Komoly tűzerővel és háttértámogatással szálltunk medencébe, hogy biztosak legyünk benne nem maradunk muníció nélkül azokban a döntő pillanatokban sem, amikor lelkes biztatások közepette sorban egymás után küldtük az éjszakai égbolt sötét mélysége felé a pezsgős üvegek láthatóan (később elemzésekkel is alátámasztott 🙂 ) repülésre optimalizált dugóit… 🙂 . 

Sokat tapasztalt, rutinos év végi fürdőzőként érkeztek meg csapataink a korábbi években már megszokott inváziós partszakaszra. A jól bevált taktikán sem változtattunk; fél öt körül a beszivárgó egységeink megszerezték a hídfőket, majd a folyamatosan érkező erősítés kiszélesítette a hídfőállást, onnan kiindulva fokozatosan kiépítettük a támogatói bázist, és életre keltettük a logisztikai kapcsolatokat. Ment minden mint a karikacsapás 🙂 . Oly erős bázist hoztunk létre, amely sikerrel állt ellen a bennünket körbevevő nagy számú csoportok olykor burkolt, máskor nyilvánvaló területfoglalási kísérletei ellen 🙂 .

A felkészültségünk most majdnem minden tekintetben példásnak bizonyult, hiszen az elmúlt években több alkalommal is tapasztalt “pohár hiány” jelensége nem hogy nem került elő, de még arra is volt lehetőségünk, hogy a pezsgőt az alkalomhoz illő pezsgős pohárból kortyolgassuk… no ez ám a nem semmi 🙂 .

Gyorsan (majdnem) minden a helyére került és ott is maradt. Hiányérzet leginkább akkor volt érezhető egy rövid, úgy kb. száz méteres távon, amikor valakinek az öltözőben derült ki, hogy nem hozott fürdőköpenyt, törölközőt vagy papucsot… 🙂 . Ezen felismerések igencsak friss és hűsítő élményekkel ajándékozták meg ezeket a barátainkat, mialatt igyekeztek eljutni a meleg öltözőből a kinti mínusz öt fokos levegő hőmérsékletű bevetési területre, hogy ott majd felengedjenek a melegvizes medence hullámai között – a visszaúton már a bajtársak védőeszközeinek megfelelő logisztikájával áthidaltuk eme hiányosságokat 🙂 . 

Ilyen környezetben és háttérrel nem volt nehéz dolgunk az operatív feladataink végrehajtásával; vagyis ettünk, ittunk, beszélgettünk nagyon jó hangulatban. A sok finom sütit felsorolni sem próbálom, de azt mindenképpen meg kell említenem, amikor egyik társunk karikákra szeletelt kolbász kínálásával keltett némi feltűnést… 🙂 .

Az italok területén ma a pezsgő volt a frontvonalban, hiszen ez volt a legalkalmasabb a dugók kilövésére 🙂 . Durrogtattunk is nagy-nagy szorgalommal; és persze ma is voltak olyan kérlelhetetlenül elszánt harcostársaink, akiknek nem jelentett elég kemény kihívást a pezsgő, ezért valami sokkal brutálisabbat töltöttek magukba… 🙂 – ez volt a málna és alma ízű kölyökpezsgők igazoltan félelmetes hatású nedűje 🙂 .

A pezsgődugók kilövési protokolljába előfordult, hogy apró hiba csúszott. Történt ugyanis, hogy a fellövésre önként jelentkező, önmagát hozzáértőként meghatározó barátunkat kissé megtréfálta a fizika… 🙂 . A nagy durranás pillanatában a dugó a kezében maradt, közben a palack a rakétahajtás elvét hatékonyan bemutatva egyenes úton a vízbe vetette magát, és ott rövid időre tengeralattjáró üzemmódba kapcsolva próbált menekülő pályára állni 🙂 – nem sikerült neki, kihalásztuk és megittuk 🙂 .

A sütiből és barátokból nem fogytunk ki, ellenben a pezsgőket mind kivégeztük, így próbálkoztunk némi borocskával, de az még a kölyök pezsgőnél is szörnyűbb élménnyel tett gazdagabbá bennünket 🙂 , és mivel az idő is igencsak eljárt már felettünk, úgy éjjel negyed tizenegy magasságában az utolsó hátvédet alkotó védvonalunk is kivonult az inváziós területről és az öltöző felé vette az irányt 🙂 .

Visszatérünk… legkésőbb 2017. nyarán… 🙂

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Hagyj üzenetet