2. Offenzív (támadó) stratégia
Nézzük meg mi történik ha a stratégiai cél eléréséhez a támadó stratégia útját választjuk. A kiindulási helyzet ugyan az mint az előbb: a támadó késsel fenyeget, a stratégiai cél a túlélés.
A támadó, a támadásra vonatkozó információk birtokában van:
-
- fenyegetés és végrehajtás közötti váltás
- célterület
- taktika
- technika
- időzítés
- sebesség
… ezek az információk önmagukban is összetettek, több elemből épülhetnek fel.
A defenzív stratégiát követve itt a támadási időablak által meghatározott nagyon szigorú és átléphetetlen keret határolta be a stratégiai cél elérésének a lehetőségeit. Most azonban egészen más a helyzet; nem védekezünk, hanem támadunk… és minden megváltozik.
A támadó által birtokolt, a támadásra vonatkozó kulcsfontosságú információk most teljes egészében értéktelenné válnak. Miért? Mert, a támadási időablakot megelőzve a védekező kezdi meg a támadást. A példánál maradva a védekező még a támadási időablak megjelenése előtt cselekszik (most, az eredetileg késes támadó kerül cselekvési kényszerbe. neki kell megbírkózni a rá nehezedő támadási időablak feladványával…)
-
- bal-jobb egyenes kombinációval támad – mindkét technikája célt ér, a késes támadó meghátrál
- a védkező ezt kihasználva egy erős rúgással folytatja az akcióját – ez is talál, a késes támadó megrogyik
- a védekező belép és dobással földre viszi a késes támadót, a késes támadó alulra kerülve vergődik a földön
- a védekező, földharcban karfeszítéssel és altató fogással lezárja a harcot
- a védekező győzött!
DE, amikor a védekező a győzelem jóleső érzésével feláll a földről, egy kicsit furcsán érzi magát… kezei valami nedveset érzékelnek a ruháján… majd meglátja, hogy mindét keze véres… egyre gyengébbnek érzi magát, az izmai erőtlenné válnak, a teste nem engedelmeskedik, a fülei zúgnak, a látása elhomályosul… , de hát mi történhetett, hiszen győzött!? Azt kell mondjam, ha nem kap segítséget és nincs vele Fortuna, akkor sajnos már nem is fogja megtudni a választ, mert tragédia történt.
… de hát mi történhetett, hiszen győzött!? Nem? De igen, győzött… és lehet belehalt. Miközben adrenalinnal “feltöltve” harcolt, nem is érzékelte, hogy az egymást követő sikeres támadások közben hány alkalommal érte el őt a kés pengéje a teste legkülönbözőbb pontjain… Hol a hiba? Kezdjük a legelején.
Mi volt a stratégiai cél? A stratégiai cél a túlélés. Sikerült megvalósítani? Nem!
Az ok egyszerű: a védekező nem tartotta meg a stratégiai célt. Cselekedeteit egy másik cél – a győzelem – vezette. A támadó stratégia egyik nagy”csapdája” a győzelem, mint cél megjelenése, ami aztán felülírja az eredeti stratégiai célt (túlélés). Láthattuk a támadó stratégia komoly előnyöket kínálhat, ám nem hagyhatjuk figyelmen kívül az alkalmazásában rejlő kockázatokat.
-
- fel kell mérni a támadás lehetőségét és következményeit
- meg kell határozni a célterületet
- ki kell választani a támadó stratégia taktikáját
- ki kell választani a taktika végrehajtásához szükséges technikákat
- meg kell határozni az időzítést és sebességet
Bármilyen stratégiát is választunk a stratégiai cél eléréséhez, az egyik legfontosabb építő elem az érzelem vezérelt cselekvés helyett a “cselekvés folyamatának” használata. Az offenzív stratégia könnyen/gyakran érzelem vezérelt cselekvéssel párosulhat, amely nagy eséllyel az eredeti stratégiai cél elvesztéséhez és felülírásához vezet.
Megint azt kérem, hagyjunk hátra minden okoskodást és vegyük elő a józan eszünket! Addig, amíg minden más lehetőséget (taktika – technika) nem használtunk ki, miért is kellene puszta kézzel nekitámadni a késsel felfegverzett fenyegető/támadónak. A válasz: nem kell!
Akkor hogyan tovább? Tisztán defenzív vagy offenzív stratégiát alkalmazva úgy tűnik csekély a valószínűsége a stratégiai cél elérésének. De mi lenne, ha mindkét srtatégiai irányból megpróbálnánk felhasználni azok előnyeit, erősségeit és ezzel egyidejűleg kiküszöbölnénk, de legalábbis minimalizálnánk a buktatóikat. Amit keresünk, azt úgy nevezzük:
3. Kombinált stratégia
Nézzük meg mi történik ha a stratégiai cél eléréséhez a kombinált stratégia útját választjuk. A kiindulási helyzet ugyan az mint az előbb: a támadó késsel fenyeget, a stratégiai cél a túlélés.
A támadó, a támadásra vonatkozó információk birtokában van:
-
- fenyegetés és végrehajtás közötti váltás
- célterület
- taktika
- technika
- időzítés
- sebesség
… ezek az információk önmagukban is összetettek, több elemből épülhetnek fel.
Nagyon hasznos volt az offenzív stratégia azon jellemzője, hogy még a támadási időablak előtt cselekedtünk (ez a mozzanat a későbbiekben, mint taktikai elem lesz kulcsfontosságú, amit úgy nevezünk: kezdeményezés), ám most nem támadunk, hanem pusztán változtatunk a pozíciónkon ( ez lehet: hely vagy helyzet változtatás, testtartás váltás, stb.). Csupán azzal, hogy elmozdultunk a támadót rákényszerítettünk arra, hogy döntsön:
-
- az eredeti terve alapján támad – ekkor jó eséllyel a támadása nem lesz hatékony, mivel a támadási terve nem az aktuális helyzethez tartozó információk alapján készült.
- a meglévő támadási tervét az általunk megváltoztatott helyzethez aktualizálja, újratervezze (amennyiben a szándékát továbbra is fenntartja). Ehhez bizony időre lesz szüksége. A történések ezen a pontján alapvető különbség van a korábbiakhoz képest. Ez a védekezőnél megjelelnő DÖNTÉS LEHETŐSÉGe.
A védekező, a pozíciója megváltoztatásával (példánkban: beáll egy asztal mögé és a támadó és közé egy széket tart) a támadót reakcióra kényszeríti, vagyis ebben a pillanatban ő határozza meg az események további alakulásának legfontosabb jellezőit. Nem a támadó akcióira reagál, nem sordódik az eseményekkel, és a cselekedeteit sem a szükségszerűség határozza meg, hanem a saját maga által meghozott DÖNTÉS (a cselekvés folyamata).
-
- Dönthet úgy, hogy a stratégiai célt (túlélés) megtartva, távolságtartással, térnyeréssel, térkontrollal (védekező stratégiával, de a támadási időablakot nem elérve) elhagyja a helyszínt – elérte a stratégiai célt.
- Dönthet úgy, amennyiben nem tudja direkt módon a helyszínt elhagyni, hogy támadó stratégiával a rendelkezésére álló taktikák és technikák alkalmazásával nyit (menekülő) utat, majd védekező stratégiára váltva, de a támadási időablakot nem elérve, valósítja meg a stratégiai célt.
Dönthet akárhogyan, mindig a helyzethez (a stratégiai cél eléréséhez) leginkább megfelelő stratégiát választhatja (az adott eseménysoron belül akárhányszor váltogatva), mindaddig amíg kezdeményez! Kombinált stratégia alkalmazásával lehetőség nyílik a defenzív és offenzív stratégiák előnyeinek maximális kihasználására a hátrányaik elszenvedése nélkül.
Egész jól haladunk 🙂 ,
- már tudjuk hogy kell egy cél; vagyis megismertük a startégiai cél fogalmát és szerepét
- feltérképeztük a stratégiai célhoz vezető utakat (stratégiákat) és jellemzőiket
ezzel együtt még eléggé messze vagyunk a célunktól…
Most azt kellene valahogyan kiokoskodni hogyan, milyen módszerekkel tudjuk megvalósítani a választott stratégiát.
