Évente két alkalommal (tavasszal és ősszel) megyünk csoportosan a klubunkból vért adni. Szinte minden évben a szeptemberi időpontunk előtt több információs csatornából is lehet hallani, hogy a nyári időszakban megfogyatkoztak az országban a vértartalékok, és emiatt néhány tervezett műtét átütemezésére is szükség volt. Különösen fontosnak gondoljuk, hogy segítsünk minden olyan módon és mértékben, amit a lehetőségeink megengednek.

A fenti gondolat visszatérő beszédtéma a klubunk életében, és nem csak beszélünk erről hanem tesszük is amit megtehetünk. Fontosnak tartjuk a társadalmi felelősségvállalást és ennek szellemében adjuk vérünket, veszünk részt különféle programokban, vagy szervezzük meg minden évben az elsősegélynyújtó foglalkozásainkat.

Meggyőződésem, hogy semmilyen lelkesítő beszéd nem képes olyan hatékonysággal tettekre ösztönözni a még bizonytalankodókat, mint a közvetlenül megtapasztalt személyes tettek. És hogy mennyire így van ez, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a már sokszoros véradóink mellé egyre gyakrabban csatlakoznak olyan barátaink, akik első alkalommal tartanak velünk és ami még ennél is örvendetesebb, hogy számukra sem az első volt az utolsó…

Mindig korán előre kiírjuk az időpontokat, de természetesen közbe jöhet valami (munka, betegség, stb.). Így előfordulhat, hogy a meghirdetett alkalommal nem tud mindenki ott lenni, aki szeretett volna eljönni.  Jómagam is jártam már így (egy korábban kapott védőoltás miatt nem adhattam a barátaimmal közösen vért), de amint lehetőségem volt rá pótoltam azt, és bizton mondhatom mindannyian ezt szoktuk tenni…

Jelen alkalommal hárman érkeztünk meg a közös véradásunkra. Nem volt előttünk ma senki (ilyen még nem fordult elő velünk), így villám sebességgel történt minden körülöttünk 🙂 . Egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy már készen is vagyunk és épp aláírtuk a virslis jegyeink és más ajándékaink átvételének igazolását 🙂 .

Jövő tavasszal újra itt leszünk…

olyan mint egy fluxuskondenzátor 😀