Elindultunk vala az áldás hónapjának második szombatján, hogy kétkerekűink nyergében utakon, úttalan utakon, mezőkön, pusztán, erdőn, dombon, még a sebesen rohanó nagy vízen átal és keresztül, hogy megérkezzünk Ópusztaszer mezejére, és ott nyomába eredjünk honfoglaló elődeink elregélt történeteinek… 🙂 .

Reggel nyolckor gyülekeztünk a már jól ismert gyűjtőpontunkon, ahová mindenki időben meg is érkezett. Egy gyors okirat, ruházati, felszerelés és egyéb eszköz ellenőrzést követően elláttuk a csapat tagjait a legszükségesebb oltalommal, ami jelen esetben a napvédő taktikák változatos alkalmazását jelentette. A leghatékonyabb eredmény elérése érdekében a megfelelő védőruházatot kombináltuk a tudományos fényvédő faktoros varázskrémek arzenáljával 🙂 . Utólag megállapíthatjuk, hogy a nap végére ezt a feladatot (több-kevesebb) sikerrel megoldottuk 🙂 .

Az útvonalunk Mártélyig a bicikliúton vezetett, majd onnan a töltésen folytattuk tovább a tekerést Mindszent felé. A terv az volt, hogy egészen a Tiszán átkelő kompig a töltésen megyünk, de Mindszentre beérve azt láthattuk, hogy a töltés koronája innen nem volt alkalmas hétköznapi kerékpárokkal a közlekedésre, ezért a bicikliúton folytattuk az utunkat egészen a folyópartig.

A kompra egy kicsit várni kellett, így volt időnk kicsit az árnyékban pihengetni, beszélgetni, enni-inni és folyó ügyeinket intézni 🙂 . Közben megcsodálhattuk a természet szépségeit is, de inkább a folyó sodrásával reménytelen harcot vívó kajakos heroikus küzdelmén derültünk csendesen 🙂 . Nekünk viszont nem okozott gondot a folyó átszelése, és miután a túloldalon partra szálltunk már robogtunk is tovább a célunk felé.

Rövidesen újra a töltés tetején kerekeztünk, ahonnan azonban kis idő múlva le kellett térni… egy kalandosabb útszakasz vette kezdetét… 🙂 .

Zömmel itt is bicajon ültünk, de hogy az egyhangúságnak még csak a gondolatát is elkerüljük, hát igen sűrűn jött velünk szembe mélykátyús sárdagonya vagy valamilyen féle homokcsapda (ennek több fajtáját is azonosítottuk), amelyek a legtöbb esetben gyalogos tovább haladást követeltek meg tőlünk 🙂 .

Így mentünk-mendegéltünk, mígnem egyszer csak megérkeztünk az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark bejáratához. Itt kaptunk egy rövid eligazítást, ”hogy mit-hol, és hogy merre az arra”, majd próbáltunk alkudni a bejutási baksisból, ám nem jártunk sikerrel (pedig elég sokféle igazolvánnyal próbálkoztunk 🙂 ), így a kijelölt helyen biztonságba helyeztük a kétkerekű lovainkat és nyomába indultunk elődeink tetteinek… 🙂 .

Kicsivel tizenegy óra után érkeztünk a park bejáratához, majd a belépés és a lecuccolás után kerestünk egy árnyékos aszalt padokkal, ahová letelepedtünk, elővettük a madárlátta elemózsiánkat és jó hangulatban falatozgattunk.

A délben induló, a Feszty-körképet bemutató előadáshoz csatlakozott a csapatunk és beléptünk a magyar történelem egyik legjelentősebb eseményét elmesélő kupolás csarnokba.

Klimatizált (a hölgyeink egyöntetű véleménye szerint igen hűvös) teremben csodálhattuk meg a monumentális alkotást, ami az elé épített díszlet, valamint a képvilághoz, és az ábrázolt eseményekhez kötődő hanghatások együttesével különleges élményt adott a közönségnek. Ehhez kapcsolódó jellemző momentum, hogy a kép egyes részeinél és egészében is, olykor szó szerint szédítő volt a látvány…

A fél órás honfoglalást 🙂 , a múzeumi rész, valamint az emlék csecsebecsék felderítése követte; aztán ismét kis pihi, majd felfedező útra indultunk a park sztyeppéje felé… 🙂 .

Időutazásunk során rengeteg érdekes dologgal találkoztunk, amit itt most felsorolni bizonyosan nem tudok, legyen elég annyi, négy órányi élménnyel és érzéssel lettünk gazdagabbak 🙂 .

Oly gyorsan eltelt az időnk, hogy a másik tervezett programunkat (a Csillagösvény meglátogatása) sajnos most nem tudtuk teljesíteni (egy másik alkalommal visszatérünk 🙂 ). Az utolsó komp este hét órakor közlekedik, ezért legkésőbb ekkorra oda kellett érnünk, ellenkező esetben némileg hosszabb bicikli túra várt volna reánk 🙂 . Így is az előzetesen meghatározott öt óra után indultunk el a visszaútra, amit ráadásul egyre sötétebb fellegek kísértek… 🙂 .

Az ideúton történt dagonya és homok kategorizálásoknak köszönhetően visszafelé az előörs hangos információval látta el a főerőket az előttük álló akadály jellemzőire vonatkozóan, így azok még időben megkezdhették a manőverezést 🙂 . Ennek a taktikának a hatékony alkalmazása eredményeként igen rövid idő alatt letudtuk a legnehezebb útszakaszt, és már a betonos töltésen suhantunk, amikor megérkezett a menetrend szerinti nyári zápor… 🙂 . Kicsit eláztunk 🙂 .

Ahogy jöttünk, úgy mentünk hazafelé (mindenki számára kényelmes tempóban, olykor meg-megállva inni, vagy egy jó fotó erejéig 🙂 ), azaz egy nagy különbség azért volt, a visszautat sokkal rövidebb idő alatt tettük meg, pedig nem éreztük úgy, hogy jobban tapostuk volna a pedálokat.

A mostani bicajos túránk az eddigi legnagyobb távolságot jelentette, amit a klub történetében együtt, egy program keretén belül teljesítettünk. Számszerűsítve a kalandunkat: kb. 35 km volt az odaút, majd ott gyalogos harcmodorra váltottunk és így töltöttünk el kicsit több mint hat órácskát 🙂 , azután pedig következett a hazaút, ami szintén 35 km kétkeréken gurulást jelentett.

Előzetesen is így terveztük a kirándulásunkat, ezért már a jelentkezéskor mindenki fel tudta mérni készen áll-e egy ilyen kaliberű kihívásra 🙂 . Fontos külső körülmény volt a várhatóan igencsak melengető időjárás, amit szintén be kellett kalkulálni a csatlakozási szándék mérlegelésekor 🙂 .

Nyugodtan mondhatom mindenki felelősségteljes döntést hozott; akik eljöttek azok minden nehézség nélkül teljesítették az összességében 70 km kerékpározást, és a hozzá tartozó 6 órás gyalogos hadműveleti mozgást 🙂 . Akik pedig most valamilyen oknál fogva otthon maradtak, azok se szomorkodjanak, hiszen jövőre újra neki indulunk, bár más lesz az úticél, de a kihívás megmarad (még egy kicsit messzebbre is megyünk… 🙂 ).