A nyári fürdőzésünk új elemmel lett gazdagabb, amely bár ezidáig már többször is előfordult velünk, most mégis új környezetben ért utol bennünket 🙂 . Igen, az égből reánk szakadó özönvíz szerű esőre gondolok, amely nagyon látványos és legalább ugyanilyen hangos kísérettel érkezett a nyári kánikulában, a medencében keményen gyakorlatozó aquajitsu-sok fölé 😀 .
.
Megvolt minden, ami ilyenkor szokásos 🙂 . Betartva az operatív taktikai sorrendet, először felderítettünk, beszivárogtunk, terepet rendeztünk és végül végrehajtottuk az inváziót, melynek eredményeképpen teljes dominanciát építettünk ki a hídfőállásunk körül 😀 .
A létszámunk igazi diverzáns alakulatokat idéző volt 🙂 , de így is megbirkóztunk minden feladattal. Itt volt a klubunk apraja-nagyja, így végül is majdnem mindegyik csoportunk képviseltette magát 🙂 .
A megszokottaktól most jóval kevesebb ellátmányt használtunk fel, bár ebben azért jelentős szerepet játszott az időjárási viszonyok rapszodikus változása, ami kényszerű helyszín változtatáshoz is vezetett…
A kezdetek kezdetén nyári melegben múlattuk az időt, majd az égre tekintve egyre sötétebb és nagyobb, összefüggőbb fellegek érkeztek a fejünk fölé, amiből rövidesen megérkezett az égi áldás is 🙂 . Először csak itt-ott csipp-csepp, aztán jött a sok csepp, majd a villanó fény és hangrobbanás startjelére leszakadt az ég… 😀 .
Ugye azt mindenki tudja, hogy mi nem mutatunk gyengeséget, ezért a legnagyobb természetességgel üldögéltünk tovább a szakadó esőben a termálvizes medencében és oldottuk meg szépen sorjában a világ nagy dolgait 🙂 . Ekkor történt meg velünk az, hogy a medence vizébe nagy sebességgel becsapódó esőcseppek, akkorát csobbantak, hogy olybá tűnt alulról fölfelé is esik… 😀 .
Az égi show műsor fény és hangtechnikusa igencsak kitett magáért, hiszen egyre látványosabb és hangosabb lett az előadás 😀 , minek eredményeképpen, minden fürdőző vendéget megkértek a medence elhagyására a vihar időtartama alatt. Így aztán útra keltünk vala a nagy ismeretlen felé, és nem sokára egy fedett gyógyvizes medencében foglaltunk ideiglenesen új hont 🙂 ; itt azonban nem volt lehetséges az energiáink bármilyen módon való pótlása, ezért hát étlen-szomjan vártuk sorsunk jobbra fordulását 😀 .
Hamarosan tovaszálltak a szürke fellegek, no meg a benti rész zárórája is elérkezett, hát megint útra keltünk és visszabaktatunk az Óhazába 🙂 . Kihasználtunk még minden percet; ám hamarosan a vízszint határozottan érezhető csökkenése már egyértelműen jelezte, a mai szeánszunk a végéhez ért 🙂 .
Emlékezetes estét töltöttünk együtt, ahol most sem volt hiány a jó kedv, a sok nevetés, de a komoly (sőt vízválasztó) beszélgetések sem…
. . .
ui.: Néhányunk utcai ruházata is eléggé vizes lett, ezért megkértük Mártit, hozzon a rászorulóknak néhány száraz holmit a hazaútra; de nem volt mindenki ilyen szerencsés… A zuhogó esőben kint hagyott táskámban okosan elrejtett pólóm és rövid gatyóm, totál szétázott, így azt magamra öltve ültem bicajra és kerekeztem hazafelé, élvezve a kellemes beépített hűtést, az időközben visszatért meleg nyári estében 🙂 – mire hazaértem tokától-bokáig meg is száradtam 🙂 .

