Ju Jitsu

A ju jitsu története

A ju jitsu (jelentése: lágy művészet), a legenda szerint, Japán ősi isteneitől (Kajima és Kadori) származik. Története mélyen visszanyúlik japán írott történelem előtti időibe. A harc, a küzdelem egyidős az emberiséggel. Minden korban kiemelkedő fontossággal bírt a harci és küzdő technikák, taktikák, stratégiák mind magasabb fokon való elsajátítása és folyamatos fejlesztése. Egy mondás szerint az emberek nem változnak, a történelem gyakran ismétli önmagát, csupán egyre hatékonyabb eszközöket alkotunk…

Minden kultúra megalkotta a számára legideálisabb harci rendszert, amely magában foglalta az aktuális uralkodó(i) világnézetet, valamint a korábbi tanult és tapasztalt ismeretanyagot éppen úgy, mint a helyi sajátosságokból adódó specialitásokat (földrajzi elhelyezkedés, társadalmi berendezkedés, hit, vallás, politikai környezet, fejlettségi szint, stb.). Nem volt ez másként Japánban sem. A korai időkben a yawara elnevezés volt használatos, ezt váltotta későbbiekben a ju jitsu (ju jutsu, jiu jitsu, stb. – mind ugyanazt jelenti, az elnevezések különbözősége a japán írásjelek fordításából származik).

A japán középkor ugyanúgy a háborúkról szólt mint az európai, így adott volt a folyamatos lehetőség a technikák, taktikák, stratégiák csiszolására, fejlesztésére. Japán politikai berendezkedése a feudalizmus korában a sógun által ellenőrzött, és irányított intézményrendszeren alapult. A császár, aki Japán uralkodója, csak formális hatalommal bírt, a gyakorlati kormányzás, valamint  a hatalom tényleges gyakorlása a sógun kezében összpontosult. Tokugawa Ieyasu az első olyan daimyo (japán nemes földesúr, hadúr), aki mesteri stratégiával (és persze némi szerencsével) először egyesíti az országot és ezzel kezdetét veszi a sógunátus uralkodása.

A feudális Japánban aranykorukat élték a különböző harcművészeti iskolák (ryu), hiszen a rendszer működtetéséhez elengedhetetlen társadalmi réteg, a szamurájok képzésének szerves része a ju jitsu ryuk minél átfogóbb ismerete. Ebben az időszakban igen sok ryu létezett. A szamurájok nem dolgozhattak, így minden idejüket a legfontosabb feladatuk ellátására fordították, amely uruk szolgálata volt. Ezt a mindent felülíró kötelezettséget, tudásuk minél tökéletesebbre csiszolásával valósíthatták meg leginkább. Ebben az időszakban Japán gyakorlatilag bezárta kapuit a külvilág előtt, és ez így is maradt egészen a XVIII. század végéig, majd a XIX. század közepén a sógunátus összeomlott és kezdetét vette a Meidzsi korszak, ami egyet jelentett azzal, Japán kitárta ajtóit a világ felé.

Rövid idő alatt a nyugati eszmék teret nyertek, a régi értékek feledésbe merültek, sőt sok hagyományt, tradíciót betiltottak (pl. kard viselés). A szamurájok korának bealkonyult. Természetesen velük együtt a ju jitsu is hanyatlásnak indult, kevés kivételtől eltekintve eltűntek a régi iskolák meghaltak a mesterek, akikkel gyakran  a tudásuk  is a sírba szállt. A XIX.század végén már igen kevés iskola és mester oktatta a lágy művészetet, ám ebből a korszakból olyan meghatározó személyiségek kerültek ki, akik a későbbiekben az általuk tanult ryu ismeretanyagát felhasználva megalkották saját stílusukat. Közülük a két legismertebb, Morihei Ueshiba az aikido megalapítója, valamint Jigoro Kano a judo szülőatyja.

A XX. század elején történtek próbálkozások a ju jitsu népszerűsítésére, ám ezek nem hoztak igazi eredményeket. Hazánkban is járt egy japán mester 1906-ban, Sasaki Kichisaburo, akinek három hónapos tanfolyamát, melyen ju jitsu-t és judo-t oktatott , a kezdő kb. 60 fős létszámból, mindössze négyen fejezték be. A japán harcművészetek elterjedése a II. világháború befejezése után gyorsult fel igazán. A Japánt megszálló szövetséges haderő tagjai közül kerültek ki az elsők, akik a későbbiekben szerte a világon széles körben oktatni kezdték a japán harcművészeteket.

A ju jitsu kialakulásáról, a kezdeti időkről, valamint a más harcművészetekhez való kapcsolatáról, Dr. Szabó Balázs (aikido 5. dan) előadása adhat kutatási anyagokra támaszkodó, tényszerűen felépített objektív információkat.

A ju jitsu magyarországi története:

(részlet, a soke Kelemen Istvánnal készült beszélgetésből)

“Én tizenkilenc éves voltam, amikor beestem a Műegyetem tornatermében tartott dzsúdó edzésre. Amit ott, heti kétszer két órában el lehetett sajátítani, gyorsan megtanultam. Megtanultam rendesen esni. Átvettünk néhány alaptechnikának számító dobást. Mikor unalmas lett, átiratkoztam az MHSZ égisze alatt működő haditornaklubba, ahol az egyes küzdősportok fogásait vegyesen oktatták. A foglalkozásokat európai önvédelem néven tartották, a technikák az ökölvívástól a középkori birkózófogásokig mindenféle stílusjegyet magukon viseltek. Amolyan halálos bőrfogások voltak kétszáz változatban. Igyekeztem mindent elsajátítani. Mellesleg, ez a klub termelte ki az ország (akkori) legjobb kaszkadőreit. Jellemző a hetvenes évek végére, még a kaszkadőrök is mindenhez értettek: magasból zuhantak, vívtak, verekedtek, lovagoltak, gépkocsit vezettek, amire éppen szükség volt. Három évvel azután, hogy első alkalommal betettem a lábam a haditornaklubba, főállású oktatóként a csoport tagja lettem.

Akkoriban nyitogatták kapuikat az első karate klubok. Érdeklődéssel vegyes féltékenységgel figyeltük a másik edzéseit. Az első időszakban csupán kétféle karate irányzat létezett Budapesten: a kyokushinkai és a shotokan. Félelmetesen kemény foglalkozásokat láttam mind a két helyen. Időnként összemértük a tudásunkat egyik-másik karatékával. Lehangoló élmény volt. A kudarcok gondolkodóba ejtettek. Gyenge lennék? Vagy ügyetlen? Rossz technikát tanultam mostanáig?

Az első ju jitsu bemutatót a haditornaklub meghívására egy olasz mester tartotta. A másodikat három angol. Annyi érdeklődő jött el, hogy szinte kidomborodtak a terem falai. Lenyűgözve figyeltem a mesterek mozgását. Richard Morris, Robert Clark és Tony Andropus látogatásáról film is készült, Három úr húsz dannal címmel mutatta be a televízió. Mi is videóra vettük a technikákat, utána lelassítva, százszor visszatekerve elemezgettük a mozdulatokat, próbálgattuk a korábban sosem látott fogásokat. Az egész valahogy borzasztóan hatékony önvédelemnek tűnt. Látszott, hogy a támadásokat nem imitálják, egy hétköznapi ember bármelyik ütéstől padlóra kerülne. A támadás gyors és pontos, a védekező technika fölösleges mozdulatok nélkül blokkolja vagy vezeti a semmibe a támadó erőt. Ugyanakkor senkinek eszébe nem jutna, hogy amit lát, az voltaképpen verekedés. Ami a szemünk előtt pereg, évezredek alatt kicsiszolt küzdőtechnika, ahogyan a mesterek bemutatják, mozgásművészet felsőfokon.

Miután kimondtuk, hogy a ju jitsut meg kell honosítani Magyarországon, a mesterek gyakrabban látogattak Budapestre, több edzést is tartottak. Amikor a prospektusokból, szakkönyvekből már nem fért több az irodába, levelekkel kezdtük bombázni a ju jitsu világszövetséget. Kár szépíteni a dolgot, gyakorlatilag kisírtuk, hogy három magyar alapító angliai edzéseken vehessen részt. Két hetet Londonban, két hetet Liverpoolban töltöttünk. Ötödik danos mestert kaptunk kísérőnek. A napi programban az edzés hat órát vett igénybe, ez négy hét alatt több ezer talajfogást jelentett. A fehér övtől a feketéig a teljes szillabust (az övvizsga fokozatok tananyagát) átvettük. Mire a végére értünk, egy deka súlyfölösleg nem maradt rajtunk, viszont mindenütt lilák vagy zöldek voltunk. Sorra látogattuk a klubokat, Leytonban, London egyik rosszhírű külvárosában a kihelyezett edzésen egy helyi vagány beverte a fejemet. A program végén övvizsga, a világszövetség angliai vizsgáztatói kék, majd barna övvel ismerték el teljesítményünket. A szövetség kiadványaival degeszre tömött táskákkal érkeztünk Pestre. A hazaúton már arról vitatkoztunk, itthon hogyan hasznosítsuk a tanultakat. A haditornaklub vezetője megelégedett volna azzal, ha néhány fogást beépítünk az európai önvédelem tananyagába, s az ott kialakult családias, kvaterkázós légkörben folytatódnak az edzések. Én pedig azt mondtam, egy az egyben át kell venni a ju jitsu világszövetség módszerét, az edzéseken kemény hierarchiát és feltétlen tekintélytiszteletet kell kialakítani.

1980-ban megtartottuk az első ju jitsu edzést. Nem volt szükség különösebb hírverésre, a jelentkezőket sorba kellett állítani. Az első években hat-nyolc hónapot várt a sorára az, aki hozzánk akart edzésre járni, a csoportokba csak akkor kerülhetett új ember, ha megüresedett egy hely.

A távol-keleti harcművészeti irányzatok közül több is valamelyik mester nevéhez kötődik. Tudni lehet például, hogy a dobások, fojtások és feszítések rendszerét képező kodokan dzsúdót Jigoro Kano alapította, a kemény küzdőrendszeréről ismert kyokushinkai Oyama, a karate alapvető ütéseire és rúgásaira épülő shotokán pedig Funakoshi mester nevéhez fűződik. A stílusalapítók életútja alapján pontosan, évszámokra vagy akár hónapokra lebontva meghatározható az adott harcművészet kialakulásának története.

A ju jitsu ezeréves története nem őrizte meg az alapító mesterek nevét. A küzdőtechnikák egy része az évszázadok során feledésbe merült, a fogások egy része idővel megváltozott, a technikák új elemekkel gazdagodtak. Az alapok persze megmaradtak, az irányzatot ju jitsu néven ismerték meg világszerte, ezen belül azonban számos – a hagyományokat ápoló vagy attól elszakadó – stílus jött létre. Egyes mesterek szerint a ju jitsu olyan mint egy folyó, vagy egy befejezetlen könyv, melyben mindig új fejezetet írnak a különböző stílusokat kialakító mesterek.

Az első két-három évben nem sokat értem rá gondolkodni. Napi négy edzést tartottam, volt, amikor ötöt, és minden csoporttal végigcsináltam a teljes edzést. Ha azt mondtam, száz fekvőtámasz, nem a sorok között sétálgatva számoltam, hanem abban az ütemben, ahogy én csináltam.

A világszövetség vizsgabizottsága megadta a módját az első magyarországi mestervizsgának, négy napig tartott. Megnéztek, hogyan teljesítjük a tanuló (kyu) és a mesterfokozatok (dan) technikáit, kíváncsiak voltak rá mire tanítottam a hozzám járó jitsukákat, megnézték egy edzésemet, figyelték a tanítványok mozgását. A végén azt mondták, na jó, ezt is láttuk, azt is megnéztük, meg kíváncsiak lennénk erre, na igen, hát ez körülbelül olyan egy danos szint, nagyszerű munkát végzett, gratulálunk.

Közben láttam, milyen edzéseket tartanak a karatékák. Jóval keményebbet, mint mi. Le is nézték a jitsu edzéseket, megkaptuk az öltözőben, hogy kiöregedett dzsúdósok meg tehetségtelen karatésok szociális foglalkoztatója vagyunk. Komolyan bántott, mert az ő edzéseik tényleg mások voltak. Tetszett a kyo rendszere, keménysége, de ahogyan a gyerekét nem cserélgeti az ember, úgy nem tehettem meg, hogy átnyergelek, s holnaptól karatézom.

Inkább megpróbáltam felzárkózni. Többen szóvá tették, hogy micsoda gyilkolás folyik az edzéseken, volt, amikor én is a nyelvemre tapostam, mire a zuhanyozóba értem. Ezzel gyakorlatilag be is fellegzett nekem, mint a haditornaklub oktatójának. Felmondtak, eljöttem.

Az egyik tanítványom azt mondta, tud egy pincét a Madách téren, át lehetne alakítani edzőteremmé. Sok választásom nem volt, igényeltem, bérbe adták. Hétezerötszáz forint volt a havidíja, több mint kéthavi fizetésem, kivert a víz, amikor aláírtam a papírokat. 1982-t mutatott a naptár, amikor ily módon vállalkozóvá lettem. Nagy szerencsém volt, a VII. kerületi tanácson, egy rendkívül ostoba és bürokratikus rendszer rendkívül ostoba és bürokratikus hivatalában egy modern gondolkodású, bátor sportvezetőt találtam. Azt mondta, őt azért ültették ide, hogy a hetedik kerületben a lehető legtöbben sportoljanak és éljenek egészséges életet, maga nem egy tornatermet foglal el, hanem egy szenespincét alakít át, itt az engedélye, tessék, sok sikert hozzá.

A pincében kialakított dojót 1982 őszén nyitottuk meg. Kétszázötven forint tagdíjat kértem a jelentkezőktől. Az egyik csoport a másik után alakult, rövid idő után kora délutántól késő estig minden időpontban telt ház volt. A két edzőtermet, az öltözőket és az irodát négyszer újítottuk fel a tanítványaimmal, hétvégéiket, éjszakáikat töltötték velem, amikor sikerült összekuporgatni a festék árát.

A kételyeim közben egyre erősödtek. Nemcsak azzal kellett szembenéznem, hogy százszámra próbálják elsajátítani a tőlem látottakat, hanem azzal is mi van akkor, ha az, amit tanítok, nem jó? Ha ennyien áldozzák rá az idejüket, hogy vetődéses térdtolást tanuljanak tőlem, és én ezért elfogadom a pénzüket, egyszerűen muszáj jó vetődéses térdtolást tanítanom. Máskülönben nem fair.

Ha nem akarok mindenáron bizonyosságot szerezni, talán sikerült volna megnyugtatni magam. Felkötöttem a kezdők fehér övét és ellátogattam néhány dojóba. Kyokushinkai, shotokán, taek-won-do és kendo volt a sorrend. Végre kiderült. A begyakorlott, beidegzett fogások küzdelem során nem működtek. Nem működtek, ha az ellenfél nehezebb vagy erősebb volt, nem működtek, ha nem tudta, hogy kivel áll szemben, ha nem érezte, hogy neki most el kellene esni. Szembe kellett néznem vele, hogy az a fajta ju-jitsu, amit ismerek, nem jó.

A harcművészetet mondják ju jitsunak, jiu-jitsunak, jiu-jutsunak és jujutsunak. Akadnak, akik úgy tartják, hogy a jiu-jitsu az eredeti, tradicionális harcművészet, a ju jitsu a hagyományokat őrző, de már modern irányzat, a ju-jutsu pedig az ultramodern, hagyományoktól mentes változat. Aminek persze semmi alapja nincs, a ju jitsu és a jiu-jitsu (valamint a többi változat) ugyanazt jelenti. A kiejtésbeli különbség abból adódik, hogy vannak, akik az angol, és akadnak, akik a német fordításból átvett szót használják. A Magyar Ju Jitsu Szövetség elnöke szerint a számos stílusirányzat ellenére csupán kétféle jitsu létezik: a jó jitsu és a rossz. Az előbbi arról ismerhető fel, hogy az alkalmazott technikák helyzettől és ellenféltől függetlenül működnek.

Négy ponton láttam lehetőséget a kitörésre. A világszövetség tananyagának technikái túlságosan statikusnak tűntek, meghatározták, honnan, milyen irányból érkezzen a támadás majd leírták, hogyan kell azt kivédeni. Kérdés, mennyit ér az a technika. amellyel mindig csak ugyanazt a támadást tudom hárítani? Megpróbáltam dinamikussá tenni a fogásokat, több irányból, kötetlen mozgásból végrehajtani a technikákat. A következő lépésben az addig jobbkezesekre írott tananyagot mintegy letükröztem, a dobásokat, rúgásokat, hárításokat az ellenkező oldalra is begyakoroltattam a tanítványaimmal. A küzdőedzések közben egyre keményebbek lettek, küzdelemben bevezettem a full kontakt módszert. A negyedik kitörési pont annak felismerése volt, hogy csak a tökéletesen végrehajtott technika működik. A felismerés azonban nem villámként cikázott át a fejemen, hosszú évek kemény kísérletezései és kudarcai érlelték meg.

Vlado Schmidtről muszáj szólni, az idős német mester (idén 66 éves) letisztult célratörő mozgása, aprólékos precizitással kidolgozott öt könyve új tapasztalatokkal gazdagított, egyszersmind megerősített abban, hogy jó irányban keresem a kiutat. Vlado szenszei (tanítómester) könyveiben az egyes jitsu-technikák mintha fogaskerekek lennének, egységes rendszerbe illeszkedtek. A világszövetség tananyaga például meghatározta, melyik az a húsz technika, amit ütés hárítására használhatunk, melyik az a huszonöt, amivel fegyveres támadást védünk ki, melyik az a harminc, amit bottal küzdés során alkalmazunk. Vlado szenszei öt könyvében ugyanazokat a fogásokat írja le, akár késsel, akár bottal, akár puszta kézzel támad az ellenfél, a védekező mozgásban alig van különbség, a lényeg mindhárom esetben ugyanaz. A tanítvány megtanulta például, hogy a támadás irányából kilépve félfordulatot tesz, ezzel indul a technika akkor is, ha rúgás elől tér ki, akkor is, ha szúrást hárít. Évek során ezt a mozdulatot tökéletesíti és kombinálja.

Újra és újra átvettem magamban az addig tanult félezer technikát, elemezni próbáltam a küzdelmek során tapasztalt gyenge pontokat. A csuklódobás során például alkar irányába betöröm az ellenfél csuklóját, ami azonban csak akkor sikerül, ha erősebb vagyok nála, vagy ha nem számít rá. Erre pedig aligha lehet alapozni egy harcművészet technikát. Ha azonban nemcsak arra koncentrálok, hogy betörjem a csuklót, hanem közben magamhoz húzom és az alkar irányába megfeszítem, már igenis van jelentősége annak, melyikünk az erősebb.

Ismét végignéztem a külföldi mesterekről készült felvételeket. Rájöttem, a technika nagy része pontatlan, a mozdulatok nincsenek a helyükön. Csakogy a 99 százalékos ju jitsu nem működik, ezt volt alkalmam megtapasztalni, valahányszor olyan karatéka volt a partnerem, akinek a mester fokozatért száz ellenféllel kellett küzdenie.

Évek teltek el, mire a több mint ötszáz fogás esetében megtaláltam, melyek a kritikus pontok, mire az addig nyögvenyelős technikák ellenfélre tekintet nélkül sikerültek. Közben négyszer átírtam a teljes magyar övvizsgaanyagot. A nemzetközi vizsgákon megszereztem a második, a harmadik. majd negyedik dan fokozatot. A világszövetségben egy időre megfagyott körülöttem a levegő, a nemzetközileg érvényes normák átírása szentségtöréssel ért fel. Azt azonban senki nem bizonyította be hogy amit csinálok, az nem jó. A nemzetközi edzőtáborok tapasztalatai rendre engem igazoltak. Kiderült, a magyar ju jitsu keményebb és jóval hatékonyabb a legtöbb országban tanított ju jitsunál. Módszereimet több különleges alakulat kiképzésénél is igénybe vették, a ju jitsu technikák ugyanis a közelharc lehető leghatékonyabb fogásai közé tartoznak. Csak be kellett végre mutatni, hogyan is működik ez a harcművészet, ha valaki tényleg komolyan csinálja.”

A soke Kelemen István által gyakorolt ju jitsu, 2009-ben Japánban került bejegyzésre önálló ryu (iskola) -ként – Hangari Ju Jitsu Kelemen Ryu.

Jellemzői

A ju jitsu-nak nincs stílusalapítója, katonák találták ki katonák számára. Az a szabály, hogy nincs szabály. A harctéren született és fejlődött folyamatosan tovább. A fejlődést pedig, a folyamatos háborúskodások által szolgáltatott éppen aktuális csaták garantálták. A technikák szelekciója roppant egyszerűvé vált, aki túlélte csatákat, az azokat technikákat oktatta, amelyek lehetővé tették számára a túlélést a csatatéren vagy egyéb harci körülmények között (pl. párviadalok). A csatában hullt az “áldás” minden felől a harcos “nyakába”, ezért nem volt sem idő sem lehetőség bonyolult és komplikált technikák alkalmazására, így leginkább az “egy technika – egy ember” elv érvényesült. Az a harcos, aki az adott helyzetben nem jó megoldást választott, általában nem kapott esélyt a javításra…

A ju jtsu aranykorában jelentősen eltértek a technikai repertoár oktatási hangsúlyai a napjainkban használtaktól. Ennek oka, megváltozott világunkban keresendő. A középkori Japánban minden szamuráj karddal élte az életét, ebből következően a képzés legnagyobb részét a fegyveres technikák alkották.

A ju jitsu magában foglalja a harc mind fegyveres mind fegyver nélküli, technikáit, taktikáját, és stratégiáját. A ju jitsu jelentősége és fontossága akkor került előtérbe, amikor a harcos a fegyveres küzdelemben alkalmazhatta a tanultakat hogy előnyre tegyen szert, vagy ha elveszítette fegyverét legyen esélye a harc folytatásra, illetve pusztakezes harc esetén elegendő ismerettel rendelkezzen a győzelem eléréséhez. A fegyverhasználat magasfokú elsajátítása, rendkívül kifinomulttá tette a ju jitsu technikáit. Napjainkban jellemzően nem karddal az oldalunkon sétálgatunk, így az oktatás hangsúlya is a pusztakezes technikák felé tolódott el.

A ju jitsu eredetéből adódóan a harcról szól, arról hogyan lehet az ellenfele(ke)t, a lehető leghatékonyabban harcképtelenné tenni, a technikái erre lettek kitalálva, úgy is mondhatnánk a ju jitsu-ban nem megütni kell az ellenfelet, hanem leütni. Mivel nincs alapító mester és a technikái sincsenek “kőbe vésve”, a fontos alapelvek megtartása mellett folyamatosan változik; ezért mindig az adott helyzethez rendkívül rugalmasan alkalmazkodik. Kiváló példája ennek a speciális egységek képzési anyaga, a judo, az aikido kialakulása, vagy a ju jitsu brazíliai átalakulása, mely a Gracie család nevéhez fűződik (BJJ). Mind más területre fókuszál, de az alapelvek azonosak.

Ha technikai felsorolást kellene tartani akkor a ju jitsuban megtalálhatóak

  • a kelet hagyományos és hatékony ütő – rúgó iskolája, és a nyugati ökölvívás technikái,
  • esések, dobások, levitelek, fogások, feszítések, kulcsok, leszorítások, elvező technikák,
  • álló ás földharc technikák,
  • eszközökkel való támadás és ezekkel ill- ezek elleni védekezés (kés, bot, kötél, pisztoly, kard, tonfa, stb),
  • egy és több ellenfél elleni harc,
  • vitálpontok technikái,
  • “csibész” technikák,
  • elsősegély,
  • a harc és küzdelem stratégiája, taktikája.

Nem gondolom azt, hogy a ju jitsu valaha is sporttá vagy versenysporttá tudna szelídülni, sőt azt sem hiszem, hogy bármikor is önvédelmi rendszerré válna. A ju jitsu a harcról szól, eszerint kell gyakorolnunk, tanulnunk, és tanítanunk.

Talán pont az összetettsége okán a ju jitsu még napjainkra sem vált (verseny)sporttá. Ugyanakkor a gyakorlók között szép számmal találunk olyanokat, akik különböző szabályrendszerekben mérettetik meg magukat, s az eredmények ismeretében kijelenthetjük, igen nagy százalékban sikeresen szerepelnek.

A ju jitsu gyakorlása mindig teljes erejű (full contact) rendszerben  történik. Ez azt jelenti, hogy a harc közben a technikákat teljes erővel alkalmazhatjuk az éppen aktuális helyzethez igazítva. (gyakorló küzdelem, szabályokkal meghatározott küzdelem, önvédelem, utcai harc, közelharc, speciális egységek, háború). Mindez csakis úgy lehetséges, ha a gyakorló magasszinten képes kontrollálni mind a szellemi, mind a fizikai tevékenységét.

A szerteágazó technikai repertoár, és az ebből adódó végtelen számú kombináció lehetősége, mindenki számára lehetőséget ad a gyakorlásra, kortól, nemtől, minden egyéb más körülménytől vagy adottságtól függetlenül. A legfontosabb, hogy önmagunkban tisztában legyünk azzal, miért foglalkozunk a ju jitsuval, ha ezt tudjuk és nem is tévesztjük szem elől, akkor az MMA (Mixed Martial Arts) vagy ketrecharcos sportoló épp úgy hasznosíthatja az itt tanultakat, mint a kisiskolás gyermek, férfiak és hölgyek, vagy éppen a belügyi vagy katonai alakulatok tagjai.

Vizsgarendszer

A Magyar Ju Jitsu Szövetség (MJJSZ) vizsgarendszere, – amely a minden övfokozathoz pontosan meghatározott követelményeket rögzítő övanyag (syllabus) elsajátítására épül – három területre osztható.

  1. Gyermek fokozatok
  2. Felnőtt tanuló fokozatok (kyu)
  3. Mester fokozatok (dan)

Minden vizsga alapkövetelménye egy objektív szint teljesítése, amit mindenkinek tudnia kell. A vizsgáztató minden esetben felméri az adott vizsgázó felkészültségét, képességeit, lehetőségeit és az objektív tudásszint teljesítése esetén mindig az adott személyre vonatkoztatva hozza meg döntését. Nem vagyunk egyformák, így a vizsgákon a vizsgázónak folyamatos fejlődési utat kell bejárnia minden területen (szellemi, lelki, fizikai, technikai). Ezt kell megmutatnia, bizonyítania kell, hogy önmagához viszonyítva előrébb lépett, ha ez a lépés elegendő, akkor a vizsga sikeres.

A szövetségünk oktatási- és ezzel összefüggő vizsgarendszere, fokozatosan építi fel a gyakorló tudását, a stabil és biztos alapoktól az egyre kifinomultabb technikák felé. A sokrétű tudás elsajátításához, sok-sok gyakorlás, ehhez pedig elegendő idő szükséges. A ju jitsuban nem jellemző az övfokozatok gyors egymásutáni cserélgetése, így a fejlődésünk elsősorban nem a övünk színének gyors változásában, hanem sokkal inkább az önmagunkon és önmagunkban felfedezhető és érzékelhető változásokban mérhető le igazán.

1. Gyermek fokozatok:

Szövetségünkben külön vizsgarendszer vonatkozik a 14. életévüket be nem töltött gyakorlókra. A vizsgaanyagok ismertetésénél láthatóvá válik, hogy a tanuló fokozatok, következetesen épülnek egymásra és minden övfokozat esetében komoly próbát jelent a következő szint teljesítése. A gyermekek életkori sajátosságaikból adódóan nem képesek még néhány területen a felnőtt övfokozat által támasztott követelmények teljesítésére. A gyermekek vizsgáit, az MJJSZ, a dojo instruktorának hatáskörébe rendelte. Ez azt jelenti, hogy az instruktor határozza meg, mindazokat a feltételeket és feladatokat, amit a gyermek vizsgázóknak teljesíteniük kell. ( a vizsgák közötti idő – kivárási idő, végrehajtandó feladatok, technikák, stb.).

2. Felnőtt tanuló fokozatok (kyu):

Az első felnőtt tanuló fokozat (6. kyu – fehér öv sárga csíkkal) vizsgájára a 14 éves életkor betöltése után van lehetőség. A tanulófokozatok közötti minimális kivárási idő 6 hónap. A 4. kyu (zöld öv) vizsga az utolsó ami “dojo vizsga” -ként kerül megrendezésre. A “dojo vizsgán” elegendő az adott dojo részvétele és az MJJSZ egy vizsgáztatója. A 3.kyu (kék öv) fokozattól országos vizsgán kell a vizsgázónak a felkészültségét bizonyítania. Országos vizsgát évente több alkalommal rendez az MJJSZ, így mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbb időpontot.

3. Mester fokozatok (dan):

Az MJJSZ vizsgarendszerében 3. dan fokozatig lehet vizsgát tenni. A további fokozatok a Dankollégum Elnöke döntése alapján kerülnek odaítélésre. Minden dan fokozatra, az annak megfelelő számú év minimális kivárási idő elteltével lehet jelentkezni (1-2-3 év). Danvizsgát kizárólag a Dankollégium Elnöke előtt lehet tenni, erre általában az évente megrendezésre kerülő Nemzetközi Edzőtáborban van lehetőség.

Az MJJSZ Dankollégium Elnöke rendelkezik a vizsgáztatási jogok meghatározásáról. Szövetségünkben kizárólag  a Dankollégum Elnöke által meghatározott mesterek állíthatnak ki vizsgabizonyítványt. A vizsga minden adata bejegyzésre a kerül a vizsgázó szövetségi tagkönyvébe (BUDO PASS), a tagnyilvántartó lapjára, valamint a vizsgajegyzőkönyvbe; emellett a vizsgázó a fokozatát igazoló diplomát kap, melyeket a vizsgáztató aláírással és pecséttel hitelesít. A megszerzett fokozatok “örök érvényűek”, azok visszavonására, módosítására, eltörlésére,  kizárólag a Dankollégum Elnökének van joga.

Minden vizsgázó az instruktora engedélyével jelentkezhet vizsgára. A vizsgára jelentkezést a szövetség Technika Igazgatója bírálja el, és dönt a vizsgázó vizsgára bocsájtásáról.

Az MJJSZ éves eseménynaptárában mindig a következő évre előre meghatározásra kerülnek az országos vizsgák, valamint a dan vizsga időpontok. Dojo vizsgák a vizsgáztatásra jogosult mesterekkel egyeztetve a klubok rendezésében önállóan megvalósíthatók.

Övfokozatok

Az MJJSZ övfokozatainak technikai anyaga az alábbi oldalon részletesen megismerhető:

A Magyar Ju Jitsu Szövetség vizsgaanyaga

1. Gyermek övfokozatok:

A dojovezető instrukror által meghatározottak szerint lehetséges a megszerzésük. Általánosságban elmondható, hogy az övfokozatok megszerzése során a gyerekek, játékos formában sajátíthatják el a későbbiekben fontossá váló mozgásanyag alapjait, miközben a  vizsgák sikeres teljesítése plusz sikerélményt (ezáltal motivációt) biztosít számukra a további munkához.

2. Felnőtt tanuló fokozatok (kyu):

6.kyu – fehér öv, sárga csíkkal

Az első övfokzat megszerzése komoly felkészülést igényel. Kezdőként meg kell tanulni a technikák alapjait (alap állások, ütések, rúgások, esés technikák, dobások, feszítések, lezárások, stb.), valamint fizikailag és mentálisan is erősödni kell a vizsga követelményeinek sikeres teljesítéséhez.

5. kyu – sárga öv

A megismert alapmozgásokra építve elsajátításra kerülnek a szélesebb körű alaptechnikák, melyek itt  kiegészülnek a földharc alapjaival is.

4. kyu – zöld öv

Az eddig tanult kihont (állás, ütő, rúgó technikák összessége), formagyakorlat szerűen kell bemutatni, majd a kibővült technikai és erőnléti anyag teljesítését követően, az eddig megszerzett tudást kell bizonyítani a küzdelem (kumite) és töréstechnika (tameshiwari) hatékony teljesítésével.

3. kyu – kék öv (instruktori övfokozat):

Ez az övfokozat az egyik alapfeltétele a ju jitsu oktatásának. Ezért nagyon fontos hogy a vizsgázó ne csak bemutassa, hanem értse is az eddig elsajátított tudásanyagát, és ezen túl rendelkezzen megfelelő alapismeretekkel az oktatás módszertanáról is. A kék öv anyagában már több kombinációs elem is előkerül, valamint szükség van a bot, kés, kötél fegyverek alaptechnikáinak az ismeretére is.

2. kyu – barna öv

Az eddig elsajátított technikai anyag tovább szélesedik, az eszközös technikák nagyobb hangsúllyal vannak jelen, segítve ezáltal a pontosság és a kontroll hatékony fejlesztését.

1. kyu – barna öv, fekete csíkkal

Az eddig tanultak kiegészülnek a kontra technikák (az ellenfél által megkezdett technika, “megtámadása” úgy, hogy abból mi kerülünk ki győztesen), az “egy kezes” technikák (valamilyen oknál fogva nem tudjuk használni az egyik kezünk, pl. sérülés) témakörével, ugyanakkor a széleskörű kombinációs technikai tudást is bizonyítani kell.

Mindegyik fokozat megszerzésekor alapkövetelmény az eddig megszerzett övfokzatok anyagának az aktuális szinten való ismerete, melyet a vizsgáztató ellenőriz.

3. Mester fokozatok (dan):

A vizsgázónak be kell mutatnia az eddig tanult technikai anyag pontos, hatékony, fókuszált, minden külső körülménytől függetlenül működőképességét; be kell bizonyítania hogy a fizikai felkészültsége mellett, mentálisan is szilárd és erős, képes a technikát, ellenfelét (ellenfeleit), és önmagát kontroll alatt tartani, irányítani.