szinte mindenki vett még maga elé némi elemózsiát és jó étvággyal kezdett újra a falatozásba :).  A szabad edzésen előkerültek az eddig tanultak ismétlései csakúgy mint a boken vagy a tonfa használata és technikái.  Az ebéd utáni idő beszélgetéssel és pihenéssel telt. Nekünk el kellett jönnünk Vásárhelyre a gyerekekért, mert az utolsó este szerettük volna ha ők is kint alszanak a csapattal. Ezért megkértem Black Szását, hogy a tábor utolsó edzését vezesse ő. Mivel minden edzésünk más volt, ezért mostanra is olyan dolgot gondoltam ki, ami így ebben a formában a résztvevők számára bizonyosan újdonság volt. Sanyi délután öttől “no gi” (“földharc”, edzőruha nélkül, csupán rövidnadrágban) edzést tartott, szintén az alap technikákra koncentrálva. Előzetesen azt kértem legalább egy óra legyen az edzés, ehhez képest amikor visszaérkeztünk olyan fél hét körül még javában ment a tréning. Olyannyira jó volt a hangulat, hogy mivel nem volt mindenkinek párja, még az utolsó félórás “gurulásra” magam is csatlakoztam a csapathoz.

A gyerekek közben pancsoltak a medencében majd én is beálltam egy kis vízipisztoly csatába … :). Az edzés után ismét megkezdtük az előkészületeket a tárcsán sütéshez. Gyula és Nándi felélesztették a tüzet. Most már a tegnapi tapasztalatok birtokában, két tárcsát állítottunk hadrendbe és az előkészítés folyamatát is profi szintre fejlesztettük. Roli és Pisti előkészített, Sanyi, Gyula és Nándi sütögetett, Norbi kóstolt, és mindeközben Balázs fényképekkel dokumentált :). Az utolsó esténken sem fogytunk ki a jó hangulatból, sőt ha lehet még emeltünk annak a szintjén, köszönhetően a már nem csak üdítők és víz formájában elfogyasztott itókáknak :D. Többször is megváltottuk a világot :), így biztosak lehetünk benne, hogy ezután a tábor után már egy jobb világ reggelét hozza el a következő hajnal pirkadatát jelző kakasszó :).

A vasárnapunk is elég korán indult. Reggel hatkor érkezett a tatami szállító furgon. Bepakolás, Vásárhelyen kipakolás, majd vissza Óföldeákra összepakolni magunk után. A pakolást és takarítást félbeszakítottuk még egy közös reggelivel, majd mindenki útra kelt hazafelé.

A bevezetőeben azt írtam, hogy több hagyományunk is folytatódott ebben a táborban. Maga a táborunk megrendezése is ide tartozik, csakúgy mint a családias létszám (kilencen aludtunk kint), baráti hangulat vagy a klubunk alapítójának a részvétele. Ami a mostani hagyományteremtésünket illeti, a Nyári Klubtáborunkat a jövőben mindig ugyanekkor rendezzük meg (néhány nap eltérés előfordulhat). A helyszínen sem kívánok változtatni, így amíg arra lehetőséget kapunk vagy egyéb más ok nem szól közbe, addig visszajárók leszünk Óföldeákon. Szintén hagyományteremtő volt az éjszakai szabadtéri edzés, ami ezentúl minden évben a nyári napfordulókor kerül majd megrendezésre.

Külön szeretnék mindannyiunk nevében köszönetet mondani Böbének és Pistinek. Az önzetlen segítségük és a szívvel-lélekkel végzett szervező munkájuk eredményeként történhetett meg velünk mindaz, amiből néhány morzsányit összeszedtem a mostanra már cseppet sem rövid élménybeszámolómban. Mi mással is zárhatnám soraim, mint azzal hogy jövőre, ugyanitt, ugyanekkor, én itt leszek…

egy rövid zenés képösszeállítás a tábor pillanataiból 🙂

ui.

tudom, sokmindent kihagytam, de a többit rátok bízom… 🙂

Összes hír

Kapcsolódó galéria

Szólj hozzá!

Az e-mail címed sehol sem jelenik meg, harmadik fél nem férhet hozzá.
A *-gal jelölt mezőket kötelező kitölteni.

*
*

Az alábbi HTML elemek és attribútumok használhatók: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>