A 2011-2012-es tanév szeptemberi kezdetekor a Szent István Általános Iskola lehetővé tette az ott tanuló gyerekek számára az önvédelmi oktatás választását is. Így a kötelezően választott sportfoglalkozások között, a klasszikusnak számító sportok mellett (foci, kézilabda, kosárlabda, úszás, atlétika, aerobik, stb.) helyet kapott a ju jitsu oktatás is. Az önvédelmi tréningek vezetésére a Ju Jitsu Klub Hódmezővásárhely kapott felkérést az iskola vezetésétől. A jó kapcsolatunk az iskolával már több mint egy évtizedre nyúlik vissza, amikor is hasonló módon oktattunk kisdiákokat az akkori szabályozásnak megfelelően.

Az iskola minden évfolyamában van sporttagozatos képzés, ami szintén komoly hagyományokra tekint vissza. Ehhez kapcsolódóan élesztettek fel egy újabb hagyományt, aminek most nagyon is friss aktualitása van, hiszen már két hónap sincs hátra a 2012. évi, Londonban megrendezésre kerülő XXX. Nyári Olimpiai Játékokig. Az iskola ehhez a jeles alkalomhoz csatlakozva szervezte meg a mai napon az Olimpia Köszöntő Sportünnepélyt, ahol minden évfolyam kisdiákjai megmutathatták valamilyen módon a  képességeiket, ügyességüket és sportbeli jártasságukat.

A bemutatók sorában a klubunk is érdekelt volt természetesen, hiszen mindenki nagyon kíváncsi volt arra vajon mit is csinálnak azon az “önvédelmen” :). A bemutató előtti foglalkozáson úgy döntöttünk Mártival, a sportünnepélyen egy olyan bemutatót tartunk, ahol valóban azt nézhetik meg a szülők, barátok, hozzátartozók hogy hogyan megy egy edzés és hogy mi minden történik ott. Ezzel a megoldással minden kisgyerek aki akart szerepelni ott lehetett a bemutató csapatban, függetlenül attól hogy mennyire ügyesen sikerült elsajátítania az eddig tanultakat (persze így is voltak akik nem mertek szerepelni, de a bemutató után már közülük is többen mondták hogy legközelebb ők is jönnek :)).

A mi programunk stílusosan Harci-Marci Torna néven került bejelentésre. Nagy volt az izgalom a szemekben, mindenki nagyon várta már hogy megmutathassa mit is tud. Amikor az aláfestő zene első hangjaira megkezdődött a bevonulás már az egész csarnok nézőközönsége a harci-marcikat figyelte :). Nagyon fegyelmezetten, ügyesen és pontosan hajtották végre az egymás utáni feladatokat. Ízelítőt adtunk a bemelegítéstől kezdődően az ütő-rúgó és esés technikákon át, egészen a birkózásig és még játszottunk is egy kicsit :). A sok néző okozta feszültség gyorsan feloldódott a gyerekekben, akik így felszabadultan (csakúgy mint az edzéseken) és láthatóan jó kedvvel ügyeskedtek a tatamin. Megérdemelten kaptak nagy tapsot a nézőktől, ami persze nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy mindannyian fülig érő szájjal jöttek le a tatamiról a bemutató befejeztével.

Külön feladatot jelentett számukra, hogy itt együtt dogozott a 6 éves elsős kisgyerek a 10-11 éves negyedikes társaival, ami mindkét korosztály számára szükségessé tette a másikra való fokozott odafigyelést. Vigyáztak egymásra, ha kellett segítették a társaikat, és bizony a huncutságban is megtalálták a közös nevezőt… :).

A bemutató alatt néhány szóban ismertetésre került a foglalkozásaink felépítése valamint az ott folyó munka és annak céljai. Így mindenki számára érthetővé és láthatóvá is vált, hogy az az általános képességfejlesztés, ami nem sportágspecifikus módon történik a foglalkozásokon, számos területen (fizikai és mentális) képes elősegíteni a gyerekek fejlődését. A sportágspecifikus gyakorlatok (tatamin végrehajtott gyakorlatok, esések, stb.) pedig sok olyan területet ölelnek fel, amelyekre a hagyományos testnevelés órákon kevesebb lehetőség van.

Az egész sportünnepély remek hangulatban zajlott. Minden bemutató csapat nagyon látványos műsorral szolgálta ki a nagyszámú közönséget. Az egészen kicsiktől a végzős diákokig mindenki kitett magáért. Láthattunk, ügyes csoportos gyakorlatokat szerekkel és anélkül, bravúros ugrásokat és torna mutatványokat, tehetséges labdarúgókat és kosarasokat, elegáns táncosokat, és még sokminden mást… :). Egyszóval valóban a sport és a mozgás ünnepe volt a mai nap.

Köszönjük azoknak, akik ezt lehetővé tették: az iskola vezetésének, a tanári karnak, a testnevelőknek, és természetesen a “motornak”, Zsuzsa néninek :).

Az iskolai edzések a tanév végével befejeződnek, a következő év pedig már egy másik történet lesz… 🙂