Szeszélyes májusunk van idén, mi tagadás nem a legszerencsésebb leosztásban, hiszen lassan már előre borítékolhatóan hétvégére jön meg a hűvös, szeles, csapadékos idő. Előzetesen azt kívántuk tehát, legyen jó időnk…, és nyugodtan mondhatom, ezen a napon minden kívánságunk teljesült… 🙂 .

A tavaly először teljesített klubos bicikli túránk Mártélyra, olyan jól sikerült, hogy már akkor elhatároztuk ebből hagyomány lesz. Az időpont kiválasztásánál nem volt könnyű dolgunk, mert eléggé sűrű a jó időhöz kötődő szabadidős programjaink sora, de úgy gondoltuk május közepén már igencsak kellemes időnk lesz a Mártélyra kiránduláshoz.

Az lehet, hogy mi így elgondoltuk, ám az égiek meg máshogy gondolták, aminek félreérthetetlen jelzéseként ezekben a napokban bőven küldtek az égi áldásból 🙂 . Törtük is a fejünket de nagyon, hogy most mi is legyen, mert hát szombatra is nagy eséllyel nem kis mennyiségű csapadékot jeleztek az időjósok. A hagyományunk azonban kötelez (Nem mutatunk gyengeséget! 🙂 ), így nem arról gondolkodtunk, hogy megyünk-e vagy sem, hanem arról hogyan és merre lesz a menet 🙂 .

Az előzetes terveink szerint a Bodzási úton kigurulunk a töltésig, és onnan a töltésen végig kerekezünk Mártélyra. A napokban leesett sok csapadék azonban véleményessé tette a töltés földútjának bicajjal való járhatóságát. A kapcsolati tőkénket latba vetve első kézből kaptunk információt arról, hogy a töltés egy jelentős szakaszán jelenleg valóban nem lehet közlekedni, plusz további nehezítésként az elkerülő út építésének forgalma is okozhat némi problémát az útvonalunkon. Így hát lesz ami lesz alapon, reggel nekiindultunk otthonról a gyülekezési pont felé…

Azaz csak indultunk volna, mivel épp felültünk volna a lovainkra, amikor észre vettük, hogy Márti hátsó gumija totálisan leeresztett. Nem estünk kétségbe, azonnali gépcsere következett (Márti felpattant az egyik pót bicajunkra, tisztára mint a Moto GP-ben 🙂 ) és már tekertünk is. Útközben csatlakozott hozzánk a Csengeri klán, és így már nyolcan pedáloztunk a gyülekezési pont felé.

Épp időben érkeztünk a találkozó helyszínére, ahol már Ági várt ránk indulásra készen. Néhány percet beszélgettünk és közösen elfogadtuk az előzetes terv változását, miszerint megyünk, de nem az eredeti útvonalon, hanem a bicikli úton. Fölkerekedtünk hát, és irány Mártély 🙂 .

Folyamatosan kémleltük az eget, és bíztunk a szerencsénkben 🙂 . A kívánságunk jelenleg teljesülni látszott, és bő fél órával később megérkezett a kis konvojunk a holtág parkolójába. Lezártuk a bicajokat és sétálva indultunk a túránk következő szakaszára.

A séta előtt segítségül hívtuk a legmodernebb technikát is. Megnézve a radarképet úgy becsültük kb. délután egy órára ér ide a térségünkbe egy eléggé komolynak kinéző zivatar felhőrendszer. Az eredeti elképzeléseink szerint kimentünk volna a vízre egy kiadós csónakázásra is, de ezt máskorra halasztottuk mivel a rendelkezésünkre álló „időablak” ezt ma nem tette lehetővé 🙂 .

Belenéztünk a vízparton a hagyományőrző íjászok programjába, majd egy-egy finom fagylalt társaságában célba vettük a tanösvény bejáratát. Napsütéses, olykor kis felhőkkel tarkított égbolt alatt, igazi kellemes tavaszi időben sétáltunk a tanösvényen az élő Tiszáig. Közben meg-megálltunk és némi harapni valóval csillapítottuk az éhségünket.

Megérkezve a folyó vízéhez, megpihentünk egy kicsit. Sok időnk azonban nem volt, mivel eléggé közeledett már a délután egy óra, és ennek csalhatatlan jeleként a fehér gomolyfelhőcskéket már felváltották a horizonton a sötét szürke zivatar felhők, mi több a távolabbi mennydörgés morajlását is lehetett már olykor-olykor hallani.

20170513 - 50

Visszafelé kicsit sietősebbre vettük a túratempót és közben azzal nyugtattuk magunkat, hogy az itt-ott ránk cseppenő vízcseppek csupán a fákon összegyűlt és onnan lehulló párából, és nem a felettünk egyre fenyegetőbb felhőkből származnak 🙂 . Mire a bicajokhoz értünk már nem kellett találgatnunk, ugyanis a holtág felé tekintve jól láthatóan rajzolódott ki a felénk közelítő esőfüggöny jellegzetesen elmosódott sziluettje, ami ugyancsak jellegzetes hanggal üdvözölt is bennünket.

Rohamtempóban vettük elő és öltöttük magunkra az esőkabátokat és minden más esővédő kézikészüléket 🙂 , minek folyományaként eléggé vicces látványt nyújtottunk miközben haza felé indultunk.

Mentünk, mentünk, mendegéltünk, de a nagy belépővel érkezett zivatar csak nem akart utolérni bennünket, és néhány csepp esőtől eltekintve szép időben karikáztunk hazafelé. Mondtam is a mellettem guruló Áginak, ha már így beöltöztünk igazán jöhetne már egy kis eső is, hogy mégis ne hiába nézzünk ki ilyen „csinosan” 🙂 .

Már-már úgy gondoltuk visszaveszünk az eső elleni teljes készültségből és nekivetkőzve a kényelmes ruhánkban folytatjuk az utunkat, de a haza érkezésünk előtt kb. két kilométerrel a legutóbbi kívánságom is valóra vált… 🙂 . Leszakadt reánk az ég! 😀 .

Szóval esett az eső, ja nem is, inkább ömlött a víz felülről, elölről, jobbról, balról, hátulról és alulról 😀 . Mi meg tekertünk rendületlenül, bár látni nem igazán lehetett bármit is, és az első perc után mindenünk totálisan átázott, de nem mutattunk gyengeséget, sőt a ránk zúduló elemekkel dacolva nevetve tapostuk a pedálokat… 🙂 .

Hogy, hogy nem, az elkerülő út építési munkálatainál is pirosat kaptunk; ott álldogáltunk az özönvízben és egymással nevetve kukucskáltunk ki az esőkabátok alól (nem mint ha az esőkabátok ekkor már akármilyen védelmet is nyújtottak volna 🙂 ).

Tetőtől talpig vizesen érkeztünk meg a házunk elé, majd betoltuk a bicajokat a garázsba és ahogy kiléptünk onnan, mintha egy varázsütés történt volna, elállt az eső és kisütött a napocska. A garázs előtt szárítkozva kezdtünk megszabadulni a vizes ruháinktól, mindenből kicsavartuk a vizet 🙂 , de az állapotunk egyik legjellemzőbb darabjai mégis a lábbelijeink voltak, hiszen mindenki cipőjében legalább ujjnyi víz állt… 🙂 .

20170513 - 70

Felettébb emlékezetesre sikerült tehát a túránk, ami nem is jelenthet mást, mint hogy folytatás következik… 🙂 .

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Hagyj üzenetet