.
.
Amikor azon tanakodtunk mi is legyen most a kondérban, már persze lehetőség szerint olyan, amit ezidáig még nem főztünk 🙂 – nos ekkor jött az ötlet – legyen mondjuk, csülök paprikás 🙂 .
.
Az először kiszemelt időpontunk ütközött a szövetségünk rendezvényével, ezért azon változtattunk és így határoztuk meg október első hétvégéjét. Az időpontváltozás azonban sok barátunk számára szerencsétlen helyzetet eredményezett, mivel már korábban lekötött programjaik voltak erre a hétvégére.
A kedvezőtlen előzmények okán az ilyenkor szokásos létszámunk töredékével számoltunk csupán, de természetesen még csak a gondolata sem merült fel bennünk annak, hogy ne főznénk valamit 🙂 . Először azt gondoltuk elég lesz a kis bográcsunk, de ahogyan közeledett a hétvége, mégiscsak összejöttünk közel harmincan, így hát újra beüzemeltük a nagyobbik kondérunkat 🙂 .
Szép szombat délelőtt köszöntött reánk, és mi mosolygósan jó kedvűen kezdtünk neki az ilyenkor szokásos előkészületeknek. Érkeztek szépen sorjában a barátaink és mindenki a köz szolgálatába állította a tudását és képességeit… 🙂 . Feltakarítottunk az udvaron (a diófánk ilyenkor ősszel bőségesen ellát bennünket ilyen jellegű folyamatos elfoglaltsággal 🙂 ), majd pik-pak helyükre kerültek a munkaasztalok, székek, kialakításra került a sütő-főző hely, és használatra kész állapotba hoztuk a sütő tárcsánkat.
A fő séf megkapta a neki járó „sisakot” 🙂 , és kiadta az utasítást a husihurkácskák megalkotásához 🙂 . Alap esetben ezen ételünk forrása a csevapcsicsa-ból eredeztethető, ám oly sok mindent változtattunk rajta, hogy jelenleg leginkább a formája emlékeztet az eredeti recepthez 🙂 . Nos, amikor mi főzünk (Márti és én), akkor a legjellemzőbb dolog az, hogy leginkább érzésből főzünk. Ez annyit tesz, nem méricskélünk semmit, hanem minden összetevőből pont annyi kerül bele az elkészítendő étekbe, amennyit az adott pillanatban optimálisnak gondolunk 😀 .
Szóval miután befűszereztük a húst, össznépi munkával készültek és kerültek az előkészítő tálcára szépen sorban egymás mellé a husihurkácskák. Innen aztán egyenesen vezetett az útjuk a sütőtárcsára, majd miután ott finom falatokká változtak, folytatták túrájukat valamelyik barátunk tányérjába 🙂 . Mellé készítettünk sült krumplit és jó kis zöldséges köretet csalamádéból, paprikából és paradicsomból. Mondanom sem kell, igen finom előétel kerekedett mindebből, amit kísértünk, finom házi süteményekkel és itókákkal 🙂 .
Telt-múlt az idő és lassacskán elérkeztünk a fő fogásunk elkészítéséhez. Volt olyan barátunk, aki most volt először ilyen főzésünkön, és egyébként ő maga gyakorlott bográcsozónak számít 🙂 , hát kissé meglepődve figyelte az „érzésből főzés módszertanát” 😀 .
Egyébként ahogyan az lenni szokott, ment minden mint a karikacsapás; a bográcsosunk szépen bugyogott, az elkészült husihurkácskák a sütikkel és az itókákkal megtámogatva biztos alapot szolgáltattak a jó kedvünknek.
A gyerkőcök az edzőteremben használtak fel minden mozdíthatót arra, hogy bunker, pajzs, tank, bomba vagy egyéb más tömegpusztító fegyver váljon belőle 🙂 , vagy Laokoón csoportot idéző alakzatokat jelenítettek meg a twister területén 🙂 …
Ma is eljött az igazság pillanata, amikor úgy döntöttünk elkészültté nyilvánítjuk a bográcsunk tartalmát. Innentől kezdve a társaság apraja-nagyja azon ügyködött, hogy mihamarabb tálalásra kerülhessen a csülök paprikás. Ennek eredményként néhány perccel később már körül ültük az asztalainkat, és a nagy diófánk még meglévő lombkoronája alatt, kellemes késő őszi estében kezdtünk neki, a bátran mondhatom Lucullus-i lakomának 🙂 .
Az érzésből főzött csülök paprikás elfogyasztása is kellemes érzéseket ébresztett mindenkiben… 🙂
Einstein relativitás elméletét, miszerint minden relatív, ma is megtapasztalhattuk, mivel megint olyan gyorsan reánk esteledett, hogy az nem tűnt többnek néhány hosszabb beszélgetésnél 🙂 .
- készülnek a husihurkácskák 🙂
- tárcsa tisztítás 🙂
- főzünk is 🙂
- a benti hadszíntér 🙂
- zsuga csapat 🙂
- eszegetünk 🙂
- egy leendő ifjú séf 🙂
Az összepakolás a szokásos rendben zajlott és rövid idő alatt minden a helyére került; közben pedig azon gondolkodtunk mi is kerüljön tavasszal a bográcsba… 🙂







