Vannak közöttünk picik, kicsik, nagyobbak és legnagyobbak (még Űrgolyhónk is volt :D), de mindannyian egyfélék vagyunk: társak és barátok. A legkisebbek alig néhány hónapja érkeztek a Föld nevű bolygóra :), és gondolták elhozzák a szülőket egy kicsit kikapcsolódni, ezen a szép napsütéses őszi szombat délutánon egy olyan helyre, ahol korábban azt ígérték, lesz valamiféle enni és inni való is :). Ahhoz hogy az ígéret valóban ehető és iható legyen, némi előkészületre volt szükség…

A mostani szeánsz fő felelősei Márti és én voltunk, de ahogyan ez lenni szokott most is mindenki kivette a részét a tennivalókból. Az előzetes jelentkezések szerint harminc fő feletti résztvevőre számítottunk (Levi erről pontos számítást is végzett, eszerint harminchatan voltunk + Roxy, az őrkutya :)). A létszám okán szükség volt egy másik őz bográcsba csábítására is… :). Jani barátunk meg is győzött egy másik őzet, hogy ugorjon már bele a bográcsba a társa mellé :). Miután az őz igent mondott, már csak megfelelően elő kellett készíteni.

Pénteken minden előkészület megtörtént (tészták, saláták, sütemények, húsok, fűszerek, bevásárlás, stb.), mindent a helyszínre szállítottunk, így szombatra már csak a készre gyártás maradt :).

A mostani helyszínünk a „kis tanya” (amit Márti apukájának és a feleségének – Pista bácsi és Kati néni – köszönhetünk), minden tekintetben ideálisnak bizonyult. A gyerekek játszhattak a nagy füves udvaron, (volt sok játék, lehetett trambulinozni, stb.), az árnyékot adó diófa alatt kiváló bográcshely várt bennünket, a kis házban az egészen picik megmelegedhettek, szóval jó eséllyel legközelebb is ide szervezzük az inváziónkat :).

Napos szombat reggelre érkeztünk a „kis tanyára”, és belekezdtünk a munkába… Sátor állítás, asztalok, székek rendezése, majd következett a fő műsorszám, a tegnap még az erdőben szaladgáló őz bográcsba való formába alakítása :). Márti, Zsolti és én vágtunk, csontoztunk és kockáztunk;  bár jelentős gyakorlatunk nincs ezen a téren, mégis meglepő hatékonysággal forgattuk a késeket :). Következett a hagyma, paprika, paradicsom, és más zöldségek előkészítése.

A gyerkőcök is kivették a részüket a munkából, Angi fokhagymát pucolt, Levi pedig diót tört és válogatott (ez lett a Welcome dió :D). Közben csatlakozott hozzánk Robi is, aki különleges pálinkákat is hozott a mai alkalomra (narancs-mandarin és alma), amit persze meg is kóstoltunk… többször is… :). Jöttek sorban a barátaink és bizony mindenkinek akadt feladata. A lányok a konyhában szorgoskodtak (sajt, cukkini, csirke, savanyúság, stb. (elő)készítése), fiúk pedig az udvaron tüzet csiholtak és kialakították a tárcsán sütés helyét.

Az érkezők természetesen mindig hoztak magukkal valami ízlelnivalót, így lassan már az okozott logisztikai feladatot, hogy hová tároljuk a sok finomságot (tiramisu, rigó jancsi, virslis, bacon-ös falatkák, meggyes, kekszes, kókuszos sütik, alma, szőlő, banán, stb.). Az idő, a létszám, és a jó hangulat azonban a segítségére sietett a logisztika tudományának, ugyanis minden pont olyan ütemben fogyott, hogy lett elegendő hely az újonnan érkezők számára :).

Délután egy óra előtt minden összetevő a bográcsba került, a bogrács pedig elfoglalta az őt megillető helyet a tűz fölött. A különböző gócpontokban (bogrács, tárcsa, konyha, asztalok, stb.) folyamatosan cserélődött a társaság (a felelősök persze maradtak :)) így mindenki mindenkivel tudott kötetlenül beszélgetni. A tűz fellobbanása meghozta a szükséges spirituális hangulatot is, aminek egyenes következményeként újra ülésezett az Univerzum Tanács (UT) :D. A legutóbbi ülésünkön az ősrobbanásnál tartottunk, így most innen folytattuk az alapvetések meghatározását… :D.

Böbe irányításával sült a tárcsán a hús, akinek legnagyobb segítsége a kis fia Nyilacska volt. Nyilacska, a fa paripa, Szikra hátán üldögélve segítette az események jó felé alakulását :), Norbi barátom pedig hagyományosan a hal sütésért (no meg a jabuka-ért 🙂) volt ma is felelős.

Telt, múlt az idő eljött a délután öt óra, amikorra is asztalra került a bográcsban elkészült őz is. Virággal köszöntük meg Kati néninek a sok segítséget, Pista bácsinak pedig egy gyógynövény koktélt 🙂 adtuk át tiszteletünk jeléül.

Vagy nagyon éhes volt már mindenki, vagy pedig nem sikerült túlzottan ehetetlenre készíteni az őzet, vagy esetleg mindkettő egyszerre, de meglehetősen gyorsan fogytak a tálak és tányérok tartalmai :).

Jó hangulatban gyorsan eltelt az idő és azon vettük észre magunkat, hogy ránk esteledett, amit már bizony érezni is lehetett az egyre csípősebb hűvös levegőn is. No ekkor újra felélesztettük a tüzet, körül ültük, beszélgettünk, jókat nevettünk a kifogyhatatlan történetek sokaságán és bizony éjjel fél tizenegy is elmúlt, amikor utolsónak elindultunk Mártival hazafelé. (Az összepakolásban elévülhetetlen érdemeket szerzett a két mosogató fenomén Zsuzsi és Laci közreműködése – egyszóval: köszi a segítséget 🙂 – még az is eszembe jutott, ezért cserébe hagyom őket nyerni a nyári szokásos családi focitorna néhány meccsén ;)).

Örülök, hogy együtt töltöttük ezt a szép szombati napot, remélem mindenki jól érezte magát, aki pedig nem tudott most eljönni, annak lesz még alkalma, hiszen folytatás következik… 🙂