Gyula barátunk élményeit (edzőtábori beszámoló) már korábban is olvashattuk a klub oldalán. Most egy újabb tőle származó írás következik, amely a személyes érzésein és tapasztalatain keresztül kapcsolódik olyan fontos témakörökhöz, amelyekről korábban már esett szó a blogbejegyzéseink között.
.
“Az ebben a fejezetben megfogalmazottak, az általam átélt – megélt gondolatok, események megfigyelése és feldolgozása alapján kerültek leírásra.
Az Élet útját járva számtalan esetben találkozunk olyan rejtvénnyel (feladattal), amelyben meghozott döntéseink rendkívüli módon megformálják további életünk… (visszautalva váltópontok)
Hajlamosak vagyunk elhinni azt, hogy egy számítógépes játék főhősei vagyunk, akinek szuper ereje van, legszuperebb páncéllal felszerelt, és szinte sebezhetetlen, az élete számtalan módon meghosszabbítható, illetve szuper fegyverzet is a rendelkezésre áll; és már mehetünk is harcolni 🙂 . Ha mindezek ellenére is valami balul sülne el, akkor csak nyomunk egy RESTART-ot, és máris a már mentett adattárból eljátsszuk a szituációkat újra és újra, mindaddig, amíg nem nyerünk…
Ha ezt a fantázia világot viszont felcseréljük a valóságra akkor gyorsan rádöbbenünk, hogy az újrakezdés nem olyan egyszerű dolog, hiszen itt nincs biztonsági mentés, és csak az életszakaszok lezárása után beszélhetünk erről. Ez az élet minden területére igaz. Legyen az a család, sport, munka, hobbi, stb….
Olyan váltóponthoz értem nem túl régen ami miatt (nagyon sok összetevő együttese alapján) kikerültem a dojo-ban folyó eseményekből igen hosszú időre. Amikor visszaérkeztem és be tudtam kapcsolódni az edzésekbe olyan érzésekkel találkoztam, amiket soha korábban nem éreztem, illetve ha volt is bennem ilyen azt nem fogalmaztam meg.
Menekülés – a kezdet!: …nem jó az időpont 🙂 – ugye láttunk és hallottunk már ilyet. Aki fogja a dolgait aztán elegánsan elköszön. Ez az érzés abból fakadt, hogy hónapokon át úgy éreztem magam minden egyes edzést követően mintha életemben se jártam volna még sehova edzeni. Fejben még tudtam mit kell csinálni, de a test már közel sem volt olyan erős dinamikus és kitartó mint korábban.
Aki ezt választja átmenetileg könnyebb dolga van, de az, ami a váltásra ösztönözte, az a hiba újból előkerül csak más formában, mert a hibát magában hordozza, és bezárkózik… (elkényelmesedés, lustaság, rossz önértékelés)
Hasonlítgatás – a többiek teljesítményéhez méri magát, állandóan monitoroz és keresi helyét az edzéseken. Már az első szakaszon átlendült. Nyit az edzésen folyó munkára, de roppant veszélyes időszak ez, ugyanis ebben szakaszban emberkénk rengeteget harcol, de nem a környezetével hanem saját magával. Csinálja, de azt érzi mégsem úgy megy; sok esetben nem sikerülnek technikák, elfogy az erő. Számtalan esetben találkozik olyan régi-új korlátokkal, amiket korábban leküzdött és már el is felejtette.
Elengedés – míg az első két szakaszban a múlthoz méri a teljesítményt, itt megszabadul attól a régi ÉN-től, megszűnnek a mi lett volna ha… gondolatmenetek. Az edzésmunkával eléri a jelent, nem bántja, hogy nem tud annyit megcsinálni, mert motiváló erőként hatnak rá edzőtársai, és megtalálja a kihívást az edzéseken – törekszik a fejlődésre, mind erőnlétben, mind technikában.
Újrakezdés – az idő és edzésmunka elteltével fogjuk a rengeteg élményünket, sikerek és bukások tapasztalatait, és ezen morzsákat összegyűjtve kicsi batyunkat a hátunkra véve indulunk az utunkon tovább. Az építkezést azonban mindig csak az alapoktól lehet kezdeni, ezért elő kell venni és felfedezni a kezdetek emlékeit, a régen gyakorolt technikákat.
Minden szakasz megéléséhez és feldolgozásához időre van szükségünk; kinek többre, kinek kevesebbre. A fejlődés, ebben a fázisban szinte nulla, illetve még talán visszaesőben van, amíg az újrakezdés szakaszba el nem érünk. Mert meg kell találni az elveszett motivációt, kell az akarat, ami átlendít a holtpontokon, és merni kell szembe nézni a valósággal…”
. . .
kapcsolódó oldalak:
Elég a motiváció? – váltópontok…
Sérülés…, kihagyás…, újrakezdés, – visszatérés az edzőterembe
