Az összevont edzés minden felnőtt csoportban gyakorló társunk számára lehetőséget kínál a ju jitsu harcművészetének megélésére, abban az összefüggésben ahogyan az reánk jellemző. Nem kell sok száz ütést, rúgást, dobást, fekvőtámaszt, hasizom gyakorlatot, vagy guggolást csinálni, hanem mindig csak egyet… ;). Ezen az alkalmon azok a társaink is harcművészetet gyakorolhatnak, akik a mindennapokban egy másik csoport munkájában vesznek részt.
A klubunk minden csoportjában kis létszám kialakítására törekszünk (ennek okairól a módszertani témaköröknél olvashatunk). Nagyon sok közös programunk van, ahol a klub különböző csoportjaiban gyakorlók találkozhatnak, beszélgethetnek egymással így alkotva igazi közösséget. Egy közösséget összetartó erő sokféle lehet (célok, szándékok, értékrend, stb.), azonban egyik sem lehet elegendő önmagában (hosszútávon), ha nem társulnak hozzájuk közösen megélt élmények és az ezekhez kötődő érzések. Egy ju jitsu-val foglalkozó klubnál pedig hol máshol lehetne remek alkalmat találni az igaz élmények és érzések megélésére, mint a dojo-ban…
Az összevont edzés a klubunk egy régi hagyománya, immáron évtizedes múltra tekint vissza. Az első összevont edzésünket akkor tartottuk. amikor megkezdődtek a klubban a különböző csoportok szerinti bontásban tartott tréningek. Először egy új kezdő csoportunk volt, majd elindult a senior csoport, aztán lett más településen is csoportunk, majd kialakult egy újabb kezdő csoport is a haladók mellé. A csoportok alapelve, feladatai és ebből adódóan az oktatási módszertan lényegesen különbözőek (erről a csoportok ismertetésénél bővebben olvashatunk). Más a senior, a kezdő, és a haladó edzés, ahogyan más a manó, kisebb gyerkőc, és nagyobb ifjonc foglalkozás is.
A hat órakor kezdődő edzésre a felnőtt csoportjaink tagjainak a fele jött most el, és így még éppen el is fértünk a jelenleg rendelkezésre álló dojo-ban. A többségük még nem volt ilyen edzésen, ezért kíváncsiskodva kérdezgették a rutinosabb társaikat a várható történésekről. A rutinos társakat persze nem kell félteni, ha egy kis viccelődésről van szó, így hát megfelelően felkészítettek mindenkit, hogy a túlélésük lehetőségét tekintve hagyjanak fel minden reménnyel, amit néhány, már az idők homályába vesző (rém)történettel, anekdotával, mítosszal és legendával meg is támogattak… :).
Az összevont edzés három órás csakúgy, mint a klub haladó edzései (nincs szünet, nincs ivászat, nincs pihi; folyamatos koncentrációra van szükség). A mostani haladó csoportunk mind fejlődése, mind edzésmunkája elismerést érdemel, de még ők sem értek el odáig, hogy minden edzésen képesek legyenek a megfelelő intenzitás, és fókusz megtartására ilyen hosszú időn keresztül (hamarosan eljön ez az idő is… :)), ezért most minden résztvevő számára (senior, kezdő, haladó) eljöttek az egy technikák pillanatai… :).
A tiszteletadást követően általános és speciális bemelegítéssel kezdődött tréning, ami sok képességfejlesztő gyakorlattal társítva egyrészt felkészítette a testünket a gyakorlásra, másrészt olyan lelkiállapotot teremtett, amelyben szellemünk és lelkünk a „minden egy” rendszerébe megérkezve képessé válik a pillanat megélésére… Ez az időszak mást is teremtett még ezen kívül, ugyanis a páratartalom százalékos aránya ekkor már az amazóniai esőerdőket idézte, ami igen érdekes, már-már művészi fotók elkészítését eredményezte :).
Végig csináltuk az állás, ütő és rúgó technikák azon körét, amely minden résztvevő számára már ismert és valamilyen szinten beidegzett mozgásanyag volt, majd ezt követte az esés technikák ugyanilyen szintű gyakorlása.
A további technikai anyagot az eddig gyakorolt mozdulatsorok kombinációjából építettük fel lépésről lépésre. A korábban bázisként végrehajtott technikák, most a harc, kezdeményezés, irányítás, támadás, védekezés összefüggésekben kerültek hatékonyan alkalmazásra.
Az eddig eltelt több mint két és fél óra, mostanra már mindenkinél elhozta az egy technikák időszakát (többször is :)), amelyre a külső körülmények még rásegítettek. Már nem volt pára a falakon és az ablakokon, mostanra már minden felületen kis patakokban csordogált a víz… :). Minden fénykép előtt törölni kellett az objektívet, hogy legyen némi esély a kubista szemlélettől némileg távolabb álló fényképek elkészítésére is :). Nos ekkor jött el az időszak, amikor csináltunk egy kento-t, egy felülést, és egy guggolós mae geri-t… :).
A levezetés, és a légző gyakorlat után mindannyian néhány kilóval könnyebben, ugyanakkor igaz élményekkel feltöltötten adtunk tiszteletet társainknak és köszöntük meg segítségüket.
Voltak évek, amikor nem volt összevont edzésünk, mert nem volt mit összevonni :), és volt olyan is, hogy más stílust gyakorló barátainkkal közösen tartottuk meg az összevont edzésünket :). Legutóbb 2011-ben volt ilyen edzésünk, és most úgy látom jó esélyünk van arra, hogy nem kell újabb három évet várni a következőre… :).
. . .
korábbi összevont edzéseink
