A klubtáborunk valószínűleg soha nem válik nagy számú résztvevőt megmozgató nyár eleji programmá, mivel az a néhány nap amit ilyenkor közösen együtt töltünk, jellemzően nem tartozik az életünk legkönnyebb pillanatai közé 🙂 …

Némileg ellentmond ennek az, hogy a tavalyi táborhoz viszonyítva most többen jelezték részvételüket, ám az élet közbeszólt, hiszen voltak társaink akik sérülés miatt, többen pedig a Dunán levonuló árvíz, vagy a hivatásuk feladatai okán végül is nem tudtak velünk táborozni. Így a létszám megegyezett a 2012-essel és a résztvevők között is csupán két fő cserélődött (két tavalyi résztvevőnk idén nem tartott velünk, helyettük két másik társunk kóstolt bele most először Óföldeák levegőjébe.

2013. június 19. szerda – 0. nap

Szerda reggel tatami pakolással kezdődött a napunk. Imi barátunk jóvoltából két kanyarral érkeztek meg az edzőszőnyegek és a tréningekhez szükséges egyéb felszerelések (botok, kesztyűk, labdák, elsősegély, stb.) az előttünk álló napokban dojová átalakított, mostanában már használaton kívüli kultúrház nagy termébe. Dél körül végeztünk, majd miután hazatértünk Vásárhelyre összekészítettünk minden olyan dolgot, amire szükségünk lehet és persze vittük magunkkal a vacsorához nélkülözhetetlen összetevőket is :). Pisti délután átvette a táborunknak idén is otthont adó épületeket (óvoda – szállás és étkezés, valamint kultúrház – dojo és szállás) és az érkező klubtársainkkal közösen berendezték a dojot is. A megszokott időben (18.00) megtartott szabad edzésünkre már minden feltétel adott volt az edzőtáborunk megkezdéséhez.

A tábor kiírásában azt mondtam nomád körülményekre kell készülnie az ide érkezőknek, ehhez képest már az elmúlt évhez viszonyítva is sok felújítási munka eredményeként új nyílászárókkal (szúnyoghálós :)) ellátott kifestett helyiségeket, jól felszerelt konyhát és alaposan felújított vizesblokkot (többfunkciós zuhanykabinokkal) vehettünk birtokba :). Idén csak egy társunk választotta a sátorozást, a többiek a dojoban vagy az oviban aludtak. Ami szintén több volt mint az elmúlt évben, az a szúnyogok száma, de erre is volt hatékony megoldásunk…🙂.

A szabadedzés remek alkalmat ad a gyakorlóknak a táborra való ráhangolódáshoz és ezt mind ki is használtuk. Este nyolc után, egy kétórás tréninget követően, jöttünk ki a dojoból és egy kis kitérőt követően (tusolás, pihi, stb.) nekiálltunk a vacsora elkészítésének. A szerda esti menü szalonna, kolbász, hagyma, zöldségek tábortűzön elkészítve és persze némi itóka :).

Első lépésként tüzet kellett gyújtanunk, és mivel öngyújtónk nem volt, gyufával meg túl könnyű lett volna a feladat, ezért Balázs varázssátrából (amiből egyébként hihetetlen dolgok kerültek elő a tábor folyamán pl. kézi meghajtású dinamós lámpa :)) előkerülő „túlélő” magnézium rúdból 🙂 próbáltunk megfelelő intenzitású szikrát csiholni. Egy tűzijátékokkal fellépő kisiparos is megirigyelhette volna azt a változatos színű, formájú, és mennyiségű szikrát amit előállítottunk, de tűz az csak nem akart lenni. Már-már a gyufa bevetésére gondoltunk, amikor Robi egy nagy rohammal tüzet csiholt :D. Örökös tűzmesterünk, Gyula korábban vágott némi fát Balázs „túlélő” baltájával 🙂 és ezt némi száraznak ítélt szénával tette gyúlékonyabbá.

Az eredmény: a Robi által csiholt kicsiny tüzecske semmi perc alatt átalakult egy olyan tűzfészekké, amely csak úgy ontotta magából a füstöt :). A szúnyogokkal egy ideig nem is volt gondunk :), bár igaz, egy ideig szalonnát sem tudtunk sütni 🙂. No de hamarosan helyre állt az univerzum rendje, és magasra csaptak a lángok is (néha egy kicsit túl magasra is :)), majd miközben elkészültek a nyársak és a rávalók (amiben nagy szerep jutott Balázs „túlélő” késének :)), lett elegendő parázs is, remek lakomát tartottunk és jókedvűen beszélgetve múlattuk az időt a kellemes nyári csillagfényes éjszakában.

2013. június 20. csütörtök – 1.nap

Az előző év tapasztalataiból kiindulva a nagyon visszafogottan reggelizett a társaság minden tagja, majd kis pihenő után magunkra öltöttük a munkaruhánkat (gi) 🙂 és nekikezdtünk az első tréningnek.

Az alapos, általános és speciális bemelegítést követően a ju jitsu harcművészetének eddig megismert elemeinek a gyakorlása volt a feladat küzdelmi jelleggel. Az edzőtáborban résztvevők többsége már rendelkezik azzal a tudással és tapasztalattal, amely szükséges ahhoz, hogy az eddigi alaptechnikáikat újabbakkal egészítsék ki, és így együtt gyakorolva azokat, szerezzenek további tapasztalatokat. Ennek megfelelően a bő két órás tréningből úgy másfél óra volt a tiszta küzdelmi idő (váltott partnerek, pihenő idő nélkül), amely most két területre fókuszálódott; ezek a földtechnikák és a „kesztyűs” küzdelem témakörei voltak. Az edzést, a szokásoknak megfelelően erőnléttel és levezetéssel zártuk. A meditációt és tiszteletadást követően a dojoban körbenézve, a már szokásos átalakulást csodálhattam meg ismét 🙂.

A dojoból, szinte cseppfolyós páratartalommal fojtogató esőerdő lett, ahol fehér, totálisan átázott ruhákba felöltöztetett növények próbáltak vegetálni :D. Kis idő múlva, amikor már képesek voltak némi önálló helyváltoztatásra, bizonytalan és nem túl határozott mozgással „rohantak” (kb. 1 méter/perc), a szabad levegőt és így valamiféle megváltást ígérő dojo ajtó felé :). Az első növények a dojo ajtó feltépése után szembesültek azonban a ragyogó valósággal, ugyanis odakint nagy páratartalom ugyan nem volt és több levegőt is talált mindenki, de a napon 40 fok feletti hőmérséklet alaposan mellbevágott mindenkit :). Bár idő kellett hozzá, de végül mindenki sikerrel abszolválta a dojo és a folyadékok tárolásául szolgáló konyha közötti úgy tíz méternyi gigantikus távolságot, és végre kezdődhetett a növények locsolgatása, vagyis a folyadék pótlása és utántöltése :). Ebédig csendben telt a pihenő időszak, mindenki próbálta újra megtalálni az emberi létformáját :).

Minden nap délután két óra körül kezdtünk ebédelni, hiszen a délelőtti edzések után a folyadékon kívül semmilyen más tápanyagot nem kívántak a növények. Ebéd után szintén a csendes pihenő volt a jellemző… :).

A délutáni edzésen a résztvevők korábbi vizsgájáról készült videó anyagot elemeztük ki közösen (köszönet Martinának a laptopért). A vizsga értékelésénél általam elmondottakat, valamint a bensőjükben, azokban a pillanatokban megélt érzéseket, élményeket és tapasztalatokat tudták összevetni a kamera által rögzített objektív valóság képével. Most kívülről is láthatták mi jó és mi kevésbé az, melyek azok a területek amelyeket ők úgy gondolták egész jó és most kívülről látva már nem is tűnik annyira pengének, sőt… :), de ugyanez fordítva is megjelenik; sokkal gyengébbet érez valaki, mint amilyennek most azt kívülről látja – melyik az igaz? A látható technikákban megfigyelhettük az alapelvek meglétét vagy éppen hiányát, láthattuk ugyanazon ember két technikája közötti szembeötlő különbséget, amennyiben megjelennek az alap és mozgásszerkezeti elvek vagy éppen hiányoznak azok.

Azon vettük észre magunkat, hogy már alig fél óránk van hátra a rendes edzésidőben kezdődő tréningünkig. Az eltelt két és fél órában minden olyan fontos momentumot kielemeztünk, amely segítséget adhat a fejlődés fenntartásához, az utánzási szint mind szélesebbé, biztosabbá tételéhez, és ezáltal olyan tapasztalatok és megélt pillantok begyűjtéséhez, amely megfelelően előkészíti a fejlődés következő szintjére (megértés szintje) való fellépést és az azon való továbbhaladást.

A rendes edzésünkre érkezett még két klubtársunk, így velük kiegészülve teljesítettük a megszokott edzésrendnek megfelelő tréninget. A szokásos növények jóval este nyolc után szállingóztak ki az esőerdőből :D, majd nem sokkal később nekikezdtünk a vacsora elkészítésének. Favágás, tűzgyújtás, stb., szinte már rutin feladatnak számított, helyére került a sütőtárcsa, arra pedig a csirke combok és a cukkini 🙂. A csirkék nem adták olcsón a combjukat, mivel a sütés közben többször is kifröccsent némi langyos olaj a tárcsáról 🙂 és bizony egyik ilyen alkalommal az ujjaim is útban voltak. Szakosan elláttuk a sérülést, és kivégeztünk minden combot. Ismét meg kell említeni „Túlélő” Balázs barátunkat, aki igen remek és funkcionális fejlámpával is segítette a hatékony vacsora készítést 🙂.

2013. június 21. péntek – 2. nap

A reggel a szokásos rutin szerint zajlott, magunkhoz térés – reggeli – pihi – és indulás az edzésre.

A délelőtti edzés első részén, a tegnap délutáni tréningen szóba került témakörök, egy más környezetben való működésének a megismerése került a gyakorlás középpontjába. Az említett más környezet az eszközök használatának lehetőségei. Általánosan megismertük az eszközös és az eszköz nélküli alap és mozgásszerkezeti elveket, valamint ezek egymásra épülését, megjelenését, és hatásait a technikák működésében (miért lehet valami, hatékony vagy kevésbé az).

A mostani foglalkozáson a bot, mint eszköz és fegyver, jellegzetességeit és speciális jellemzőit tanulmányoztuk. Gyakoroltuk az általános alapok alkalmazását, amit kiegészítettük a speciális alapok megismerésével és alkalmazásával. Eljutottunk odáig, hogy néhány egyszerű, alap technikát összefűzve, most már önállóan is képesek lesznek gyakorolni az alapokat a tréningen résztvevők. Mindezt kiegészítettük olyan képesség fejlesztő gyakorlatokkal, amelyek hasznosak a nélkülözhetetlen „eszközbiztonság” megszerzéséhez és folyamatos erősítéséhez, valamint más képességek fejlesztésében is jelentős előrehaladást adhatnak (koncentráció, időzítés, vizuális és mozgás koordináció, stb.)

Az edzés második részében a nyújtásé volt a főszerep. Márti vezetésével mindenki sok-sok felgyülemlett feszültséget nyújthatott ki magából testi, lelki, és szellemi téren egyaránt. Laokoón csoportot idéző girbe-gurba origamikat hajtogattak magukból a gyakorlók, ami szemmel láthatóan nem volt minden esetben könnyű mutatvány :), de az bizonyos, hogy mindannyian sokkal könnyebben, lazábban, pihentebben jöttünk ki a dojoból, mint amikor reggel bementünk oda. Szükség is volt rá, hiszen az előttünk álló nap még igencsak hosszú volt… :).

Az ebédet és a pihenőt követően a nap második edzésén a „kesztyűs küzdelem” volt a fókuszban. Alapelvek, alap mozgások, alap technikák követték egymást az erős bemelegítés után. Egyenes és hajlított karú ütések, blokkok, lezárások, kizárások, mozgások, távolság és időzítés volt az “étlapon” :). Megint elrepült, több mint két óra 🙂. A délután pihenéssel és beszélgetéssel telt egészen a senior edzésünk kezdetéig, amikor is nekiindultunk a mai nap harmadik edzésének.

Ismét voltak olyan barátaink, akik kilátogattak hozzánk és csatlakoztak ehhez az edzéshez, ezért egy átlagos senior létszám alakult ki. A bemelegítést ezúttal játékos gyakorlatokkal csináltuk végig, majd a mozgásból végrehajtott bázis és esés technikát követően néhány kombinációs technikát gyakoroltunk. Az edzést, az erőnlét és az általános levezető mozgások zárták. Negyed tíz is elmúlt mire átsétáltunk a kinti asztalokhoz leülni, pihenni, inni és beszélgetni egy kicsit. Nagyobb kajálásra senki sem gondolt, mivel még előttünk állt a nap utolsó edzése az éjszakai szabadtéri tréning, ezért leginkább mindenki igyekezett annyi energiát gyűjteni amennyi csak lehetséges.

2012-ben rendeztük meg először a nyári szabadtéri éjszakai edzésünket és már akkor elhatároztuk, ebből hagyomány lesz. Az időpontot is (ahogyan az edzőtábor időpontját is) megtartjuk, minden évben a leghosszabb nap után, azaz Szent Iván éjjelén edzünk a szabadban a csillagok alatt.

Az előzetes terveknek megfelelően fél tizenegykor kezdtük a tatamik kihordását a dojo előtti park fái által körülölelt gyepre (úgy ötven méternyi távolságra a dojotól). Miután a szőnyegek a helyükre kerültek, elhelyeztük a fényforrásként szolgáló fáklyákat is a tatami körül.

Ezen az estén azon túl, hogy remek időjárást kaptunk, még egy olyan csodálatos égi jelenség is elkísért bennünket, amit szuperholdnak ismernek a legtöbben. Ilyenkor a Hold, telihold fázisban van és a keringési pályájának olyan szakaszán tartózkodik, ahol a Föld adott pontjairól szemlélve sokkal nagyobbnak, fényesebbnek, erőteljesen ragyogóbbnak láthatjuk égi kísérőnket. A Hold, a fáklyák, a fák, a szél, a bokrok, a neszezés, a technikák és a ruhák hangja, a tompítások csattanása… mit is írhatnék… inkább nem írok semmit :), aki ott volt megélte…, aki pedig kíváncsi rá, annak lesz lehetősége megélni…

A teljes ju jitsu edzésprogramját végigcsináltuk ezen az éjjelen is. Mindenki maximális odaadással küzdött és harcolt; nem taktikázott nem tartalékolt, mindig csak egy technika létezett… Éjjel egy óra után egy hosszabb meditációval fejeztük be az edzést és annak ellenére, hogy csak ezen a napon, ekkor már kilenc órányi nem gyenge terhelésű edzésmunkán voltak túl a táborozók, fáradtan de jókedvűen, messze nem növényi állapotban :), hordtuk vissza a tatamikat a dojoba. No de a napnak még mindig nem volt vége, hiszen, most következett a kajálás, hogy hogy nem, de mindenki igencsak éhes volt :). Mindent elkészítettünk, ami csak a kezünk ügyébe akadt (hús, zöldség, máj, rizs), ebben most is Gyula volt az élenjáró harcos :), és fél háromig ki is tartott a lendületünk, jókedvű beszélgetéssel, kajálással és állandó folyadékpótlással.

2013. június 22. szombat – 3. nap

(kis) Zsoltinak egy sérülés következményeként elég sok edzést ki kellett hagyni az elmúlt időszakban, ezért a korábban megtartott 5. kyu vizsgán sem tudott a társaival együtt részt venni, holott erre minden tekintetben felkészültnek tartottam őt. Egy héttel a mai nap előtt közöltem vele, miután már láttam, hogy felépült és teljes mértékű edzésmunkát tud végezni, a klubtáborunk utolsó napján lehetőséget kap az 5. kyu vizsgájának teljesítésére.

A vizsgában mindent úgy teljesített, ahogy az tőle elvárható volt. Az atemi, ukemi és ju jitsu waza is megfelelő szintű volt, sok olyan dologra odafigyelt, amit a korábbi napokban itt a táborban is gyakoroltunk. Mégsem ez volt az, ami igazán dicséretet érdemelt, és a teljesítményét a leginkább jellemezte. Ez a jellemző ma a küzdelem volt. Több olyan tényező is volt, ami abszolút értékben is nehézzé tette számára ezt a vizsgát (több hetes edzés kihagyás, újabb bicajos baleset sérülései, és hát bizony egy nem igazán pihenős tábor utolsó reggelén jártunk ekkor), és ehhez jött még hozzá a szokásos vizsgadrukk. Nagyon megküzdött és becsülettel remekül helyt állt.

Korábbi beszélgetéseinken többször is szóba került, hogy a technikáit az adott szinten majdnem hibátlannak látom, mégis kicsit sótlannak, túlzóan hidegnek, sterilnek éreztem sok esetben a jitsuját. Ebből a kissé fakónak tűnő attitűdből csak a küzdelmek közben láttam parázslani olykor egy kis harci szellemet. A mostani vizsgája mindannyiunk számára megmutatta milyen erős nem csak testileg, de szellemileg is, és hogy van szíve, lelke a ju jitsuhoz. Az értékelésben a technikai pontosítások mellett a legnagyobb hangsúlyt ennek a benne meglévő erénynek a gyakoribb felszabadítása és megélése kapta, amit ha egyensúlyban képes tartani és felhasználni a rá jellemző hideg és precíz kivitelezéssel, nos abból igazán hatékony kombináció jöhet létre…

A vizsga utáni gratulációkat követően rövid szünet, és délig szabad edzés volt a program.

Az ebéd után megérkeztek a legifjabb klubtagjaink is Levi és Angi :). Azonnal előkerültek és munkába álltak a karikás ostorok, és beindult a motorozás is. Érkeztek vendégeink is, akik egyből beálltak a vacsora előkészítésének folyamatába :). Így mindenki csirke combot pucolt, csülköt vágott, zöldséget szeletelt, tűzhelyet, bográcsot készített elő, fát aprított, stb. A közös munkának hála mindennel gyorsan elkészültünk így volt idő átsétálni az erődtemplomba és felmászni annak tornyába is 🙂.

A templomból visszatérve a Tata (Márti apukája) megkezdte a bográcsos csülök főzést, de segítsége is volt, Kati mami, Zsani és Norbi személyében :), akik a gyerekek felügyeletét is ellátták, amíg a táborlakók a záró edzésen vettek részt.

A záró edzés olyan volt mint a nyitó tréning, vagyis küzdelem… és a végén növények az esőerdőben :D.

A bográcsos bár elkészült a több mint két órás edzés végére, de igazából senki nem tudott még enni belőle. Legalább ugyanennyi idő kellett, amíg asztalhoz ültünk mindannyian, viszont akkor már mindenki nagyon jó étvággyal falatozott a kiváló csülök paprikásból és a Norbi által folyamatosan készített tárcsán sült csirke combokból, zöldségekből, gyümölcsökből, salátákból, meg a kolbászból, sajtból, lekvárból, mézből, s mindenből mit szem száj csak kívánhat :). Ekkor este már természetesen előkerültek a finom borok, pálinkák, sörök is, és bizony megint éjjel kettő is elmúlt amikorra aludni tértünk 🙂.

2013. június 23. vasárnap – pakolási nap

Reggel kilencre érkezett a tatami szállító autóval Imi és két kanyarral be is kerültek a dojoba a szőnyegeink, de nem a végleges helyükre, mivel holnap kezdődik az átköltözésünk az új dojoba, és még sok takarítási, pakolási feladat vár ránk mielőtt újra le tudjuk pakolni a tatamikat a végleges helyükre.

Mindent kitakarítva, rendbe rakva adtunk át és még egy kis motorozásra is maradt idő (nagy) Zsolti hatszázas Yamaha endurojával.

Most hogy végigolvasom amit írtam, azt látom jó sokat írtam nem túl sok mindenről 🙂 ahhoz képest amennyi minden történt velünk, de legfőképpen bennünk az elmúlt napokban.

Írhatnék még bőven

arról, milyen tapasztalatok születtek a gurulások kemény felületen történő végrehajtása közben – sajnos volt közöttük igazán fájdalmas is…

arról, hogy mindenki „megbillent” néhányszor az edzések alatt, de senki nem adta fel

arról, mennyi különleges pillanat ért bennünket, miközben olyan energiákhoz fértünk hozzá saját magunkban, aminek korábban a létezéséről sem volt fogalmunk

arról, milyen az amikor a klubunkban jellemző „kúszok, mászok, áthúzós” gyakorlatokat tizennégy méter hosszan teljesítjük, és amikor „végig” érünk akkor, visszafordulunk ugyanazzal a technikával, hiszen ez még csak a fele a gyakorlatnak…

és még hosszan sorolhatnám, de nem teszem…, inkább szeretnék köszönetet mondani mindenkinek aki ott volt és bármilyen formában hozzájárult a megélt élményeink és érzéseink sokaságához.

Külön köszönet vendéglátóinknak Óföldeáknak, Bónus Istvánnak a kiváló reggelikért és ebédekért, valamint Pistinek és Böbének, akik most is mindenben segítségünkre voltak, no meg az égieknek, akik remek időjárással ajándékoztak meg bennünket :).

Aki tudja mi mindenről (nem) írtam, az ha teheti, szerintem jövőre is itt lesz, aki pedig nem volt ott, de kíváncsi rá, azt szívesen látjuk közöttünk … :).

néhány pillanat a táborból… 🙂

.        .        .