Már megint ezek az alapelvek… 🙂
Ebben a fejezetben olyan fogalmak meghatározására, bemutatására és egymással való kapcsolatuk összefüggéseinek szemléltetésére vállalkozom 🙂 , amelyek szerves részét alkotják a mindennapi életünknek (is). Szeretném előrebocsátani nem rendelkezem semmilyen tudományos fokozattal ebben a témakörben sem 🙂 (ahogyan ezt mindenki számára nyilvánvalóvá tettem az írásaim első sorai között) ; óva intenék bárkit is, hogy (had)tudományos nagyítóval vizsgálja azt itt leírtakat, lehet csak felmérgelné magát… 🙂 .
A stratégia – taktika – technika fogalmakat a legtöbben valamilyen háborúhoz/harchoz/küzdelemhez társítják. Nem alaptalanul. A mostani írásomban azonban alapelvi szinten járjuk körbe ezt a témakört ami annyit jelent, ha a háború felől közelítjük meg, le kell hámoznunk minden olyan réteget amely speciálisan a háborúra fókuszál; és ha ezt ügyesen tesszük, eljutunk egészen addig, amíg már nem tudunk mit elvenni… nos ekkor érkeztünk meg az alapelvekhez. – (egy, másik írásomban kísértetiesen “hasonló” utat járunk be, amikor a tökéletességet kutatjuk… vajon miért? 🙂 ).
Akkor lássunk is neki a hámozásnak… 🙂 . Az eszközünk (a késünk) a kérdések sokasága lesz, amely remélhetően egyre közelebb juttat bennünket a célunkhoz… jajj most majdnem lelőttem a poént… 🙂 .
Mi kell a háborúhoz? A mindenki által ismert Motecuccoli idézet szerint: “pénz, pénz, pénz”, pedig úgylehet nem is tőle származik, hanem kb . 100 évvel korábban Gian Giacomo Trivulzio, XII. Lajos francia király hadvezére szólt így…
Rendben, tegyük fel a pénz rendelkezésünkre áll 3× is 🙂 , hogyan tovább?
Kell egy cél!
Kell hogy legyen valami cél, valamilyen elérendő eredmény. Ezt nevezzük stratégiai célnak. Alapelvként megfogalmazva: a cselekedeteinknek egy meghatározott célt kell szolgálni, minden lépésünknek a startégiai cél irányába kell haladni.
Semmilyen háborút nem idítanak cél nélkül, nincs versenyző aki cél nélkül szállna versenybe, ám nem kevés ember van, aki cél nélkül éli mindennapjait… ők azok akik sodródnak.
A stratégiai cél bármi lehet; ahogyan a háborúban egy elfoglalandó terület, úgy a versenysportban egy elérendő eredmény (bajnoki cím), vagy a hétköznapi életben megszerzendő tudás (nyelvtudás). Mivel alapelvről beszélünk nincs közöttük különbség, mind stratégiai célok. Amikor meghatároztuk a stratégiai célt az egyik legfontosabb és egyben legnehezebb feladaton vagyunk túl. Miért? Azért, mert minden ezutáni cselekvésünk ennek a célnak lesz alárendelve. Nem megfelelő, nem elég pontos cél meghatározása esetén, a teljes további folyamat pontatlanná, fókusztalanná és az eseménysor előrehaladtával egyre inkább szétterülővé válik, ami döntő módon határozza meg a stratégiai cél elérésének hatékonyságát és sikerességét. Alapvetően fontos a stratégiai cél pontos meghatározása és folyamatos fókuszban tartása.
Mivel a klubunk harcművészettel foglalkozik, ezért egy ehhez köthető terület, az önvédelem felől közelítünk. (Az önvédelem folyamatáról egy kapcsolódó részben olvashatunk.)
Határozzuk meg önvédelem esetén a stratégiai célt. A stratégiai cél: a TÚLÉLÉS!
A kérdés: valamilyen támadás ért bennünket (késsel fenyegetnek), hogyan tudom elérni a stratégiai célom (TÚLÉLÉS)? Ahhoz hogy elérjem a stratégiai célt, kell egy megtervezett út, lépések, cselekvések sorozata. Ezt nevezzük stratégiának. A stratégia kialakításakor figyelembe kell venni:
- a stratégiai célt
- a rendelkzésre álló erőforrásokat, képességeket, készségeket
- a külső és belső körülmények és összetevők összességét
Ezen túl, egy hosszabb folyamat esetén meg kell tervezni és határozni a startégiai cél eléréséhez vezető lépéseket, feladatokat, rész célokat, valamint azok végrehajtási és teljesítési kritériumait.
A példánkban szereplő késsel fenyegetés esetében a túlélés, mint stratégiai cél elérésére alapvetően három lehetséges út (stratégia) áll előttünk.
- Defenzív (védekező) stratégia.
Nézzük meg mi történik ha a stratégiai cél eléréséhez a védekező stratégia útját választjuk.
A támadó, a támadásra vonatkozó információk birtokában van:
-
- fenyegetés és végrehajtás közötti váltás
- célterület
- taktika
- technika
- időzítés
- sebesség
… ezek az információk önmagukban is összetettek, több elemből épülhetnek fel.
A védekező ebből az ég világon semmit sem ismer, egészen addig amíg a támadás be nem következik. Gondoljuk át, az alatt az idő alatt amíg a kés támadásba lendül és a penge célt ér, a védekezőnek minden felsorolt támadási összetvőt “ki kell találni”, és ekkor még mindig csak ott tartunk, hogy védekekzőként tudjuk, hogy leszúrtak bennünket. Vagyis ahhoz hogy túléljünk, a támadás indulása és a cél eltalálása között eltelt időablakba (támadási időablak) még bele kell férni a védekezés végrehajtásának. Összegezve a példában szereplő támadás történéseit, a védekezőnek a támadási időablakban az alábbi feladatokat kell megoldani:
-
- észlelni a fenyegetés és végrehajtás közötti váltást
- meghatározni a támadás célterületét
- felismerni a támadó által alkalmazott taktikát (pl. direkt támadás, figyelem elterelés, rejtett eszköz, megközelítési irány, verbális és nonverbális információk, stb.)
- beazonosítani a támadó által használt technikát (kéz, láb, szúrás, vágás, metszés, bökés, támadás iránya, stb.)
- “ráérezni” az időzítésre
- kiszámolni a sebességet
Ha ezt mind sikerrel és hiba nélkül teljesítettük, akkor tartunk ott, hogy képesek lehetünk hatékonyan védekezni; ehhez az alaábbi feladatok végrehajtására lesz szükség:
-
- fókuszban kell tartani a stratégiai célt
- meg kell határozni a felhasználni kívánt taktiká(ka)t (távolság tartás, kommunikáció, szükség eszközök, közelharc, stb.)
- ki kell választani az alkalmazni kívánt technikákat (kommunikáció, futás, távolság tartás, ütés, rúgás, eszköz használat, támadó eszköz kotroll, stb.)
Ezt idáig mind a szellemünk végzi, és most következik az, hogy paracsot ad a tesnek a végrehajtásra, a test pedig
-
- a kiválasztott taktikákat megvalósítja az alkalmazott technikák végrehajtásával.
… és ez még csak EGY támadás volt… 😉 , amennyiben több támadás követi egymást, ahhoz hogy túléljünk, sikeresen, hiba nélkül kell végrehajtani minden támadás esetén az összes védekező feladatot amit az előbb áttekintettünk. Ez bizony nem könnyű mutatvány… 🙂 . De, tegyük fel, képességeink és tudásunk minimum egy jól képzett jedi lovag szintjén van, és minden támadást sikeresen kivédünk. Megoldottuk ezzel a szituációt? Elértük a stratégiai célunkat? Mi történik ebben az esetben?
Látszólag elértük a stratégiai célunk, hiszen életben maradtunk. De mit is jelent pontosabban a túlélés, mint stratégiai cél, mire vonatkozik a túlélés? A pillanat túlélése kulcsfontosságú (hiszen anélkül nincs folytatás), de ez csak rész cél, a stratégiai cél a szituáció túlélése – a példánkban a túlélés stratégiai célját akkor érjük el, ha megszűnik az életünk fenyegetése… (ezért kiemelten fontos a stratégiai cél pontos meghatározása).
Megtörténhet, hogy a támadó teljesen kimerül a folyamatos sikertelen támadásaiban, és légszomjjal küzdve, zihálva, az erejével teljesen elkészülve remegő izmokkal rogy össze előttünk – a szituációt megoldottuk / túléltük. 🙂
Megtörténhet, hogy a támadó a sikertelen támadásait értékelve, meglátja bennünk a testi-szellemi-lelki tökéletességet és felsőbbrendűséget, ezért lehajtott fejjel, görnyedt háttal hajol meg előttünk, miközben halk elcsukló hangon kéri megbocsátásunk a korábbi felelőtlen cselekedei miatt. 🙂
A mögöttem álló bő három évtized alatt egyik ilyen végkifejlettel sem találkoztam… Találkoztam viszont, hibák sokaságával – amelyek minden esetben következményekkel jártak! Ez most nem egy számítógépes játék, itt nincs újratöltés!
Nem kell semmilyen speciális tudás, csupán a józan eszünket kell használni. Gondoljuk át, a való életben mennyi esélye van annak hogy folyamatosan hiba nélkül, tökéletesen cselekedjünk? 🙂
Nem vethetjük el a védekező stratégia létjogosultságát, biztosan szükségünk lesz rá (igen, de kell hozzá néhány olyan taktikai elem, amely az itt bemutatott folyamatot sok mindenben megváltoztatja). Azt is láthatjuk, hogy önmagában ilyen módon nem tudjuk elérni a stratégiai célunkat.
Keressünk másik utat (stratégiát)…
