Rendhagyó módon, az év utolsó komoly megmérettetése most átcsúszott a következő év elejére. Ismét bebizonyosodott, nincs oly erő, amely képes lenne eltéríteni bennünket a fontos feladataink végrehajtásában… 🙂 .

.

Nem volt igazi strandidőnk, mert az ilyenkor szokásos és általunk elvárt mínusz fokok helyett, olyan 4-5 °C körüli forróság fogadott bennünket. Az idő előre haladtával némiképp javult a helyzet (hűlt az idő 🙂 ), de így is mindvégig meg kellett küzdenünk a már említett trópusi hőséggel :D. Lehet, hogy éppen ennek okán (de az is lehet hogy nem, és ez a mindenkori megszokott nyugalmi állapot 🙂 ), mindenki tekintetében látszódott az elszántság lobogó tüze, amellyel bele vette magát a kavargó gőzbe burkolt hullámok mélységébe 🙂 .

Sokat tapasztalt veterán vizes harcosok lévén, semmit nem bízhattunk a véletlenre és oly mennyiségű energia utánpótlást halmoztunk fel, hogy az akkor is fejedelmi életet jelentett volna számunkra, ha a következő szabadtéri vizes tréningünkig ki sem kászálódnánk a medencéből 🙂 . A legnagyobb gondot az jelentette, hogy helyszűkébe kerültünk a kipakolást illetően, így a medence partja mellé be kellett vonni a közeli padok egyikét is…

A mennyiség főleg annak tekintetében volt igen tekintélyes mértékű, hogy minden energia pótló egység (értsd: édes és sós sütemények, no meg finom itókák megszámlálhatatlan sokasága 🙂 ) a megszokott házi készítésű kiemelkedően magas színvonalat képviselte; ezért különösen komoly kihívást jelentett az étlap végig kóstolása is… 🙂 .

No de ugye azt már mindenki tudja, ki bennünket csak egy hangyányit is ismer, hogy nem mutatunk gyengeséget, így hát küzdöttünk derekasan 🙂 . Egymás után támadtak reánk a muffinok különféle kasztjai, amelyek folyamatos erősítést kaptak az almás, túrós, kókuszos, sajtos és még megannyi variációban megjelenő hátországból. A sütikkel vívott csatákban, bizony eljött az idő, amikor szükségessé vált a folyadékpótlás is. Ekkor csapdába kerültünk, volt ugyanis mindenféle finom itókánk, ám poharat azt egyikőnk sem hozott. Gyorsan megoldottuk a rejtvényt, hiszen tudtuk Márti majd biztosan hoz poharakat, csak meg kell várnunk az érkezését. Nos hamarosan meg is érkezett,… poharak nélkül 🙂 .

Nem késlekedtünk, életbe léptettük a B tervet, és Zoli barátunkat misszióba küldtük a ködös éjszakába poharakat szerezni… 🙂 . Néhány perccel később már poharakkal a kezünkben köszöntöttük egymás a medencében 🙂 .

Nagyon érződött már, hogy meg kellett tartanunk az UT (Univerzum Tanács) összejövetelét, mivel sok fontos és jelentős információ került „holdvilágra” ezen az estén. Megvitattuk a kialakult helyzeteket, majd mindenkit elláttunk a szükséges instrukciókkal. Így most már nyugodt lélekkel indítjuk útjára kedves barátunkat a vizek városába, várjuk visszatérőinket az eü szabiról, és küldjük egy másik barátunkat egy kis testi karbantartásra. Minderre vonatkozóan természetesen mindannyiuk felé szigorú beszámolási kötelezettséget határoztunk meg 🙂 .

Tovább folytattuk a hároméltű kiképzés légi szakaszának az előkészítését, így már mindenki több és konkrétabb információ birtokában tud majd megalapozott döntést hozni a programban való részvételről illetve annak módjáról… 🙂 .

A barátok közötti igen jó hangulatban, az idő múlását nem igazán tudtuk érzékelni, hiszen a sötétben és a párában nem nagyon van mihez viszonyítani, valamint az ellátmány hegy sem látszott kisebbnek, így csak azon lepődtünk meg, hogy a hangos bemondóban megkérték a kedves fürdőzőket a medencék elhagyására, mivel záróra következik 🙂 .

Szokásunkhoz híven, gyorsan és nagy hatékonysággal összepakoltunk magunk után, mindent az eredeti állapotra visszaállítottunk, és a fürdőből kifelé sétálva már a következő fontos programunk részleteiről egyeztettünk… 🙂 .

A feladatainkat ma is maradéktalanul teljesítettük, az univerzum(ok) – a továbbiakban az egyszerűség kedvéért nevezzük multiverzumnak – stabilitását biztosítottuk, és emellett még becsülettel helyt álltunk a válogatott finomságokkal vívott örökös háborúnk aktuális csatáiban is… 🙂 .