Az önvédelemről… (ötödik rész)

Bejegyzés képe

a negyedik rész folytatása…

A tanult módszerek hatékony alkalmazáshoz nélkülözhetetlen mentális felkészültség

Az önvédelmi helyzet folyamatának fázisaiban a mentális felkészültség az, ami mindenkor „bevethető” eszköztárat biztosít számunkra. A technikai és fizikai eszközeink használata egyes fázisokban a feszültség eszkalálódásához vezethet, sőt szikrája lehet a helyzet tetőpontjának. Mentális felkészültségünkkel megelőzhetjük az önvédelmi szituáció megjelenését, elkerülhetjük a kialakulását, kontroll alatt tarthatjuk a kifejlődését, tetőpontját és lecsengését, valamint megfelelő módon dolgozhatjuk fel az utóhatást.

A feszültség, a nyomás, a stressz, minden konfliktushelyzetnek, így az önvédelmi helyzetnek is mindenkor jelenlévő összetevője. A hatékony konfliktuskezelés és ezzel összefüggésben az önvédelmi szituáció sikeres megoldásának kulcsa, a stresszhelyzetben lévő lelkiállapotának a jellemzői; amely alapjaiban határozza meg a szelleme működését (információk befogadása, feldolgozása, döntés) és ezen keresztül a cselekvés eredményességét, valamint a történések kontroll alatt tartásának sikerességét.

Az ember stressztűrő képességének három jól elkülöníthető halmazát lehet meghatározni:

gátló halmaz (az emberek többsége ide tartozik) – a stressz jelenlétével összefüggő élettani folyamatok hatásai, gátló tényezőként befolyásolják a tudatos cselekvés folyamatát, visszavetik a teljesítőképességet, ezáltal csökkentik a teljesítményt. Szélsőséges esetben az ember egész rendszerének (test-szellem-lélek) a teljes blokkolása, vagy más szóval „lefagyása” is megtörténhet; másik végletként a „túlreagálás” jelensége valósulhat meg.

semleges halmaz (ez egy nagyon ritka halmaz) – a stressz jelenléte nem gyakorol különösebb hatást az ember rendszerére.

fokozó halmaz (az emberek kisebb része tartozik ide) – a stressz jelenlétével összefüggő élettani folyamatok hatásai, fokozó tényezőként befolyásolják a tudatos cselekvés folyamatát, fokozzák a teljesítő képességet, ezáltal növelik a teljesítményt.

Azt, hogy az ember melyik halmazba tartozik, alapvetően veleszületett adottsága határozza meg. Ezen adottsága megfelelő eszközökkel, módszertannal és tréninggel fejleszthető. Az egyén ilyen irányú fejlődése azonban erősen személyiség függő, vagyis nem lehet mindenkinél egyformán eredményes a stressztűrő képesség fokozásának megtervezett folyamata; a halmazok közötti átjárás nem jellemző. – általánosan elmondható, hogy a bárányokból nem lehet oroszlánokat nevelni :).

Az önvédelmi képességek elsajátításának forrásául szolgáló, korábban három fő csoportba foglalt rendszerek mindegyike foglalkozik mentális felkészítéssel. A korábban technikai és fizikai területeken megismert jellemzők különbözőségei, a mentális felkészültség témakörében is megfigyelhetőek.

A küzdősportok, harcművészetek és egyéb harci (küzdő) rendszerekben a felépítésük gerincét alkotó fundamentumok határozzák meg a mentális felkészültség jellemzőit, és a megszerzés módszertanát is. Ezek az alapok, és a hozzájuk kapcsolódó alapelvek, ahogyan korábban láthattuk, igencsak eltérőek; ezért most meg kell vizsgálnunk az egyes rendszerek mentális összetevőinek a jellemzőit, valamint azt, hogy ezen jellemzők milyen módon jelennek meg az önvédelmi helyzet folyamatában, illetve annak egyes fázisaiban.

Küzdősport:

Mindenféle sport tevékenységben alapelvi szinten van jelen a győzelem fogalma (erről részletesebben írok a Küzdősport és harcművészet fejezetben), amely különösen fontos helyet foglal el a küzdősportok világában (a győzelem, a (küzdő)sportok leginkább meghatározó értékmérője). A győzelem eseménye, érzése és élménye, mindig valami ellenében történik meg. Az adott megmérettetésben jobbnak bizonyulunk valaminél. A megmérettetés pedig mindig valamiféle versenyhelyzetből fakad, amelynek elmaradhatatlan velejárója a feszültség. Ez a feszültség, a verseny izgalma, a stressz egyfajta megnyilvánulása lehet, amely magával hozza a már korábban leírt élettani folyamatokat és azok tüneteit is.

A küzdősportokat gyakorló bizonyosan találkozik olyan helyzettel, amikor ilyen jellegű stresszes lelkiállapotban kell helyt állnia. Ezeken az alkalmakon általában kiderül, hogy veleszületett adottságait tekintve stressztűrő képessége melyik halmazba sorolja (gátló, semleges, fokozó). A „tétre” menő helyzetekben (bemutató, vizsga, verseny, stb.) mindenki érzi magában, hogy a rajta levő feszültség milyen hatást gyakorol rá, valamint a társai és edzői is lemérhetik a különbséget a megszokott gyakorlásokkal felépített nyugodt mentális állapot, és a nyomással, feszültséggel terhelt szituációkban nyújtott teljesítmény között (szubjektív értékeléssel és objektív mért értékkel egyaránt).

A versenyzők esetében fontos, hogy a versenyhelyzet izgalmi állapota ne gátolja a maximális teljesítmény megvalósítását, sőt az a legideálisabb állapot, amikor a versenyhelyzet feszültsége által generált élettani hatások, mintegy legális teljesítményfokozó szerként, akár a tréningek alatt elért maximális teljesítményt is túlszárnyaló csúcsteljesítmény elérésére teszik képessé a versenyzőket (az élsportolók meghatározó része ebbe a kategóriába tartozik).

A küzdősportokban a győzelem alapelvének teljesülése szükségszerűen megköveteli az ehhez szükséges mentális változást és fejlődést. A stressz érzésének és jellemzőinek, valamint az ezzel terhelt helyzetekben való történések és cselekvések tapasztalatai megszerezhetőek a küzdősportok edzésein, ami előnyként jelenhet meg egy önvédelmi szituáció sikeres megoldása során.

Az önvédelmi helyzet sikeres megoldását a fókuszpontba helyezve, és onnan értékelve a küzdősportok által megszerezhető mentális felkészültséget, az alábbi megállapításokat tehetjük:

  • a mentális felkészültség valós alapokon nyugszik; ide kell tennem egy nagyon fontos kiegészítést: A valós alapok, a küzdelemből származó mentális tudás és tapasztalatok összességét jelentik ebben a szövegkörnyezetben, ami ugyan nem egyenértékű a szabályok nélküli harc, és így egy esetleges önvédelmi helyzet mentális összetevőivel (az alapelvek különbözőségei okán), de a feszültség, a nyomás és a stressz megélésének vonatkozásában találunk közös és ezért hasznosítható tapasztalatokat
  • a mentális felkészültség valós alapjai szűk rétegből származnak
  • a mentális felkészültség felhasználása korlátolt módon lehetséges.

A mentális felkészültségnek alapot szolgáltató tapasztalatok valósak, hiszen megszerzésük nem imitált, hanem valós ellenféllel vívott küzdelmek következtében volt lehetséges, ugyanakkor az önvédelmi helyzet megoldása szemszögéből vizsgálva nagyon szűk körűek. A felhasználásuk lehetősége az önvédelmi folyamat fázisaiban komoly mértékben korlátolt, sőt a nem megfelelő fázisban és helytelen módon felhasznált, itt megszerzett tapasztalatok, egyenesen az önvédelmi szituáció kudarcához vezethetnek.

A valós tapasztalatok forrásának szűk rétege, és a felhasználhatóságuk korlátai, nagymértékű hiányosságot és így komoly hátrányt jelentek az önvédelmi helyzet sikeres megoldásában.

A hátrányt alkotó okok között fontos tényező a küzdősportok azon jellemzője, amit már korábban a technikák és a fizikai paraméterek vizsgálatánál is megtalálhattunk. Az előbb említett két összetevő esetében ez a jellemző inkább előnyként jelent meg a küzdősport önvédelemre való alkalmasságának összefüggésében, jelen esetben viszont hátrányt okozó tényezőként találkozunk vele. Ez a jellemző, a tervezhetőség.

A mentális felkészültség alapjai bár valós feszültséggel átitatott helyzetekből érkeznek, de ezen helyzetek nem alkalmi, spontán, hirtelen történések eredményei, hanem előre megtervezett események. A küzdősportok alapvető összetevője a tervezhetőség, e nélkül nem lehetne eredményeket elérni. A küzdősport gyakorlóját minden tekintetben, így mentális téren is, „felépítik” az adott megmérettetésre, hogy ott képes legyen a csúcsteljesítményre. A tervezhetőség az összes területen kulcsfontosságú – ismerni kell a szabályokat, technikákat, körülményeket (hely, időpont, felszerelés, ellenfél, stb.), taktikát, stratégiát, stb., hiszen a győzelem érdekében ehhez kell felépíteni a felkészülési, versenyzési és regenerációs időszakokat (edzésterv).

Egy önvédelmi szituáció ezzel szemben a legtöbb esetben spontán esemény, ahol a fenti információk közül semmit nem ismerünk, ezért nincs lehetőség a mentális tervezés, felépítés, felkészítés és ráhangolódás folyamatára sem. A „semmiből” tetőző önvédelmi helyzet, hirtelen, felvezetés nélkül és azonnali módon indukálja a stresszhelyzetet, ami komoly zavart idézhet elő a küzdősportokat gyakorlók rendszerében. – jól látható ez a jelenség az élsportolók esetében, akik szinte szertartás szerűen ragaszkodnak a megmérettetés előtti „rituáléikhoz” és már apróságok, a megszokott dolgoktól való minimális eltérések is képesek kizökkenteni őket a ráhangolódás folyamatából, ezzel komoly mértékben befolyásolva teljesítményüket.

Nézzük meg, mit hasznosíthatnak a küzdősportot gyakorlók a mentális felkészültségükből az önvédelmi helyzet folyamatában, annak fázisai szerint elemezve.

Az önvédelmi helyzet

megjelenése: nincs mentális felkészültség, nem rendelkeznek ide vonatkozó ismeretekkel, ennek eredményeként nem ismerik fel a helyzetet és annak jellemzőit; következményként kontrol nélkül engednek utat a következő fázisnak.

kialakulása: nincs mentális felkészültség, nem rendelkeznek ide vonatkozó ismeretekkel, ennek eredményeként nem ismerik fel a helyzetet és annak jellemzőit, nem gyűjtenek információkat, rossz döntéseket hoznak, stb.; következményként sodródnak az eseményekkel, kontroll nélkül engednek utat a következő fázisnak

kifejlődése: nincs mentális felkészültség, nem rendelkeznek ide vonatkozó ismeretekkel, ennek eredményeként nem ismerik fel a kialakult helyzet jellemzőit – nem érzékelték a folyamat előző fázisait, és ezért úgy érzik a semmiből csöppentek bele az önvédelmi folyamat kifejlődésének fázisába, pillanatok alatt szinte rájuk szakad a feszültség, a nyomás és a stressz érzése.

Nem, vagy rosszul gyűjtenek információkat, rossz döntéseket hoznak, stb.; következményként vagy sodródnak az eseményekkel és kontroll nélkül engednek utat a következő fázisnak, vagy ebben a fázisban helytelen időben és módon próbálják alkalmazni a küzdősport területén megszerzett (mentális) képességeiket, ezáltal ők maguk idézhetik elő a kontroll nélküli tetőpont fázisának gyújtószikráját.

tetőpontja: a jelenlévő stressz, hasonló körülményeket generál, mint egy küzdelmi szituációban, ezért a küzdelmek során megszerzett mentális paraméterek megadják a lehetőséget a rendelkezésére álló technikai repertoár megfelelő fizikai háttérrel történő sikeres alkalmazásának (védekezés-támadás), melynek eredményeként átveheti a kezdeményezést; következményeként megszerezheti a tetőpont fázisának irányítását.

Nagyon nem mindegy azonban, hogy a jelenlévő stressz forrása a küzdelemben a győzni akarás (érmek, címek, célok, stb.), az önvédelmi szituációban pedig akár a túlélés. A megtapasztalt küzdelmi stressz ismert és biztonságos körülmények közötti megmérettetésből származik, ahol ismert a végkifejlet is (biztosan tudjuk, túl fogjuk élni a megmérettetést, akár győzünk – akár veszítünk).

Az önvédelmi helyzet tetőpontjának fázisában, annak jellemzőiről és a körülményekről nincsenek, hiányosak, vagy tévesek lehetnek az információink, a végkifejlet pedig teljesen bizonytalan. A ránk támadó(k), az agressziója célját akarja megvalósítani; mi akadályt jelentünk ebben a törekvésében, amit minden eszközzel és módon igyekszik felszámolni és megszüntetni…

Ez a jelentős különbség a küzdősport küzdelmi helyzete, és az önvédelmi szituáció között, még olyan gyakorlóknak is okozhat nagyon kellemetlen pillanatokat, akik a sztressztűrő képességük szerint a fokozó halmazba tartoznak.

lecsengése: nincs mentális felkészültség, nem rendelkeznek ide vonatkozó ismeretekkel, ennek eredményeként megszűnik a helyzet kontrollja és elveszítik a kezdeményezés lehetőségét, nem ismerik fel a helyzet fázisának a jellemzőit, rossz döntéseket hoznak; következményként újra visszatérhet a tetőpont fázisa (akár többször is), amely egyre nagyobb eséllyel hordozza magában a védekező kudarcának valószínűségét.

utóhatása: a küzdősportok megmérettetésein szükségszerűen előkerül a feszültség, a nyomás, a stressz alatti cselekvés, valamint a kudarc érzése és élménye is. Ezek feldolgozása és a belőlük fakadó tapasztalatok nyújthatnak némi segítséget az önvédelmi helyzet utóhatásának megfelelő kezelésében.

Sok esetben az önvédelmi szituáció jellemzői (a stressz és a megjelenésének a paraméterei: időbeli jellemzői, intenzitása, forrása, motivációja, körülmények, stb.) olyan különbséget jelentenek a megszokottakhoz viszonyítva, amelyet nem képes áthidalni a küzdősportot gyakorló. Ilyenkor ahelyett, hogy fejlődése építőkövei lennének az önvédelmi helyzet folyamatának fázisaiban megélt pillanatok és történések érzései, élményei, tapasztalatai, könnyen megtörténhet az akut stresszhatás vagy a poszttraumás stressz szindrómai tüneteinek megjelenése.

A küzdősport alapelveiből adódóan mentálisan is magára a sportszerű küzdelemre fókuszál. Ebben az ismert vonatkoztatási rendszerben mozog otthonosan, innen származnak a mentális paraméterei építőelemeit jelentő érzések, élmények, tudás, módszertan és tapasztalat. Az önvédelmi helyzet folyamatában csupán két olyan fázist találunk, ahol lehetséges a küzdősport mentális felkészültségének felhasználása (ott is korlátozottan), a többi fázisban nincsenek ismeretek.

A küzdőportban megszerezhető mentális felkészültségünk nem elegendő az önvédelmi szituácó

  • megjelenésének megelőzéséhez,
  • kialalkulásának elkerüléséhez,
  • kifejlődésének, és lecsengésének kontrollálásához,

korlátozottan felhasználható a tetőpont és lecsengés fázisában.

Az önvédelmi szituáció teljes folyamatának hatékony kontrollálásához szükséges mentális felkészültség (tudás, tapasztalatok, képzés és módszertan) általában nem képezi részét a küzdősportok oktatási és képzési tematikájának.

folytatás következik…

Szólj hozzá!

Az e-mail címed sehol sem jelenik meg, harmadik fél nem férhet hozzá.
A *-gal jelölt mezőket kötelező kitölteni.

*
*

Az alábbi HTML elemek és attribútumok használhatók: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>